Vághosszúfalu
Vághoszúfalu (Dlhá nad Váhom) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Nyitrai | ||
Járás | Vágsellyei | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1113 | ||
Polgármester | Mgr. Mészáros Bálint | ||
Irányítószám | 927 05 | ||
Körzethívószám | 031 | ||
Forgalmi rendszám | SA | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 913 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 95 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 115 m | ||
Terület | 9,07 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 10′ 20″, k. h. 17° 51′ 37″48.172222°N 17.860278°EKoordináták: é. sz. 48° 10′ 20″, k. h. 17° 51′ 37″48.172222°N 17.860278°E | |||
Vághoszúfalu weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Vághoszúfalu témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Vághosszúfalu (szlovákul Dlhá nad Váhom) falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Vágsellyei járásban. Közigazgatási területe 9,1 km².
Fekvése
[szerkesztés]A mátyusföldi község a Kisalföldön, Vágsellyétől 3 km-re északra, a Vág bal partján fekszik, Vágvecse és Sopornya szomszédságában.
Élővilága
[szerkesztés]2014-től található a faluban egy gólyafészek-alátét. Fészkelésről nincs adat.[2]
Története
[szerkesztés]A község területén a korai bronzkorban a nagyrévi kultúra települése állt, a római korban barbár település állt itt.
Vághosszúfalut 1113-ban a zoborhegyi bencés apátság birtokainak határleírásában "villa Zumboe et altera villa Zumboe" néven említik először.[3] 1252-ben "Chumboy", 1518-ban "Hozzufalw" alakban szerepel a korabeli forrásokban. Régi magyar neve "Csombaj" volt, mely a szláv eredetű "Czembey" személynév származéka lehetne,[4] ez azonban nem kellőképpen bizonyítható.[5]
A 15. századtól Znió várának tartozéka. 1548 és 1563 között a Révay családé, ezután az egri püspökségé, majd 1568 és 1776 között a vágsellyei jezsuiták birtoka volt. Lakói mezőgazdasággal, molnármesterséggel foglalkoztak. 1876-ban a Vág völgyi településeket is árvíz sújtotta, e falu is károkat szenvedett.[6]
Vályi András szerint "HOSSZÚFALU. Elegyes falu Nyitra Várm. földes Ura a’ Tudományi Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik Vetse, és Sellye mellett a’ Nyitrai járásban, határja középszerű, tulajdonságai hasonlók Királyfalváéhoz."[7]
A lakosság vagy az elöljárók nevében kiadott leveleket a falu pecsétjével hitelesítették. Hosszúfalu legrégibb pecsétnyomója 1733-ból származik. E pecsét képét ekevas és csoroszlya alkotja. A 18. századból még további két pecsétnyomót ismerünk. Pecsétképünk – némi grafikai eltéréstől eltekintve – azonosak a legrégebbivel, ami a falu mezőgazdasági jellegét szimbolizálja. A pecsétkép változtatására 1802-ben került sor. A mezőgazdasági szimbólumot ekkor a helyi római katolikus templom védőszentjét ábrázoló pecsétkép: a Szentháromság váltja fel. A pecsét körirata: Hoszufolua 1802 men. A falu ezt a pecsétnyomót a múlt század derekáig használta annak ellenére, hogy ez csaknem azonos volt az egyházközség pecsétjével. Ez utóbbi körirata azonban : Sigill. Ecc. Hoszufalensis 1837.[8]
Nyitra vármegye monográfiája szerint "Hosszúfalu, magyar falu a Vág bal partján, 1001 r. kath. vallásu lakossal. Postája Vág-Vecse, táviró- és vasúti állomása Tornócz. Kath. temploma 1800-ban épült. Kegyura a séllyei m. kir. közalapitvány. E község 1518-ban a turóczi prépostság birtoka volt."[9]
1862-ben a Nyitrán rendezett jótékonysági színi előadásból a helyi tűzkárosultakat is támogatták.[10] A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt.
A lakosság főleg mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és halászattal foglalkozik és foglalkozott a történelem során. A falu két részből áll: a Sorból és a Falu részből. A 'Vághosszúfalu' nevet az egyik hosszú utcájáról kapta, ami régen szinte az egész falut képezte. Testvérfalunak számít a Vág másik oldalán fekvő Vágkirályfa. A két falu lakossága sokszor keveredett, ettől függetlenül mindkét falu lakosságában elterjedtek vicces, gyalázó szólások a szomszédról. Például: 'Királyfárú még a macska se jó!'.
A falu újságja a Rikkancs.
Népessége
[szerkesztés]1880-ban 888 lakosából 807 magyar és 23 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 1001 lakosából 970 magyar és 18 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 950 lakosából 912 magyar és 27 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 949 lakosából 927 magyar és 22 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 937 lakosából 883 magyar, 37 csehszlovák, 14 zsidó és 3 állampolgárság nélküli volt. Ebből 920 római katolikus, 14 izraelita és 3 evangélikus vallású volt.
1930-ban 1055 lakosából 903 magyar, 135 csehszlovák, 12 zsidó, 1-1 német és egyéb és 3 állampolgárság nélküli volt.
1941-ben 1020 lakosából 1016 magyar és 2 szlovák volt.
1970-ben 1036 lakosából 807 magyar és 221 szlovák volt.
1980-ban 929 lakosából 743 magyar és 178 szlovák volt.
1991-ben 844 lakosából 662 magyar és 173 szlovák volt.
2001-ben 895 lakosából 640 magyar és 239 szlovák volt.
2011-ben 865 lakosából 513 magyar, 335 szlovák, 7 cseh, 2 német, 1 egyéb és 7 ismeretlen nemzetiségű volt a faluban.[11]
2021-ben 913 lakosából 466 (+22) magyar, 416 (+15) szlovák, 2 ruszin, 12 (+3) egyéb és 17 ismeretlen nemzetiségű volt.[12]
Néprajza
[szerkesztés]Manga János is gyűjtött népdalokat a faluból.[13]
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1800-ban épült klasszicista stílusban.
Neves személyek
[szerkesztés]- Itt született 1951. január 29-én Mészáros Attila vegyész, asztrofizikus, csillagász
- Itt született 1870. július 21-én Izsóf Alajos
- Itt élt Tóth Károly (1959-2016) szlovákiai magyar irodalomkritikus, tudományszervező, szerkesztő, politikus, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója.
- Itt tanított Simunek Béla (1898-1964) igazgató-tanító.
- Itt szolgált Fehér Damáz (1913-1998) komáromi bencés gimnáziumi tanár.
Galéria
[szerkesztés]-
A templom bejárata
-
A templom belseje
-
Pieta
-
Missziós kereszt 1934, 1939, 1941
-
Háborús emlékmű, 1972-es névsorral
-
Kereszt a főút mellett 1819-ből, 1956-ban felújítva
-
Kereszt a templom bejáratánál
-
Mária a Kisjézussal 1884-ből
-
Szentháromság szobor 1885-ből
-
Nepomuki Szent János szobor 1890-ből
-
Szent Flórián szobor 1826-ból
-
Kopjafa 1996 szabadságharcosok emlékére
-
Temetői kereszt 1867
-
Temetői kereszt
-
Régi sírkövek
-
Sírkő
-
Sírkő
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ bociany.sk
- ↑ Fejérpataky 1892, 260; Kniezsa 1949, 9-10.
- ↑ Brückner I, 68.
- ↑ Kniezsa 1949, 9-10.
- ↑ Alispáni jelentés; Nagy László 2007: Az 1876. évi árvizek. Budapest, 44.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ http://194.1.157.25/dlhanadvahom/node/29[halott link]
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
- ↑ Pesti Napló 13/3672, 2. (1862. május 8.)
- ↑ Szlovák Statisztikai Hivatal - 2011-es népszámlálási adatok
- ↑ ma7.sk
- ↑ Manga 1940 Népdalok. Gömöri Múzeum, Putnok. 87.49.24.
Források
[szerkesztés]- Izsóf, J. (összeáll.) 1993: Vághosszúfalu – Dlhá nad vahom 1113-1993.