Ugrás a tartalomhoz

Csallóközcsütörtök

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Csütörtök (település) szócikkből átirányítva)
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Csütörtök (egyértelműsítő lap)
Csallóközcsütörtök (Štvrtok na Ostrove)
Szent Jakab templom
Szent Jakab templom
Csallóközcsütörtök zászlaja
Csallóközcsütörtök zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásDunaszerdahelyi
Rangközség
PolgármesterŐry Péter
Irányítószám930 40
Körzethívószám031
Forgalmi rendszámDS
Népesség
Teljes népesség1714 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség135 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság128 m
Terület13,07 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 05′ 60″, k. h. 17° 21′ 09″48.099950°N 17.352570°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 60″, k. h. 17° 21′ 09″48.099950°N 17.352570°E
Csallóközcsütörtök weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csallóközcsütörtök témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Csallóközcsütörtök[2] (korábbi hivatalos magyar nevén: Csütörtök, szlovákul Štvrtok na Ostrove, németül Loipersdorf, korábban Donnersmarkt) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában. Az Árpád-kori keletkezésű magyar település nevét csütörtöki napokon tartott hetivásárairól kapta. Kéttornyú, gótikus templomáról nevezetes.

Fekvése

[szerkesztés]

A Kisalföld északnyugati részén, a Csallóközben, Pozsonytól 22 km-re délkeletre fekszik.

Elnevezése

[szerkesztés]

A település hivatalos neve a magyar közigazgatás alatt (1918/1920-ig, illetve 1938-1945 között) mindvégig Csütörtök volt,[3][4] ugyanakkor nem csak történeti emlékekben fordult elő a Csallóközcsütörtök névalak.[5] A magyar joghatóság idején bizonyára eltérő törvények alapján[forrás?] vasútállomásának nevét is meghatározták. A másodlagos forrásokban szereplő következetlen használat miatt (Csallóköz-Csütörtök, Csallóközcsütörtök, illetve leggyakrabban Csütörtök) azonban ez, illetve változásai ma már nem állapíthatóak meg pontosan.[6] Az 1990-es évekig a nemzetiségi név hivatalos használatban nem volt.[forrás?] Az 1994-es ún. táblatörvény,[7] majd az 1999-es kisebbségi nyelvhasználati törvény,[8] illetve 2012-ben az aktuális szlovák kormányrendelet a Csallóközcsütörtök magyar név használatát írta elő a szlovákiai hivatali érintkezésben.[2] A kisebbségi kormánybiztos hivatala által összeállított lista azonban nem veszi figyelembe még a szlovákiai azonos magyar névalakokat sem, mint ahogy a lista szlovák politikai befolyásoltsága is egyértelmű.[9] A szlovák jogrend értelmében a településeknek vagy azok részeinek azonban ma is csak egy hivatalos szlovák neve van,[10] tehát a magyar helységnévhasználat a kormányrendeletek mellékletei ellenére nem minősülnek hivatalos magyar helynévnek.

Jelképei

[szerkesztés]

A község címerét, melyben Szent Jakab alakja arany botra kötött aranytökkel látható, 2003-ban fogadták el. Előzménye egy 1599-es keltezésű községi pecsét.[11]

Története

[szerkesztés]

Mai temploma helyén a rómaiak korában egy Jupiter templom állt. A falu a hagyomány szerint már I. István korában templomos hely volt, hetivásárait csütörtökön tartották. 1217-ben említik először, amikor II. Endre a Szentgyörgyi és Bazini grófok őseinek ajándékozta a korábban a pozsonyi várbirtokhoz tartozó Csütörtökhely falut. Már a középkorban is központi helynek számított, a 13. században német telepesek érkeztek (ekkoriban Loipersdorf néven ismert), majd a 15. században földbirtokosi mezővárossá vált. Az 1870-es években elveszítette városi rangját és lassú hanyatlásnak indult.

Fényes Elek szerint "Csötörtök, (Loipersdorf), magyar mváros, Pozson vmgyében, Pozsontól 2 1/2 órányira, a pesti országutban, egy igen régi kath. paroch. templommal, vendégfogadóval. Lakosai, kik 508 kath., 4 ref., 8 zsidókra mennek, mesterségekből, földmivelésből táplálják magokat. Határja fekete homokos, de kavicsos, és nem igen termékeny; rétje, fája, mondani semmi nincs; legelője kevés; országos vásárjai azonban elég népesek. F. u. az eberhardi uradalom."[12]

A település kialakulása azonban vélhetően Szent István király korában megtörtént már, bár erről eredeti okirat nincs. Náray György csütörtöki plébános 1677-ben lejegyzett krónikája arról tanúskodik, hogy Szent István a Duna mente ezen a részén 12 templomot építtetett, és Csütörtök már abban a korban "templomhely" volt. A templomról szóló első okirat viszont csak 1333-ból származik, a Pozsonyi Káptalan királynak küldött jelentése írja, hogy "Tudott dolog, hogy Chuturtuk község (villa) nyugati része, (ház)sora Sebes mesternek jut, ugyanannak keleti része magának Péternek, és jóllehet Péter részén fekszik a templom, mégis mindkét rész hívőinek közös plébániai temploma legyen." Náray György megállapítása mégis igaz lehet, hiszen a templom 1956-os restaurálása során előkerült a korábbi átépítések során befalazott román portáléja, ami a XI-XII. században épített románkori templomok legdíszesebb része, a két torony között elhelyezett bejárati kapu volt. A portálé két-két oszlopa, amelyek hengeres és sima kivitelben készültek, nagyobb részükben ma is a földben vannak, máig nem kerültek feltárásra.

Csütörtök mindvégig fontos szerepet játszott a Felső-Csallóköz fejlődésében, a lápos, mocsaras területen igen fontosak voltak az utak, s nemcsak a vásártartási jog miatt, hanem a kereskedés szempontjából Pozsony közelsége okán is. A Pozsonyi Káptalan 1385-ös jelentése szerint pedig éppen Csütörtökön keresztül vezetett a "nagy út". Csütörtök ennek és a kornak megfelelően a mezővárosi (oppidum) fejlődés útjára lépett. Erről tanúskodik Nagy Lajos király 1364-es rendelete, amelyet a rossz termés és nagy éhezés miatt adott ki. Ebben intézkedett a király arról is, hogy leiratát az egyes városokban is kihirdessék, s külön kiemelte a rendelet "Pozsony megyében, Pozsony városában, Scamariában (Somorja), Chuturtukhel-en és Sench-en (Szenc) minden egyes vasárnapon kihirdessék." Csütörtök mezővárossá fejlődésének folyamatában fontos előrelépést jelentett a "ius gladií", vagyis a pallosjog elnyerése. Nagy Lajos 1363-ban Szentgyörgyi Péternek és az ő gyermekeinek, Tamásnak, Jánosnak és Péternek felhatalmazást adott, "hogy ők az ő Cheuteurteuk nevű községükben, amely Challokeuz kerületben, Pozsony megyében van, a község területén, vagyis tartozékain akasztófát állíthassanak fel". A pallosjog teljessé tette a földesúr bírói jogkörét, amely alapján a halálos ítélet kimondása és végrehajtása is jogai közé került. Hogy pontosan mikor emelkedett városi rangra Csütörtök, nem tudjuk, de Zsigmond király egyik 1430-ból származó rendelete már városként említi Leopoldzdorfot Pozsony, Trencsén, Nagyszombat, Somorja és más városokkal együtt.

Csütörtök gyors fejlődése a következő évszázadban lassult le jelentősen, akkor, amikor a Szentgyörgyi család utolsó férfi tagja, Kristóf fiúörökös nélkül halt meg, a család birtoka az államkincstárhoz került, tehát I. Ferdinánd király rendelkezett vele. A király 1544-ben zálogosította el Csütörtököt úgy, hogy a mezőváros egyik része Szentgyörgy várának tartozékaként Serédy Gáspár kezébe került, a másik része pedig Éberhardvár tartozékaként Mérey Mihályé lett. Csütörtök fejlődését azonban gátolta a törökök és a császárság közti háborúskodás, majd a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc az 1700-as évek elején, amikor többször is "gazdát cserélt" településünk: hol a kurucok, hol a labancok uralták. Csütörtöknek ugyan megmaradt jogi értelemben vett mezővárosi rangja, de középkori jelentőségét nem sikerült visszanyernie. Ezért írhatta a kor jeles történetírója, Bél Mátyás Csütörtökről, hogy "jelentéktelen mezőváros, épületeit tekintve sokkal szegényesebben települt, mint Somorja". A lakosság számát tekintve sem fejlődött Csütörtök, az 1761-es összeírás szerint összesen 419 lakója volt.

Csütörtökön az élet, a gazdasági és társadalmi fejlődés a reformkorban kapott új lendületet. Modernizálódott a mezőgazdasági termelés, a kereskedelem mellett megerősödött a kézművesség is. Jellemző adat, hogy míg 1815-ben Csütörtöknek mindössze 490 lakosa volt – mint évszázadokon át zömmel római katolikus vallású magyarok –, az 1867-es népszámlálás idején már 664-en éltek településünkön, ebből 21 zsidó, 13 református és egy evangélikus, a többi római katolikus, nemzetiségileg pedig néhány német kézműves telepedett le a magyarok között. Ebben az időszakban alakult meg az iskola is, de a legjelentősebb változást az 1871-es közigazgatási reform hozta: akkor vesztette el jogilag végérvényesen mezővárosi rangját Csütörtök, s lett egyszersmind "nagyközség", ami azt jelentette, hogy a falu elöljáróit (önkormányzatát) és "első emberét", a bírót a település adófizető polgárai választották meg, s a faluban minden államigazgatási és adminisztratív feladatot – beleértve a gazdasági élet feltételeinek megteremtését is – a bíró és az elöljáróság láthatta el. A település fejlődése ezt követően is töretlen, amire ugyancsak jó példa a lakosság számának növekedése, alakulása. Az 1900-ban megtartott népszámlálás szerint összesen 1092 lakosa volt csütörtöknek, ebből 1078 római katolikus, 8-8 református és evangélikus, 24 pedig zsidó, a magyarok száma 991 volt, mellettük 20-an németnek vallották magukat, 19-en szlováknak, 88 pedig egyébnek (ők zömmel cigány származású polgárok voltak), s a lakosság több mint a fele – összesen 605 személy – tudott írni és olvasni. Az 1910-es népszámláláskor a lakosok száma már 1228 volt, a vallási és a nemzetiségi arányok változatlanok maradtak, de akkor már 777 polgár tudott írni és olvasni, miközben 283 gyermek járt még iskolába.

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Az I. világháborút követően a település az újonnan megalakult államalakulat, Csehszlovákia része lett. Akkor kapta a Štvrtok na Ostrove (Csallóközcsütörtök) nevet, a Somorjai járáshoz és Pozsony megyéhez tartozott. 1920 után a környező birtokokon szlovák telepesek új falvakat alakítottak ki (az Erzsébet- és Anna-majorból Miloslavov (Annamajor), Vörösmajorból és Németsókból Hviezdoslavov (Vörösmajor) községet). Művelődési háza az 1950-es évek végén épült. Az 1961-es közigazgatási reform következtében a település a Dunaszerdahelyi járás és a Nyugat-szlovákiai Kerület része lett, 1997-től pedig a Dunaszerdahelyi járáshoz, azon keresztül pedig a Nagyszombati Önkormányzati Kerülethez csatolták.

Napjainkban egy magyar és egy szlovák alapiskola is működik a faluban.

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Itt született Váncsay János (1743 körül – 1806) bölcseleti magister, püspök, esztergomi prépost-kanonok.
  • Itt született 1867-ben Horváth Győző kalocsai segédpüspök.
  • Itt született 1890-ben Maximilián Schurmann festőművész, grafikus, oktató.
  • Itt született 1909-ben Csáder László szlovákiai magyar grafikus, fényképész, tipográfiai és reklámtervező.
  • Itt született 1925-ben Sill Aba Ferenc ferences szerzetes.[13]
  • Itt született 1946-ban Kovács László tanár, tankönyvíró, helytörténész.
  • Itt szolgált Kondé Miklós (1730–1802) nagyváradi római katolikus püspök.
  • Itt temették el Mérey Mihályt, jogtudóst, királyi tanácsost, a királyi tábla elnökét, alnádort a 16. században.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 939 lakosából 823 magyar és 18 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 847 lakosából 804 magyar és 19 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1118 lakosából 991 magyar és 19 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1259 lakosából 1228 magyar és 11 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1333 lakosából 1287 magyar és 26 csehszlovák volt.

1930-ban 1054 lakosából 971 magyar és 61 csehszlovák volt.

1941-ben 1481 lakosából 1464 magyar és 8 szlovák volt.

1970-ben 1705 lakosából 1616 magyar és 87 szlovák volt.

1980-ban 1665 lakosából 1551 magyar és 101 szlovák volt.

1991-ben 1545 lakosából 1369 magyar, 128 szlovák, 36 cigány, 9 cseh és 3 morva volt.

2001-ben 1679 lakosából 1391 magyar, 207 szlovák, 56 cigány és 10 cseh volt.

2011-ben 1770 lakosából 1271 magyar, 426 szlovák, 28 cigány és 7 cseh volt.

2021-ben 1714 lakosából 1151 magyar, 510 szlovák, 12 cigány, 24 egyéb és 17 ismeretlen nemzetiségű volt.[14]

Nevezetességei

[szerkesztés]
Első világháborús emlékmű 2000-ben lett felújítva

A templom titulusa ősidők óta Szent Jakab. A templomot minden bizonnyal a Szentgyörgyi család építette. A templom ma kéthajós, s két toronnyal, támpillérekkel megerősített homlokzattal van ellátva. Külső megjelenésében román és gót stílus jegyeit viseli. Szentélye keletelt, s a nyolcszög öt oldalával zárul. Északi oldalon megmaradt a mellékhajója. A román alapozású főhajót két tartóoszloppal alátámasztott késő gót téglaboltozással fedték be. Ezáltal a főhajóból kettős csarnok alakult ki.

A Mérey-epitáfium (reneszánsz síremlék) mindmáig megtalálható a csütörtöki templom szentélyének északi falán. A relief középső párkánya alatt vörösmárványból faragott és minden háttér nélkül falra erősített két arcképet látunk, amelyek közül az egyik Mérey Mihály öregségtől megtört, markáns arcvonásait őrzi. A másik oldalon fiának, a fiatalon meghalt Istvánnak arcmása van.

A vörösmárvány keresztelőmedence jelentős késő gót emléke a templomnak. A zömök, nyolcszögletű keresztelőmedence ma is használatban van. Általában annyit kell róla tudni, hogy az ősi baptisztérium kicsinyített mása.

  • Szent Flórián szobor a főtéren.
  • A Diós parkban álló Hármas oszlopot 1900-ban emelték, 2000-ben felújították.
  • A község önkormányzatának negyedévenként megjelenő lapját Hírnök címmel adják ki.

Oktatásügy

[szerkesztés]
  • Magyar tannyelvű általános iskoláját a 2009/2010-es tanévben 100 tanuló látogatja, a szlovák tannyelvűt 39. Magyar óvodájának gyermeklétszáma ugyanebben a tanévben 29 fő.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Štvrtok na Ostrove
A Wikimédia Commons tartalmaz Csallóközcsütörtök témájú médiaállományokat.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ a b 2.. pont, 2011. évi 534. kormányrendelet Nariadenie vlády Slovenskej republiky, ktorým sa mení a dopĺňa nariadenie vlády Slovenskej republiky č. 221/1999 Z. z., ktorým sa vydáva zoznam obcí, v ktorých občania Slovenskej republiky patriaci k národnostnej menšine tvoria najmenej 20 % obyvateľstva  (Szlovák nyelven) (Hozzáférés ideje: 2021. július 16.)[halott link]
  3. ↑ A magyar szent korona országainak Helységnévtára. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1913. 482. o. (fizetős hozzáférés)  
  4. ↑ A visszacsatolt felvidéki terü­leteken és azokkal határos részeken alakított vármegyék járási beosztása. Budapesti Közlöny, LXXIII. évf. 31. sz. (1939. február 28.) 2. o. (fizetős hozzáférés)
  5. ↑ Mák Ferenc: „Ki hazája művelődését előmozdítja". Kalligram, VII. évf. 5. sz. (1998. május) 76. o. (fizetős hozzáférés)
  6. ↑ Például Új megálló-rakodóhely létesítése a pozsony—komáromi egyesült h. é. vasúton. Vasuti és Közlekedési Közlöny, XLII. évf. 75. sz. (1911. június 28.) 1. o.
  7. ↑ 191/1994
  8. ↑ 184/1999. sz. törvény (Zákon o používaní jazykov národnostných menšín); 221/1999 kormányrendeleti lista[halott link]
  9. ↑ Új Szó 2011. december 21.
  10. ↑ Új Szó 2022. július 26.
  11. ↑ Heraldický register SR[halott link]
  12. ↑ Csötörtök. In Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  13. ↑ vasmegye.hu; ferencesek.hu 2018
  14. ↑ ma7.sk

Irodalom

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csallóközcsütörtök&oldid=27388700”