Dégen János

Dégen János
Született	1791. december 27. Buda
Elhunyt	1858. július 9. (66 évesen) Buda
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Gyermekei	Degen Gusztáv Degen Jenő Degen Titusz
Szülei	Dégen Jakab
Foglalkozása	bölcsészdoktor, tanácsos, egyetemi oktató
Tisztsége	rektor
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (Jobb oldali falsírboltok, jobb-405)
A Wikimédia Commons tartalmaz Dégen János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dégen János (Buda, 1791. december 27. – Buda, 1858. július 9.) bölcsészdoktor, császári és királyi tanácsos, egyetemi tanár.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben

Családja

Apja Dégen Jakab, Pest város főmérnöke volt. Dégen Jánosnak három gyermeke született, akik közül ketten papok lettek: Degen Titusz (1836-1894) terézvárosi, majd erzsébetvárosi plébános, Degen Jenő (1832-1877) tabáni plébános volt. A harmadik, Degen Gusztáv képviselő, jogász, politikus lett, s Degen Árpád, a neves botanikus tudós apja volt.

Élete

A gimnáziumot szülővárosában végezte, ezután a pesti egyetemen a bölcseletet hallgatta. 1813-ban nyert bölcsészdoktori oklevelet, majd folytatólagosan a jogot is elvégezte. 1817-ben az egyetemen a természetrajzi tanár mellett tanársegéd lett és több évig helyettes volt a filozófiai és a természettudományi tanszéken. Amikor az államszámtani tanszéket felállították az egyetemen, annak eleinte rendkivüli, később rendes tanára lett. 1834–1836-ban pedig egyetemi rektor és mint a tanári testület szeniora, helyettes igazgatója is volt a bölcsészeti karnak 1849-ig. A szabadságharc befejezése után fővárosi községtanácsos lett, kiváló érdemeket szerzett a város belügyeinek intézésével és az iskolaügyek szervezésével. 1856-ban királyi tanácsossá nevezték ki. 1857-ben vonult nyugalomba.

Munkái

Munkái kéziratban maradtak.

• Írt több természetrajzi értekezést.
• Államszámtan.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  
• Lengyel Géza: Degen Árpád emlékezete, Pécs, 1936. Klny. a Botanikai Közlemények 1936. XXXIII. kötetének 1-3. füzetéből.
• Tóth Vilmos (Bev., szerk. ): A Kerepesi úti temető. II. In: Budapesti Negyed 25. (1999. ősz). 207. p.