Elardia
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Kládok[2] | ||||||||
Az Elardia az Amoebozoa Tubulinea kládjának csupasz és kemény héjú amőbákat is tartalmazó csoportja.[2]
Történet
[szerkesztés]Első leírt kládja az Arcellinida, melyet Kent írt le 1880-ban. Az Euamoebidát először Lepși írta le 1960-ban, majd Smirnov 2011-ben módosította meghatározását, míg a Leptomyxidát először 1976-ban írták le Pussard és Pons, majd 2017-ben módosították leírását.[2]
2017-ben írták le Kang et al. mint az Amoeba proteus, az Arcella intermedia és a Rhizamoeba saxonica legkisebb közös kládja. Ribocsoport, vagyis első leírása nem morfológiai alapon történt.[2]
Morfológia
[szerkesztés]Csupasz és kemény héjú amőbákból áll, a sejtek vagy állábaik csőszerűek. Ha lapos vagy elágazik, a sejt mozgó állapotát egy vagy több állábúvá tudja alakítani.[2]
Leptomyxida
[szerkesztés]A Leptomyxida csupasz, fajai lapos tágult vagy hálós és egy állábú közel hengeres állapot közt váltakoznak gyors mozgáskor vagy bizonyos körülmények közt, és mindig van adhéziós farokszerű szerkezetük.[2]
Arcellinida
[szerkesztés]Az Arcellinida kemény vagy erősen rideg szerves vagy ásványi eredetű héjat képez – ez lehet maga által szekretált meszes, szilikátos vagy kitinszerű héj, kitinszerű lapszerkezet vagy újrahasznosított szerves vagy szervetlen részecskék együttese – egy fő nyílással.[2]
A Sphaerothecina héja többé-kevésbé rugalmas, teljesen kitinszerű, vagy szerves anyaggal összetapasztott újrahasznosított részecskékből vagy általa szekretált kitinszerű vagy szilikátos részekből áll, mindig sugarasan szimmetrikus, lekerekített, de magassága változó – lehet lapult csészealj, félgömb alakú, nyújtott vagy tojás alakú. Álszája kerek vagy lebenyes, körülötte gallér van, és vastag, elágazó állábai vannak.[2] A Difflugina héja lehet a Sphaerothecináéhoz hasonlóan kitinszerű vagy szerves vagy szervetlen anyagból álló, de kovamoszatok újrahasznosított héjaiból, Euglyphida-pikkelyekből vagy -lemezekből vagy az amőba által szekretált szilikátos, kalcit- vagy kitinszerű lemezekből (idioszóma) áll szerves kötőanyaggal. Vastag, elágazó állábai lehetnek, de lapos, lemez- és üvegszerű kiemelkedéssel is mozoghat.[2] A Heleopera sphagni ásványi részecskékkel erősített héjú, héjnyílása résnyi, számos kis elágazó állába és szimbionta Chlorella-példányai vannak.[2] A Phryganellina fehérjehéjú meszes belső réteggel, vagy teljesen kitinszerű újrahasznosított ásványi vagy szerves részecskékkel. Állábai kúposak, hegyesek, csak hialoplazmából állnak, alkalmanként elágaznak, és anasztomózist is képezhetnek.[2]
Az Arcellinida a két kemény héjú Tubulinea-klád egyike, a másik ilyen klád a Corycidia.[1]
Euamoebida
[szerkesztés]Fajai csupasz amőbák, a sejt vagy állábai csőszerűek, közel hengeresek lehetnek. Nem váltakozik mozgó formája, nincs adhéziós farokszerű szerkezetük. Egyes fajokban előfordul szorokarpikus fejlődés.[2]
Filogenetika
[szerkesztés]3 kládja ismert, ezek a Leptomyxida, az Arcellinida és az Euamoebida. Az Arcellinida tartalmazza a legtöbb ismert nemzetséget, 63-at, az Euamoebida 15, a Leptomyxida 4 ismert nemzetséggel rendelkezik.[2]
Jelentőség
[szerkesztés]Egyes fajai – például a Hartmannella nemzetségben – néha emberekben is megtalálhatók, de utóbbi csak alkalmi gazdája, általában szabadon élő.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Kang, Seungho (2017. szeptember 1.). „Between a Pod and a Hard Test: The Deep Evolution of Amoebae”. Molecular Biology and Evolution 34 (9), 2258–2270. o. DOI:10.1093/molbev/msx162. PMID 28505375. PMC 5850466.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ Mathison BA, Sapp SGH (2021. november 9.). „An annotated checklist of the eukaryotic parasites of humans, exclusive of fungi and algae”. ZooKeys, 1–313. o. DOI:10.3897/zookeys.1069.67403. PMID 34819766. PMC 8595220.
