RMS Adriatic
| RMS Adriatic | |
.jpg) | |
| Hajótípus | óceánjáró |
| Tulajdonos | |
| Üzemeltető |  White Star Line |
| Hajóosztály | Big Four |
| Illetőségi kikötő | .svg){kind=small} Liverpool, Egyesült Királyság |
| Útvonal | Liverpool - New York (1907, 1911-1934) Southampton - New York (1907-1911) |
| Pályafutása | |
| Építő | Harland és Wolff hajóépítő üzem |
| Vízre bocsátás | 1906. szeptember 20. |
| Szolgálatba állítás | 1907. május 8. |
| Szolgálat vége | 1935. |
| Honi kikötő | Liverpool |
| Sorsa | 1935-ben leselejtezték Onomichiben, Japánban |
| Általános jellemzők | |
| Hossz | 222,7 méter (729 láb) |
| Szélesség | 23 méter (75 láb) |
| Összsúly | 24 541 BRT t |
| Sebesség | 17 csomó |
| Legénység | 557 |
| Férőhelyek száma | 2825 fő
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz RMS Adriatic témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az RMS Adriatic a White Star Line egyik utasszállító óceánjárója volt, a Big Four becenevű, több mint 20 000 tonna összsúlyú hajónégyes negyedik tagja (a másik három gőzős a Celtic, a Cedric és a Baltic voltak). A négy közül az Adriatic volt az egyetlen, amelyik sohasem volt a világ legnagyobb hajója, bár ő volt a leggyorsabb és a legnagyobb a négyesből. Az Adriatic volt az első óceánjáró, amely fedélzetén fedett úszómedence és törökfürdő is megtalálható volt.
A gőzös sokáig az Atlanti-óceánon teljesített járatokat Anglia és az Egyesült Államok között. 1935-ben selejtezték le Japánban.
Építése és korai évek
[szerkesztés],_1907.jpg)
A Harland és Wolff hajóépítő üzem építette Belfastban. 1906. szeptember 20-án bocsátották vízre, a Cunard Line szintén aznap bocsátotta vízre a Mauretaniát. Ezután további nyolc hónapnyi szárazdokkban történő munka után 1907 áprilisában vette át a White Star Line. Első útjára 1907. május 8-án indult Liverpoolból New Yorkba, kapitánya Edward Smith volt. New Yorkból hazafelé már nem Liverpoolba tért vissza, hanem Southamptonba. A hajótársaság a legújabb útvonalára a Southampton–New York járatára osztotta be az Adriaticot, így vele használta először a társaság az újonnan felavatott White Star–dokkot is (amelyet 1922-ben átneveztek Óceán–dokkra). Az útvonalon 1911-ig közlekedett, amikor a Olympic felváltotta, és az Adriatic visszakerült a liverpooli útvonalra. 1912-ben fedélzetén tért vissza Angliába az Egyesült Államokból a Titanic néhány túlélője, többek között Millvina Dean, a Titanic legfiatalabb utasa és J. Bruce Ismay, a White Star Line igazgatója is.[1] 1913. január 7-én az óceánjáró a ködös időben megfeneklett az iszapban New Yorknál.
Az első világháború és az azt követő évek
[szerkesztés]Az első világháború alatt csapatokat és muníciót szállítottak rajta. A háborút az óceánjáró sérülés nélkül vészelte át.
Amikor a világháború véget ért, visszaállították a polgári közlekedésre és a Southampton–New York útvonalon közlekedett három további évig. 1922-ben állították vissza a Liverpool–New York járat teljesítésére. Még ebben az évben, augusztus 11-én az egyik széntartályban robbanás történt, aminek öt halálos áldozata és négy sérültje volt. A hajót a szerencsétlenség után átépítették, és így a kabinok száma is módosult.[2] 1926-tól elsősorban tengeri utakra használták.[3]
1928-ban ismét átalakították, megváltoztatva a kabinok kiosztását, azért, hogy a gőzös alkalmas legyen az Egyesült Államokba bevándorlókat szállítani. 1933-ban végleg visszavonták az észak-atlanti szolgálattól, mivel már túl lassúnak bizonyult az ilyen utak lebonyolításához. Ezek után már csak a tengeren használták. A Big Four osztályából ekkorra már csak ez az óceánjáró volt szolgálatban, de már nem sokáig. 1934 májusában a White Star Line egyesülni kényszerült legnagyobb riválisával, a Cunard Line-nal.[3] Az Adriatic ekkor már számos műszaki problémával küzdött.[2] 1934. december 19-én hagyta el végleg Liverpoolt, és elindult leghosszabb útjára, hogy 1935-ben Onomichiben, Japánban leselejtezzék.
Az Adriatic jellemzői
[szerkesztés]
A Big Four hajói közül az Adriatic készült el legkésőbb, és egyben ő volt a legnagyobb is. Ennek ellenére soha nem birtokolhatta a világ legnagyobb gőzöse címet. Összsúlya 24 541 tonna volt, ami nagyjából 2000 tonnával több, mint a legidősebb Big Four-tag, a Celtic súlya. A gőzös külsőre teljesen hasonló volt három testvérhajójához. A hajótest vörös alapon fekete színű volt, a felépítmény pedig fehérre volt festve. A kémények teteje fekete színt kapott. A hajónak négy árbóca volt.
Az óceánjáró átlagsebessége 17 csomó volt (ezzel megközelítőleg egy hét alatt szelte át az Atlanti-óceánt), csúcssebessége pedig 18 csomó (a Cedricet és a Balticot ezzel könnyedén megelőzte). Mint a Big Four többi tagját, az Adriaticot is két hajócsavar hajtotta, amelyet négyszeres expanziójú gépek működtettek.
Az Adriatic által nyújtott luxus megegyezett a testvérhajóiéval. A pazar étkező üvegtetővel fedve, a dohányzó festett üvegablakokkal, a kávézó és az ízlésesen bútorozott szalonok mind nagyban hasonlítottak egymásra a Big Four hajóin.[4] Az Adriatic volt az első hajó, amelyet törökfürdőkkel és egy benti úszómedencével is felszereltek.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ (franciául) Gérard Piouffre: Le « Titanic » ne répond plus. (hely nélkül): Larousse. 2009. 278 old. o.
- ↑ a b (angolul) White Star Line Adriatic (2nd) 1907-1935. [2012. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 4.)
- ↑ a b (angolul) R.M.S. Adriatic (II). (Hozzáférés: 2012. május 4.)
- ↑ (angolul) The Famous Big 4 of the New York - Liverpool Service - White Star Line - 1909 Brochure. [2012. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 4.)
- ↑ (franciául) Les Bains Turcs et la Piscine. (Hozzáférés: 2012. május 4.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a RMS Adriatic című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]