Ugrás a tartalomhoz

Elekes Lajos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elekes Lajos
Született1914. november 11.[1]
Déva
Elhunyt1982. május 21. (67 évesen)[2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaFöldes Éva
Foglalkozásatörténész,
egyetemi tanár
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1937)
KitüntetéseiKossuth-díj (1953)
SírhelyeFarkasréti temető (20. (Kodály) körönd, Urnaház, 6-os számú fülke)
A Wikimédia Commons tartalmaz Elekes Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Elekes Lajos (Déva, 1914. november 11. – Budapest, 1982. május 21.) Kossuth-díjas magyar történész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Felesége Földes Éva pedagógus.

Életpályája

[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 1937-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1937-től a Magyar Országos Levéltárban gyakornok, 1942-től segédőr, 1946-ban allevéltárnok, 1946–49-ben osztályvezető, 1949–50-ben főigazgató-helyettes volt. 1942-ben a középkori román történelem tárgyköréből magántanárrá képesítették a budapesti tudományegyetemen, ahol 1945-től tanított. 1950-től az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1954 és 1957 között osztályvezetője. 1954-56-ban a Lenin Intézet magyar történeti tanszékének vezetője. 1957-től haláláig a budapesti tudományegyetem középkori magyar történeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, 1966–1969-ben a bölcsészettudományi kar dékánja. 1958 és 1970 között a Századok szerkesztőbizottságának elnöke, 1966 és 1968 között a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont igazgatója volt. Élete végén súlyos alkoholizmussal küzdött.[4]

Kutatási területe

[szerkesztés]

Kezdetben középkori román történelemmel és a középkori magyar-román kapcsolatokkal foglalkozott. Jelentős kutatásokat végzett Hunyadi és a Hunyadiak korának megismerése érdekében. Élete utolsó szakaszában főként a történettudomány elméleti kérdéseit vizsgálta.

Díjak, elismerések

[szerkesztés]
A Farkasréti temető Urnaháza. Itt található Elekes Lajos urnafülkéje is
  • Az MTA levelező tagja (1965)
  • Az MTA rendes tagja (1973)
  • Kossuth-díj (1953) (Hunyadi János című monográfiájáért (Budapest, 1952).

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Nagy István moldvai vajda politikája és Mátyás király (Bp., 1937)
  • A román történetírás válsága (Századok, 1940)
  • A román fejlődés alapvetése (Századok, 1940; németül: Archivum Europae Centro-Orientalis, 1941)
  • A Hunyadi-kérdés (Mátyás király Emlékkönyv, I, Bp., 1940)
  • A magyar-román viszony a Hunyadiak korában (Mátyás király Emlékkönyv, I. Bp., 1940)
  • A dinasztikus elv a román államfejlődésben (Századok, 1945-46)
  • Hunyadi (Magyar Történelmi Társulat 1952. 509p)
  • A délkeleteurópai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban (Bp., 1952)
  • Mátyás és kora (Bp., 1956); Rendiség és központosítás a feudális államokban (Bp., 1962, 188p)
  • A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig (Bp., 1964)
  • Történelmi ismeret-szocialista tudat (Bp., 1968)
  • Magyarország története, I. (egyetemi tankönyv, Léderer Emmával, Székely Györggyel, Bp., 1961)
  • Korszerű műveltség, történelmi gondolkodás (Bp., 1969); A történelemfelfogása korunk polgári tudományában (Bp., 1975)

Emlékezete

[szerkesztés]

Sírja Budapesten található, a Farkasréti temető Urnaházában a 6-os számú urnafülke. 2004-től védett.

Irodalom

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2020. július 1., PIM52511
  4. ↑ Kosáry Domokos: A búcsúzások éve. Múlt-kor, 2003.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elekes_Lajos&oldid=26758293”