Gelle
Gelle (Holice) | |||
Szent Péter és Szent Pál plébániatemplom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Nagyszombati | ||
Járás | Dunaszerdahelyi | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1250 | ||
Polgármester | Iván Lajos | ||
Irányítószám | 930 34 | ||
Körzethívószám | 031 | ||
Forgalmi rendszám | DS | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2144 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 82 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 120 m | ||
Terület | 23,21 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 59′ 49″, k. h. 17° 29′ 01″47.996944°N 17.483611°EKoordináták: é. sz. 47° 59′ 49″, k. h. 17° 29′ 01″47.996944°N 17.483611°E | |||
Gelle weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Gelle témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Gelle (szlovákul Holice, korábban Holice na Ostrove) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban. Beketfa, Csallóközpósfa, Egyházgelle és Ógelle 1940. évi egyesítéséből keletkezett. Egyházilag a Pozsonyi főegyházmegye Somorjai esperességéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Dunaszerdahelytől 9 km-re nyugatra fekszik. Beketfa, Cséfalva, Csentőfa, Kisbudafa, Nagybudafa, Csallóközpósfa, Ógelle, Egyházgelle falurészek alkotják. Egyház-önkormányzatilag Dunakisfalud, Kislúcs, Nagylúcs és Sárosfa tartozik hozzá.
Története
[szerkesztés]1245-ben említi először oklevél Gala néven. 1253-ban királyi udvarnokok falujaként Pozsony várának tartozéka volt, ekkor említi először oklevél a falu templomát is, amely Szent Péter és Pál apostoloknak volt szentelve. 1328-ban Gelle szabadalmakat kapott,[2] jobbágyai minden adótól és szolgálattól mentesültek. Az ún. gellei szék önálló közigazgatási egység volt úriszékkel. Hunyadi Mátyás a térség központi településének, Egyházgellének városi rangot adott, majd 1524-ben II. Lajos tovább terjesztette ki a székhez tartozó falvak szabadalmait. 1533-ban Egyházgelle királyi birtok 4 portával, az egyház 5 portával rendelkezett. 1599-től a Pálffy család birtoka.
Fényes Elek szerint „Gelle (Egyház), magyar falu, Pozsony vmegyében, a Somorjából, Szerdahelyre vivő országutban, ut. p. Somorjától 5 fertálynyira. Magos két tornyú temploma igen régi épület. Számlál 170 kath., 1 evang., 16 zsidó lak. Földje termékeny; legelője elég; rétje, fája, felette kevés. F. u. a gr. Pálffy család senioratusa, de a helybéli plébános is szép részt bir benne.”[3]
A mai Gelle Egyházgelle, Ógelle, Beketfa és Csallóközpósfa 1940-es egyesítésével keletkezett, melyhez később Cséfalva, Csentőfa, valamint Kis- és Nagybudafa községeket is hozzácsatolták.
Népessége
[szerkesztés]2011-ben 1897 lakosából 1694 magyar, 184 szlovák volt.
2021-ben 2144 lakosából 1750 (+45) magyar, 351 (+42) szlovák, (+2) ruszin, 17 (+7) egyéb és 26 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]
Neves személyek
[szerkesztés]- A 16. században Csepreghy Jakab volt Egyházgelle plébánosa, később esztergomi kanonok. A Pozsonyi Káptalan levéltárában őrzik egyetlen művét, a „Szent beszédek latinul” kéziratot.
- Beketfán született 1659-ben Alló Imre magyar jezsuita tanár, hitszónok, vértanú.
- 1873-ban Egyházgellén volt segédlelkész Kudora János római katolikus esperes-plébános.
- Gellében szolgált Schnausz György (1804–1878) kurtakeszi alesperes.
- Csallóközpósfán született Bognár Gergely szentszéki tanácsos, esztergomi kanonok
- 1905. április 29-én Kisbudafán született Mészáros István címzetes kanonok, zselízi esperes plébános, aki 1958. január 16-án Zselízen halt meg. Sírja a csallóközpósfai temetőben található.
- Egyházgelléről származott a világhírű Estée Lauder amerikai cégalapító apja, Mentzer Max(imilián).
- Beketfáról származik Zirig Árpád, felvidéki magyar költő, író, pedagógus.
- Ógellén él és alkot Gódány Sándor nemzetközileg elismert képzőművész.
- Pósfán él Kovács László tanár, tankönyvíró, helytörténész, Magyar Arany Érdemkereszt díjazottja és felesége, született Kállay Zsuzsanna pedagógus, énekkarvezető. Mindketten Gelle község díszpolgárai.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Péter és Szent Pál római katolikus temploma román stílusban épült, először 1253-ban említi oklevél. A 14. század utolsó harmadában gótikus stílusban átépítették, a 17. században reneszánsz stílusban alakítottak rajta. Eredeti jellegéből sokat megőrzött.
- A templom nyugati bejáratához került áthelyezésre 1930 körül a beketfai Mórocz család által készíttetett késői reneszánsz Immaculata-szobor, amely 1689-ben készült.
- Beketfa egykori várkastélyából mára csak két romos gazdasági épület maradt.
- Gellei imakönyv (18. század)
- Nagybudafán a nagybudafai Vermes család kastélya áll, nem messze tőle pedig a kastélyhoz tartozó egykori tölgyes park („Nagy kert”) található.
- Egyházgelle határában (Forrás domb) található a régi zsidó temető, amelyet 1884-ben alakított ki a helyi zsidó közösség. A temető évtizedekig elhanyagolt állapotban volt. 2016. július 3-án adták át újra.
Történelmi említések
[szerkesztés]1786
"Gelle, két magy. helység Pozsony vm.-ben, a Csallóközben. 1) Egyházgelle, mezőváros 1 mfd. Szerdahelytől Ny-DNy-ra. Katolikus templom. 2) Ógelle 1¼ mfd. Szerdahelytől DNy-ra."[5]
1796-1799
"Egyház Gelle. Magyar Mező Város Posony Vármegyében, földes Ura G. Pálfy Uraság, és a Plébánus, lakosai katolikusok, fekszik a Csalóközben, Szerdahelytől egy mértföldnyire, Beketfához, és Pósfához közel, határja két nyomásbéli, tiszta búzát, és rozsot terem, réttye nincs, piatza Somorján."[6]
1851
"Gelle (Egyház), magyar falu. Pozsony vmegyében, a Somorjából, Szerdahelyre vivő országútban, ut. p. somorjától 5 fertálynyira. Magos két tornyú temploma igen régi épület. Számlál 170 kath., 1 evang., 16 zsidó lak. Földje termékeny; legelője elég; rétje, fája kevés. F. u. a gr. Pálffy család senioratusa, de a helybéli plébánus is szép részt bir benne."[7]
1900
Egyházgelle, alsócsallóközi magyar kisközség, 38 házzal és 295 róm. kath. vallású lakossal. E község 1253-ban Galla néven a pozsonyi vár tartozéka. 1328-ban Miklós pozsonyi gróf és főispán a gelle udvarnokok kérésére ezek jobbágyait mindennemű adózás és szolgálat alól fölmenti. Több csallóközi faluval együtt Sedes Gelle néven külön érseki széket alkotott, melynek Mátyás király 1466-ban szabadalmakat adott; 1524-ben II. Lajos is a gelle érseki szék adóját leszállította. Az 1553-iki portális összeírásban királyi birtokként szerepel, melynek négy portája van; plébánosa öt porta után fizetett adót. A mult század elején a Pálffy-féle szeiorátus bírta. Temploma már 1320-ban szerepel és Csallóköz egyik legrégibb és legérdekesebb műemléke, mert rajta a román és gót építészeti formák majdnem teljes épségükben láthatók. A templomban van Törös János és neje Beketfalvi Morócz Zsuzsánna sírboltja. Ide tartozik Nádaslak és Enyed puszta. Ez utóbbi már 1717-ben szerepel, a mikor Enyedi Boldizsár itteni birtokát Maholányi Antalnak adja el. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Patony.[8]
Galéria
[szerkesztés]-
Templom az Immaculata-szoborral
-
Vásári hirdetőoszlop
-
Meg nem született gyermekek emlékműve
-
Turul-emlékmű[9]
-
Keresztelőmedence
-
Missziós kereszt
-
Első világháborúban elesettek emlékműve
-
Második világháborúban elesettek emlékműve
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ A sedes Gelle első említése I. Mátyás 1466-os privilegiális levelében jelent meg (Ethey I, 102).
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ ma7.sk
- ↑ Korabinsky, 195.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799. II, 23.
- ↑ Fényes, II, 41.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vm. 57-58.
- ↑ ma7.sk
Források
[szerkesztés]- Hanuš, M.-Grznár, P.-Hladíková, K.-Budaj, M.-Čurný, M. 2008: Výsledky archeologického výskumu Kostola sv. Petra a Pavla v Holiciach, okr. Dunajská Streda. Archeologia Historica 33, 297-319.
- Ethey Gyula 1941–1942: A Verebélyi Érseki Nemesi Szék. Magyar Családtörténeti Szemle
- Ipolyi Arnold 1859: Magyar műemlékek. Archaeologiai Közlemények 1.