Ugrás a tartalomhoz

Crispo Miklós naxoszi herceg

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Crispo Miklós
Naxoszi Miklós
Naxoszi Hercegség régense
Νικολό Κρίσπος
Uralkodási ideje
1433 – 1450
ElődjeII. János (herceg)
UtódjaJános Jakab (herceg)
Életrajzi adatok
UralkodóházCrispo-ház
Született1392
Naxoszi Hercegség
Elhunyt1450 (58 évesen)
Naxoszi Hercegség
ÉdesapjaI. (Crispo) Ferenc naxoszi uralkodó herceg (?–1397)
ÉdesanyjaII. (Sanudo) Florencia naxoszi uralkodó hercegnő (?–1437)
Testvére(i)
  • William II Crispo
  • John II Crispo
  • Giacomo I Crispo
  • Marco Crispo
  • Petronilla Crispo
  • Agnese Crispo
HázastársaKomnénosz Eudokia trapezunti császári hercegnő (1400 előtt/körül–1433 után)
Gyermekei1. Katalin (1415–?)
3. Lukrécia (1416–?)
3. Ferenc (1417–1463)
4. Domonkos (megh. fiatalon)
5. Petronilla (1419–?)
6. Mária (1420/1–?)
7. Florencia (1422–1501)
8. Valenza (1424–?)
9. Márk (1425–1475 /után/)
10. Jolán (1427–?)
11. Antal (1429/30–1476/90)
Sablon • Wikidata • Segítség

Crispo Miklós (1392 – 1450), görögül: Νικολό Κρίσπος, κύριος της Σύρου και αντιβασιλιάς στο Δουκάτο της Νάξου , olaszul: Nicolò/Niccolò Crispo, reggente del Ducato di Nasso/dell'Arcipelago, latinul: Nicolaus Crispo, regens Naxius/Archipelagi, a Naxoszi Hercegség régense, Szürosz és Szantorini ura. A Crispo-házból származott. IV. Alexiosz trapezunti császár veje, Crispo Florencia naxoszi hercegnő apja és I. Katalin ciprusi királynő nagyapja,[1] Caterino Zeno apósa, valamint a házastársa révén Uzun Haszan feleségének, Komnénosz Teodóra iráni királynénak az unokabátyja.

Élete

[szerkesztés]
A Trapezunti Császárság és a maradék Bizánci Birodalom 1400-ban.
A Naxoszi Hercegség és a maradék Bizánci Birodalom 1410-ben.

I. (Crispo) Ferenc naxoszi uralkodó herceg és II. (Sanudo) Florencia naxoszi uralkodó hercegnő fia.

A bizánci belső kapcsolatok a Bizánci Birodalom 1204-es széthullásakor is megmaradtak, mikor Konstantinápolyt a IV. keresztes hadjáratban a nyugatiak elfoglalták, és a Bizánci Birodalom több részre esett szét, és bár 1261-ben Konstantinápolyt visszafoglalták, és sok elszakadt terület újra elismerte Bizánc főhűbérúri hatalmát, de a széttagoltság 1453-ig, a Bizánci Birodalom bukásáig is megmaradt már. Ezt a közös történelmi összetartozást sok esetben házasságokkal is megpecsételték. Ennek a hagyománynak volt a folytatása, hogy 1413-ban Nic(c)olò Crispo naxoszi herceg, Szürosz és Szantorini ura, a Naxoszi Hercegség későbbi régense feleségül vette Eudokia (Valenza),[2] trapezunti császári hercegnőt, akinek az apja IV. Alexiosz (1382–1429) trapezunti császár, az anyja Kantakuzénosz Teodóra (1382 körül–1426) volt. Apai nagyszülei pedig III. Mánuel (1363–1417) trapezunti császár és Bagrationi Eudokia/Gulkan(-Hatun(i)) (Gülhan) (1360 körül–1390) grúz királyi hercegnő, IX. Dávid grúz király és Dzsakeli Szinduhtar szamchei (meszheti) hercegnő lánya.

Miklós és Eudokia gyerekei voltak: II. (Crispo) Ferenc (1417–1463) naxoszi herceg, akinek az 1 felesége Guglielma Zeno volt, és 3 gyermeket szült, a 2. felesége Petronilla Bembo, akitől nem születtek újabb gyermekei, valamint Crispo Florencia (1422–1501), akinek a férje Marco Cornaro (1406–1479) velencei patrícius, Marco Cornaro velencei dózse dédunokája volt. Az ő lányuk volt I. (Cornaro) Katalin (Caterina) (1454–1510) ciprusi királynő (ur.: 1474–1489), aki II. (Fattyú) Jakab (1438–1473) ciprusi királyhoz ment férjhez, és egy fiuk született, III. (Lusignan) Jakab (1473–1474), aki az apja halála után a születésétől a haláláig Ciprus királya volt.

Továbbá egy másik lánya, Jolán (1427–?) Caterino Zeno (1421/35/43–1490 körül) velencei patríciushoz ment feleségül, akit a Velencei Köztársaság Miklós feleségének, Eudokiának az unokahúgához, Teodórához és férjéhez, Uzun Haszanhoz küldött követeként. Caterino Zeno Eudokia unokahúgát, fivérének, IV. Jánosnak a lányát, Teodórát és gyermekeit is meglátogatta, és részletes beszámolót készített a trapezunti császári hercegnőről. Teodóra legidősebb lánya volt Márta, aki szintén ortodox keresztény vallású volt, ezt tükrözte a keresztény neve is, bár Halima néven számontartották, I. Iszmáíl perzsa sah anyja volt.[3]

Miklós sógora, II. (Komnénosz) Dávid (1408 körül–1463), 1460-tól 1461-ig az utolsó trapezunti császár volt.

Miklós 1433-ban a másodszülött bátyja, II. János (1388–1433) halála után töltötte be a Naxoszi Hercegségben a régensi tisztséget a kiskorú unokaöccse, II. Jakab (1426–1447) nagykorúságáig, de mivel II. Jakab 21 éves korában meghalt, az unokaöccse csecsemő fia, János Jakab (1446/7–1453) helyett továbbra is folytatta az uralkodást az 1450-ben bekövetkezett haláláig. János Jakab három évvel élte túl a nagynagybátyját, Miklóst, és hat vagy hét évesen hunyt el. Ekkor a lánytestvére kihagyásával – bár nők is örökölhették a trónt, mint Miklós anyja, II. (Sanudo) Florencia is Naxosz uralkodó hercegnője lett, de nők csak abban az esetben kerülhettek trónra, ha nincs már törvényes fiú örökös – Miklós harmadszülött bátyja, II. Vilmos (1390–1453) lett az uralkodó herceg, de mivel a házasságából csak egy lánya született, így II. Vilmos (1463) halála után Miklós fia, II. Ferenc lett az új herceg, aki viszont még ugyanebben az évben meghalt. II. Ferencet a fia, III. Jakab (1446–1480) követte a hercegség trónján, és egészen 1566-ig, kicsit több mint 100 évig, az oszmán hódításig Miklós leszármazottai uralkodtak Naxoszon és a hozzátartozó szigetcsoporton.

Gyermekei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Lásd Rudt de Collenberg (1980: 203, 721-es lábjegyzet).
  2. ↑ Lásd Rudt de Collenberg (1980: 203, 721-es lábjegyzet), aki azonban nem említi a trapezunti császári hercegnő nevét.
  3. ↑ Lásd Tardy (1988).

Források

[szerkesztés]
  • Bryer, Anthony. „Greeks and Türkmens: The Pontic Exception” (angol nyelven). Dumbarton Oaks Papers 1975 (29), 171–189. o. (Hozzáférés: 2020. január 17.) 
  • Isenburg, Wilhelm Karl, Prinz zu: Die Kaiser von Byzanz (1057–1185) und Trapezunt (1204–1462) a. d. H. Komnenos, Tafel 142., In: W. K. P. z. I.: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staten II., J. A. Stargardt, Berlin, 1936. (második kiadás: Marburg, 1965.)
  • Jackson Williams, Kelsey. „A Genealogy of the Grand Komnenoi of Trebizond” (angol nyelven). Foundations: The Journal of the Foundation for Mediaeval Genealogy 2006 (2.3), 171–189. o. (Hozzáférés: 2020. január 17.) 
  • Kuršanskis, Michel. „La descendance d'Alexis IV, empereur de Trébizonde. Contribution à la prosopographie des Grands Comnènes” (francia nyelven). Revue des études byzantines 1979 (37), 239–247. o. (Hozzáférés: 2020. január 17.) 
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre, EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Schwennicke, Detlev: Die Komnenen III, 1330–1342 und 1349–1461 Kaiser in Trapezunt, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 176, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Storz, Otto-Hermann. Die persische Karte. Venezianich-persische Beziehungen um 1500 (német nyelven). Berlin: LIT (2009). Hozzáférés ideje: 2020. január 17. 
  • Tardy Lajos: Kaukázusi magyar tükör. Magyarok, grúzok, cserkeszek a kezdetektől 1848-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988.

További információk

[szerkesztés]
  • Cawley, Charles: Greece. Latin Lordships (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
  • Cawley, Charles: Trebizond (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
  • Marek, Miroslav: Crispo family (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2020. január 17.)
  • Marek, Miroslav: The Komnenos family (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2020. január 17.)


Előző
II. János (herceg) 		Naxosz régense
1433 – 1450 		Következő
János Jakab (herceg)

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Crispo_Miklós_naxoszi_herceg&oldid=23734571”