Szepesdaróc
Szepesdaróc (Dravce) | |||
Szepesdaróc, Szent Erzsébet-templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Eperjesi | ||
Járás | Lőcsei | ||
Első írásos említés | 1263 | ||
Polgármester | Peter Faltin | ||
Irányítószám | 053 14 | ||
Körzethívószám | 053 | ||
Forgalmi rendszám | LE | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 809 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 60 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 680 m | ||
Terület | 12,96 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 49° 01′ 10″, k. h. 20° 29′ 09″49.019379°N 20.485898°EKoordináták: é. sz. 49° 01′ 10″, k. h. 20° 29′ 09″49.019379°N 20.485898°E | |||
Szepesdaróc weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesdaróc témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Szepesdaróc (1892-ig Dravec, szlovákul: Dravce, németül: Drautz) falu Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Lőcsétől 8 km-re nyugatra fekszik.
Története
[szerkesztés]A település a 13. században keletkezhetett, első lakói a Hernád völgyében északra vezető hadiút őrzői voltak. A települést 1263-ban „villa Drauch” néven említik először, a Szepesi vár uradalmához tartozott. Neve a szláv dravec (= nyúzó) szóból származik. 1264-ben „Drauch”, 1277-ben „Darac” néven találjuk. Már a 13. században állt kora gótikus temploma, mely eredetileg Remete Szent Antal tiszteletére volt szentelve. 1282-ben IV. László király a falut a Görgey család ősének, a görgői Illés comesnek adta. A Görgeyek 1288-ban behívták az antonita ispotályos lovagrendet, akik kolostort alapítottak a településen. 1378-ban „Daroucz”, 1520-ban Dravecz alakban említik a korabeli források. Az ispotályos rend távozása után 1535-ben birtokait a Berzeviczy család, majd 1555-ben Tluk Menyhért szerezte meg. 1787-ben 54 házában 491 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „DRAVETZ. Dravtze, Autz. Elegyes tót falu Szepes Vármegyében, földes Urai Doloviczényi, és más Urak, lakosai katolikusok, fekszik Lőtsétöl nem meszsze, hajdan Apátursága is vala, földgyének jó termékenysége szerént ugyan első Osztálybéli lehetne; de mivel fája nehezen szereztetik, és más javai sem olly nevezetesek, második Osztálybéli.”[2]
1828-ban 70 háza volt 500 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Dravecz, Szepes vm. tót falu, Csötörtökhely fil. 494 kath., 3 evang., 3 zsidó lak. Kastély. Vizimalom. F. u. Draveczky, Várady, Szakmáry. Ut. p. Lőcse.”[3]
A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 379, többségben szlovák lakosa volt, jelentős lengyel kisebbséggel.
2001-ben 772 lakosából 651 szlovák és 115 cigány volt.
2011-ben 772 lakosából 753 szlovák, 1 magyar.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Erzsébet tiszteletére szentelt római katolikus temploma 13. századi eredetű, a 15. században bővítették, a 18. és a 19. században átépítették. 15. századi gótikus oltára van. Nincs tornya, boltozata eredetileg fából volt. Freskói 14. századiak, a Szent Antal legendát, valamint a keresztre feszítést és a feltámadást ábrázolják. A Szent Antal szobor 1400 körül, a gótikus Madonna-szobor 1470 körül készült. A templomkertben álló harangtorony eredetileg fából volt, 1956-ban téglából építették fel. Harangja 1516-ban készült.
- A falu gótikus kőhídja legkésőbb a 15. században készült, de sokan a 13. századra teszik az építését.
További információk
[szerkesztés]- E-obce.sk
- Községinfó
- Szepesdaróc Szlovákia térképén
- Rövid ismertető (magyarul)
- A község a Draveczky család honlapján
- A község a gótikus út honlapján
- A szepesdaróci antonita templom (magyarul)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.