Miroszlav Mihajlovics Szkorik
| Miroszlav Mihajlovics Szkorik | |
.jpg) | |
| Született | 1938. július 13.[1] Lwów, Lengyelország |
| Elhunyt | 2020. június 1. (81 évesen)[2] Kijev, Ukrajna |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Moszkvai Csajkovszkij Állami Konzervatórium |
| Kitüntetései | Tarasz Sevcsenko Nemzeti Díj (1987) Ukrajna Hőse (2008) Ukrán Köztársasági Érdemrend (2010) |
| Sírhelye | Licsakivi temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Miroszlav Mihajlovics Szkorik témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Miroszlav Mihajlovics Szkorik, ukránul Мирослав Михайлович Скорик (Lwów, 1938. július 13. – Kijev, 2020. június 1.) ukrán zeneszerző, zenetudós, zenepedagógus.
Élete
[szerkesztés]Családja és fiatalkora
[szerkesztés]1938-ban született az akkor Lengyelországhoz tartozó Lwówban.[3][4] Szülei mindketten a Bécsi Egyetemen végeztek; apja történész és etnográfus, anyja vegyész volt. Noha egyikük sem részesült különleges zenei oktatásban, az anya zongorázott, az apa pedig hegedült, így Szkorik már gyermekkorától megismerkedett a zenével. A tágabb család egyik tagja, Szkorik nagy-nagynénje, Szolomija Kruselnicka ismert szopránénekeső volt.[3]
Szkorik 1945-től a lvivi zeneiskolában tanult,[4] de két évvel később a családot Anzsero-Szudzsenszkbe deportálták, így Miroszlav ott nőtt fel.[5] A család csak 1955-ben térhetett vissza Lvivbe.[3][4]
Tanulmányai
[szerkesztés]1955 és 1960 között a lvivi konzervatóriumban tanult zeneszerzést és zeneelméletet; tanárai között volt Sztanyiszlav Ljudkevics and Roman Szimovics.[4] Záróvizsgájára az Ivan Franko versein alapuló Tavasz című kantátát írta szólóénekesekre, vegyes karra és zenekarra. Diákévei alatt írt művei között van egy zongoraszonáta és A Kárpátokban című zongoradarab is.[6]
1960-ban beiratkozott a moszkvai konzervatórium posztgraduális képzésére, ahol Dmitrij Kabalevszkij osztályában zeneszerzést tanult. Négy évig maradt itt,[4] és ezalatt számos műfajban alkotott: szimfonikus zene, kamarazene, kórusmű. Ebben az időszakban írta a következő műveit: D-dúr szvit vonósokra, 1. szonáta hegedűre és zongorára, 1. partita vonósokra, Variációk, Blues, és a népszerű Burlesque.
1963-ban lépett be az Ukrán Zeneszerzők Szövetségébe, amelynek akkor ő volt a legfiatalabb tagja.[5][7]
Tanári pályafutása
[szerkesztés]Miután 1964-ben végzett a moszkvai konzervatóriumban, 25 évesen elkezdte tanári pályafutását: a lvivi konzervatóriumban 1966-ig zeneszerzést adott elő.[4][7] Ezt követően a kijevi konvervatóriumban a kortárs harmónia technikáját tanította. 1964-ben fejezte be Szergej Prokofjevről szóló disszertációját. Írt egy könyvet Структура і виражальна природа акордики в музиці XX ст [Az akkord szerkezete és kifejező jellege a 20. századi zenében] címmel. Tanítványai között voltak Osvaldas Balakauskas, Ivan Karabic, Jevhen Fedorovics Sztankovics, Hanna Havrilec és Ivan Nebesznij.[5] A kijevi konzervatóriumban 1988-ig tevékenykedett,[4] majd visszatért Lvivbe, ahol a konzervatórium zeneszerzési tanszékét vezette.[5]
Későbbi évei
[szerkesztés]
Az 1990-es évek elején az Egyesült Államokban és Ausztráliában turnézott. 1996 és 1999 között Ausztráliában élt, 1998-ban tért vissza Ukrajnába. 1999-től a kijevi konzervatóriumban az ukrán zenetörténet tanszéket vezette. 2002-ben a kijevi nemzetközi zenei fesztivál művészeti igazgatója, 2004 és 2010 között az Ukrán Zeneszerzők Szövetségének társelnöke volt, 2011 és 2016 között a Tarasz Sevcsenko Nemzeti Opera és Balett művészeti igazgatójaként tevékenykedett.[5][8]
2020. június 1-jén hunyt el Kijevben,[9] és június 5-én a lvivi Licsakivi temetőben temették el.[10] Emlékére a kijevi Szent Mihály aranykupolás kolostor harangjai a zeneszerző egyik legismertebb művét, a Melódiát szólaltatták meg.[11]
Művei (válogatás)
[szerkesztés]Szimfonikus művek
[szerkesztés]- Szilnyise szmertyi [Erősebb a halálnál] (1963)[8]
- Huculszkij triptih [Hucul triptichon] (1965)[8]
- Karpatszkij [Kárpáti concerto] (1972)[8]
- 1933 (az 1932–1933-as éhínség emlékére, 1993)[8]
Kantáták
[szerkesztés]Színpadi művek
[szerkesztés]- Kamenyari [Kőfaragók] (balett, Ivan Franko nyomán, 1967)[8]
- Povernennya Batterfljaj [A pillangó visszatérése] (balett, 1978)[8]
- Mojszej [Mózes] (opera, 2001)[8]
Filmzene
[szerkesztés]- Elfelejtett ősök árnyai, 1964[8]
- Zsiva voda [Élő víz], 1972
- Ne féljetek a szerelemtől, 1974[12]
- Anton, 2019[12]
- Tarasz. Povernennya 2019[12]
Egyéb
[szerkesztés]Kilenc hegedűversenyt, három zongoraversenyt, két csellóversenyt írt, a Szvit (1961) és Partita (1966) vonószenekari műveket; kamarazenét. 1978-ban befejezte Mikola Leontovics На русалчин Великдень (Ruszalkák húsvétja) című operáját, és több zeneszerző művét hangszerelte.[8]
Elismerései
[szerkesztés]1987-ben a Tarasz Sevcsenko Nemzeti Díjjal tüntették ki, és 2008. augusztus 20-án az Ukrajna Hőse címet kapta.[13] Ezen kívül kitüntették az „Ukrajna Népművésze“ címmel, és 2010-ben megkapta az ukrán Érdemérem 1. osztályát, aminek korábban a 2. (2006) és 3. (1998) osztályában is részesült.[14]
2016-tól Kijevben Miroszlav Szkorik zenei versenyt rendeznek, ahol kizárólag az ő műveit játsszák,[8] 2020-ban pedig róla nevezték el a lvivi Nemzeti Filharmóniát.[15]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Умер легендарный композитор Мирослав Скорик (ukrán nyelven)
- ↑ a b c Помер відомий композитор Мирослав Скорик. www.radiosvoboda.org (2020. június 1.)
- ↑ a b c d e f g Skoryk [Skorik], Myroslav Mykhaylovych. In Virko Baley: Grove Music Online. 8th ed. (hely nélkül): Oxford University Press. ISBN 978-1-56159-263-0
- ↑ a b c d e Lyubov Kiyanovska, Teresa Mazepa, Natalia Syrotynska: Skoryk Myroslav. Biography. ukrainianlive.org (Hozzáférés: 2023. március 19.)
- ↑ Victor Radoslav Markiw: The Life and Solo Piano Works of the Ukrainian Composer Myroslav Skoryk. Lewiston, New York: E. Mellen Press. 2010. 5. o. ISBN 978-07734-3-002-0
- ↑ a b Ольга Жмудовськая: Мирослав Скорик: "Моя професія — створювати мелодії". The Day, (2013. július 12.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n Marko Robert Stech: Skoryk, Myroslav. www.encyclopediaofukraine.com (2020) (Hozzáférés: 2023. március 20.)
- ↑ Оксана Гончарук: Умер легендарный композитор Мирослав Скорик. vesti.ua (2020. június 1.)
- ↑ У Львові поховали композитора Мирослава Скорика. www.ukrinform.ua (2020. június 5.) (Hozzáférés: 2023. március 20.)
- ↑ У Свято-Михайлівському монастирі на дзвонах виконали "Мелодію" Скорика. www.ukrinform.ua (2020. június 4.) (Hozzáférés: 2023. március 20.)
- ↑ a b c Miroslav Skorik(1938-2020). www.imdb.com (Hozzáférés: 2023. március 20.)
- ↑ Указ Президента України: Про присвоєння М. Скорику звання Герой України. zakon.rada.gov.ua (2008. augusztus 20.) (Hozzáférés: 2023. március 20.)
- ↑ Указ Президента України: Про відзначення державними нагородами України. zakon.rada.gov.ua (2010. február 8.) (Hozzáférés: 2023. március 20.)
- ↑ Львівська облрада присвоїла ім’я Мирослава Скорика Львівській національній філармонії. lvivoblrada.gov.ua (2020. szeptember 29.) (Hozzáférés: 2023. március 20.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Myroslaw Skoryk című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Myroslav Skoryk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
