Edward John Smith

Edward John Smith
a Titanic fedélzetén (1912 április)
Született	1850. január 27. Hanley, Staffordshire, Anglia
Elhunyt	1912. április 15. (62 évesen) Atlanti-óceán, RMS Titanic
Állampolgársága	brit
Nemzetisége	angol
Házastársa	Sarah Eleanor Pennington (házas 1887–1912)
Gyermekei	Helen Meville Smith (1898–1973)
Szülei	Edward Smith, Catherine Hancock
Foglalkozása	tengerész
Kitüntetései	Decoration for Officers of the Royal Naval Reserve Transport Medal
Halál oka	fulladás
A Wikimédia Commons tartalmaz Edward John Smith témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Edward John Smith (Hanley, Anglia, 1850. január 27. – Atlanti-óceán, 1912. április 15.) angol tengerész, hajóskapitány, az RMS Olympic, majd az RMS Titanic kapitánya. Smith életét vesztette a Titanic katasztrófájában.

Élete

Fiatalkora és karrierje

Edward John Smith 1850. január 27-én született Hanley-ban, Staffordshire-ben, Angliában. Szülei Edward Smith, egy helybéli fazekas, és Catherine Hancock, akik 1841. augusztus 2-án házasodtak össze. Szülei később egy vegyesboltot nyitottak. 1867-ben, 17 éves korában Liverpoolba költözött a testvéréhez, aki ott egy kereskedelmi vitorláshajó kapitánya volt. Ennek hatására ő is beállt matróznak. Smith 1880 márciusában kezdett a White Star Line-nál dolgozni mint az SS Celtic negyedik tisztje. A hajó fedélzetén többször eljutott Ausztráliába és New Yorkba. 1887-ben kapta meg a kapitányi rangot, az SS Republic fedélzetén.

1888-ban Smith letette az Extra Master Certificate minősítést, és csatlakozott a Royal Naval Reserve-hez. Ez feljogosította rá, hogy neve mellett használja az "RNR" betűket. Ez azt jelenti, hogy háború idején be lehetett volna hívni, hogy szolgáljon a királyi haditengerészetnél. Smith 1905-ben visszavonult az RNR-től. Ezután kilenc éven keresztül Smith volt a Majestic kapitánya. 1904-ben megkapta a világ akkori legnagyobb hajóját, az RMS Balticot, majd a másik legnagyobbat, az RMS Adriaticot.

A világ egyik legtapasztaltabb kapitányaként, Smith-t felkérték, hogy elsőként irányítsa az Olympicot, a világ legnagyobb hajóját. A Southamptontól New Yorkig tartó hajóút 1911. június 21-én sikeresen lezárult.

1911. szeptember 20-án az Olympic súlyos balesetet szenvedett, összeütközött egy brit hadihajóval, a HMS Hawke-kal. Mindkét hajó súlyosan megsérült. Smith kapitány az esemény során is szolgálatban volt, a balesetért ő volt a felelős. A társaság késleltette a Titanic indulását a baleset miatt.

A Titanic fedélzetén

Az Olympic balesete után bejelentette, hogy nyugdíjba vonul. 1912. április 10-én szállt fel a Titanicra, ez lett volna az utolsó útja. Négynapi eseménytelen hajózás után, április 1­4-é­n éjszaka 11.40-kor William Murdoch első tiszt tájékoztatta a kapitányt, hogy a hajó egy jégheggyel ütközött. Nem sokkal később Thomas Andrews tervező szolgált rossz hírekkel: a hajótest olyan súlyosan megsérült, hogy a Titanic két órán belül elsüllyed. Smit­h felismerte, hogy a mentőcsónakok száma nem lesz elegendő, ezért elrendelte, hogy elsőként a nőket és gyerekeket mentsék meg, csak utána jöhetnek a férfiak.

Smith-t egy matróz látta utoljára, amint az üres híd felé tart. Pár perccel később egy másik szemtanú üresen találta a hidat. Edward J. Smith a Titanickal együtt merült a hullámsírba, holttestét soha nem találták meg. Több túlélő állította, hogy a kapitány feltűnt a B jelű felborult mentőcsónak mellett, de amikor látta, hogy mennyien kapaszkodnak rajta, elúszott. Többen látni vélték, hogy átadott egy csecsemőt, akit ő mentett ki a vízből, de ezt semmi nem erősíti meg.

Források

• Nyugdíj helyett hullámsírba ment a hős kapitány
• Simon Adams: Titanic, (Park Kiadó, Budapest, 2001, fordította: Káldos Zsolt) ISSN 0865-1973

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Edward Smith (sea captain) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.