Praeteritum
A nyelvtanban a praeteritum latin terminus (spanyol pretérito, francia prétérit, angol preterit(e), német Präteritum, orosz претeрит preterit stb.) hagyományosan használt olyan nyelvek esetében, amelyek több szintetikus (egyszerű) múlt idejű igealakkal rendelkeznek. A terminusnak különböző értelmezései vannak különböző nyelvek grammatikáiban. A közös bennük az, hogy ezeknek az igealakoknak csak arra a funkciójára utal, hogy múltbeli cselekvést, történést, állapotot fejeznek ki, de arra nem, hogy egyben milyen igeszemléletet (aspektust) fejeznek ki. A régi indoeurópai nyelvek esetében a praeteritum az aoristos, a perfectum és az imperfectum (folyamatos múlt) alakok közös elnevezése, amelyeket az indoeurópai alapnyelvből örököltek. Például az ógörög nyelvben mindhárom megvolt. A terminust olykor modern indoeurópai nyelvek esetében is használják, azokra az aoristosból, a perfectumból vagy az imperfectumból származó igealakokra vonatkozóan, amelyekkel rendelkeznek.[1][2][3][4]
Az olyan szláv nyelvek grammatikáiban, amelyekben fennmaradt az aoristos és a folyamatos múlt, mint a bolgár, a macedón vagy a közép-délszláv diarendszer nyelvei (BHMSz),[5] olykor a preterit terminust közösen használják a kettőre.[1]
A német nyelv grammatikájában szokásosan nevezik Präteritum-nak az egyszerű alakú elbeszélő múltat, amely olykor a befejezett igeszemléletet fejezi ki, máskor a folyamatosat. Például ich machte jelentése lehet csináltam (folyamatos) vagy ’megcsináltam’ (befejezett), és ellentétben áll funkciói szempontjából az összetett alakú Perfekt-tel és Plusquamperfekt-tel (régmúlttal).[1]
Az angol nyelv esetében a preterit(e) szakszót olykor a past simple (másként simple past) ’egyszerű múlt’ alakra használják. Ez kifejezheti a folyamatos igeszemléletet állapotot jelentő igékkel (pl. I was younger then ’Akkoriban fiatalabb voltam’), de a befejezettet is, például történést jelentőkkel: The shop opened last week ’Az üzlet a múlt héten nyílt meg’. Ellentétben áll a non-preterite analitikus (összetett) múlt idejű alakokkal, pl. I spoke (past simple) vs. I was speaking (past continuous ’folyamatos múlt’), I have been speaking (present perfect continuous ’befejezett folyamatos jelen’) stb.[4][6]
A francia nyelv grammatikájában elavult a prétérit elnevezés a latin perfectum leszármazottjára, az egyszerű múltra.[7]
A spanyol grammatikában a különböző igemódokban a nagyszámú múlt idejű alakok többségének az elnevezése a pretérito szóval kezdődik: pretérito imperfecto ’folyamatos múlt’, pretérito perfecto simple ’egyszerű múlt’, pretérito perfecto compuesto ’összetett múlt’, pretérito pluscuamperfecto ’régmúlt’ stb.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Jarceva 1990, Прете́рит Preterit szócikk.
- ↑ Bussmann 1998, 940. o.
- ↑ Dubois 2002, 379. o.
- ↑ a b Crystal 2008, 385. o.
- ↑ Bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv.
- ↑ Magyarul mindegyik alak jelentése ’beszéltem’, és csak a kontextus különbözteti meg az angolbeli árnyalatait.
- ↑ Bidu-Vrănceanu 1997, 381. o.
- ↑ Da Silva – Pereira-Tresmontant 1998, 169–170. o.
Források
[szerkesztés]- (románul) Bidu-Vrănceanu, Angela et al.: Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest, Editura științifică, 1997. ISBN 973-440229-3 (Hozzáférés: 2022. augusztus 24.)
- (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.): Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York, Routledge, 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2022. augusztus 24.)
- (angolul) Crystal, David: A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing, 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2022. augusztus 24.)
- (franciául) Da Silva, Monique – Pereira-Tresmontant, Carmen: La grammaire espagnole (Spanyol grammatika). Párizs: Hatier, 1998. ISBN 2-218-72267-4
- (franciául) Dubois, Jean et al.: Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs, Larousse-Bordas/VUEF, 2002 (Hozzáférés: 2022. augusztus 24.)
- (oroszul) Jarceva, V. N. (szerk.): Лингвистический энциклопедический словарь (Nyelvészeti enciklopédiai szótár). Moszkva: Szovjetszkaja Enciklopédia, 1990 (Hozzáférés: 2022. augusztus 24.)
