Cesária Évora
Cesária Évora | |
Cesária Évora 2008-ban | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Cesária Évora |
Becenév | Barefoot Diva, „Cize” |
Született | 1941. augusztus 27. Mindelo, Zöld-foki Köztársaság |
Származás | Zöld-foki Köztársaság |
Elhunyt | 2011. december 17. (70 évesen) São Vicente, Zöld-foki Köztársaság |
Sírhely | Mindelo |
Pályafutás | |
Műfajok | morna, coladeira |
Aktív évek | 1957–2011 |
Híres dal | Live d'amor Isolada Jardim Prometido |
Hangszer | ének |
Díjak |
|
Tevékenység | énekes |
Kiadók | Lusafrica |
Cesária Évora weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Cesária Évora témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Cesária Évora (Mindelo, 1941. augusztus 27. – São Vicente, 2011. december 17.) Grammy-díjas zöld-foki köztársasági énekesnő, a morna stílus legismertebb előadója. Nemzetközi karrierje csak 1988-ban kezdődött, amikor megjelent első nagylemeze, a La Diva Aux Pieds Nus.[1] 2004-ben Voz D'Amor című albumáért Grammy-díjat kapott.[2]
Élete
[szerkesztés]„Cize” (ahogy barátai nevezték) 1941. augusztus 27-én született a Zöld-foki Köztársaság részét képező São Vicente-sziget kikötővárosában, Mindelóban. Hétéves volt, amikor apja – aki hegedűs volt – meghalt.[3] Tízéves korában árvaházba került, mert anyja nem tudta ellátni mind a hat gyermeket. 16 éves volt, amikor egy barátja rábeszélte, hogy énekeljen egy tengerész kocsmában.[4]
A 60-as években olyan portugál sétahajókon lépett fel, amelyek kikötöttek Mindelóban is, és ekkor már énekelt a helyi rádió műsoraiban is. 1985-ben honfitársa, az énekes Bana[* 1] meghívására Portugáliába ment fellépni. Lisszabonban fedezte fel José da Silva producer, aki lemezfelvételre hívta Párizsba.[5]
A „mezítlábas díva”
[szerkesztés]Cesária Évora nemzetközi karrierje csak azután kezdődött, hogy 1988-ban Franciaországban megjelent első nagylemeze, a La Diva Aux Pieds Nus (A mezítlábas díva).[4] Az album onnan kapta címét, hogy az énekesnő legtöbbször cipő és harisnya nélkül lépett fel, ezért sokan „mezítlábas dívának” hívták. 1992-ben jelent meg Miss Perfumado című albuma, amiből több mint 300 000 példányt adtak el a világon. Ezen található Évora talán legnépszerűbb dala, a Sodade.[6]
Az 1995-ben kiadott Cesária című album hozta meg a teljes nemzetközi sikert és ekkor jelölték először Grammy-díjra.[4] 1997-ben három díjat nyert a KORA All African Music Awards (KORA Pánafrikai Zenei Díj) díjkiosztón a Legjobb nyugat-afrikai női előadó, a Legjobb album kategóriában és neki ítélték a zsüridíjat is.[7] 2003-ban a Voz d'Amor című albumért Grammy-díjat kapott a Világzene kategóriában.[4]
1995-ben részt vett az Underground című film zenei anyagának a felvételében. A filmet Emir Kusturica rendezte, a dalokat pedig Goran Bregović komponálta.[8]
2002-ben a legendás kubai énekessel, Compay Segundóval közösen vették fel a Lagrimas negras (Fekete könnyek) című dalt, ami a Duets albumon jelent meg.[9]
2004-ben Jacques Chirac a Francia Köztársaság Becsületrendjével tüntette ki.[10]
2006-ban Olaszországban találkozott Alberto Zeppieri dalszerővel, akivel Capo Verde, terra d'amore címen elkezdtek kiadni egy CD-sorozatot, amelyet zöld-foki-szigeteki és olasz előadóknak szenteltek. Cesária beleegyezett, hogy duettet énekeljen Gianni Morandival, Gigi D’Alessióval és Ronnal.[* 2] A sorozatban eddig öt lemez jelent meg. A bevételekből az ENSZ Világélelmezési Programját támogatják, amelynek Cesária Évora a nagykövete volt..[11]
Halála
[szerkesztés]2010-ben Évora egy koncertkörúton volt, utoljára május 8-án lépett fel Lisszabonban. Két nappal később szívrohamot kapott és egy párizsi kórházban megműtötték. A műtétet követően visszatért a Zöld-foki-szigetekre. 2011 szeptemberében jogi képviselője bejelentette, hogy az énekesnő egészségügyi okokból visszavonul.[12]
Cesária Évora 70 éves korában 2011. december 17-én hunyt el szülőföldjén, Mindelóban.
Dallamvilág
[szerkesztés]Césária Évora a Zöld-foki-szigetekre jellemző morna stílus legnagyobb előadója, hívták úgy is, hogy a „morna királynője”. Ez a stílus közel áll a portugál fadóhoz, ami nem véletlen, hiszen az ország hosszú ideig portugál gyarmat volt.
Legtöbb dala lírai hangvételű: életöröm, fájdalom, melankólia és elveszett szerelem keveredik bennük. Ilyen az egyik leghíresebb száma, a nehezen lefordítható című Sodade[* 3] is. A szövegek hátterében gyakran hazája sorsa rejlik: az elszigeteltség, a rabszolga múlt és az emigráció. A jellegzetesen zöld-foki dalokon kívül adott elő külföldi számokat is, gyakran spanyolul, mint pl. az ismert Bésame mucho című dal.
A kíséretül szolgáló együttesekben rendszerint a következő hangszerek szólaltak meg: cavaquinho[* 4], klarinét, szopránszaxofon, harmonika, hegedű, zongora és gitár.
Magyarországi fellépések
[szerkesztés]Cesária Évora visszatérő vendége volt a Sziget Fesztiválnak, ahol legelőször 2002 augusztusában lépett fel.[13][14]
Ezen kívül több alkalommal is énekelt a Művészetek Palotájában.[15][16]
Díjak és kitüntetések
[szerkesztés]- 1997: Kora All African Music Awards – Kategóriák: Nyugat-Afrija legjobb művésze, A legjobb album, A zsüri fődíja[7]
- 1998: Preis der deutschen Schallplattenkritik (Német hanglemezkritikusok díja)[17]
- 1999: Preis der Deutschen Schallplattenkritik[17]
- 1999: Ordem do Infante Dom Henrique (Portugál Tengerész Henrik Infáns Rend) nagykeresztje[18]
- 2004: Grammy-díj a Világzene kategóriában a Voz d’Amor albumért[19]
- 2009: A Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagi fokozata[10]
- 2010: Kora All African Music Award – Fődíj[20]
Stúdió albumok
[szerkesztés]- La Diva Aux Pieds Nus (1988)
- Distino de Belita|Distino di Belita (1990)
- Mar Azul (1991)
- Miss Perfumado (1992)
- Cesária (1995)
- Cabo Verde (1997)
- Nova Sintra (1998)
- Café Atlantico (1999)
- São Vicente di Longe (2001)
- Voz d'Amor (2003)
- Rogamar (2006)
- Nha Sentimento (2009)
Filmszerepek
[szerkesztés]- Black Dju – Maria Dela szerepében – Rendező: Pol Cruchten[21]
- Napumoceno végrendelete – Arminda szerepébe- Rendező: Francisco Manso[22]
Videók
[szerkesztés]- Live in Paris (DVD) (2002)
- Live d'Amor (DVD) (2004)
Megjegyzések
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Mark Romano: La Diva Aux Pieds Nus. Allmusic, 1988. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ Steve Leggett: Voz d'Amor. Allmusic, 2003. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ Cesaria Evora: Cape Verde's soulful 'barefoot diva'. The Independent, 2011. december 23. (Hozzáférés: 2015. október 21.)
- ↑ a b c d Grammy-winning singer Cesaria Evora dies at age 70. The Washingtion Times, 2011. december 17. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ Garth Cartwright: Cesária Évora obituary. 'The Guardian', 2011. december 17. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ BBC News - Singer Cesaria Evora dies at the age of 70. BBC News, 2011. december 17. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ a b WINNERS 1997. KORA All Africa Music Awards, 1997. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ Underground - Soundtracks. IMDb. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ Chris Nickson: Duets -Compay Segundo. Allmusic, 2002. február 26. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ a b Légion d'honneur pour Césaria Évora, „diva aux pieds nus et à la voix d’or“. ladepeche.fr, 2009. február 9. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ Capo Verde terra d'amore. www.capoverde-italia.it . (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ Cesaria Evora termina a carreira aos 70. Publico.pt. [2011. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ Marton László: Lemez: Felhajtóerő (Cesaria Evora: Anthology). Magyar Narancs, 2002. július 18. (Hozzáférés: 2015. október 19.)
- ↑ Dömötör Ági: Mezítlábas díva: Cesaria Evora újra a Szigeten. Origó, 2007. augusztus 5. (Hozzáférés: 2015. október 19.)
- ↑ Clmusic Kft.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ Cesaria Evora (Zöld-foki Köztársaság). MÜPA. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ a b Alexander Trofimow: Biographie Cesaria Evora. Tropical Music, 2009. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ Alexandra Lucas Coelho: É o sapato que vai cantar ou é a Cesária?. PÚBLICO, 1999. július 15. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ The Grammy Award Winners of 2004. The New York Times, 2004. február 9. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ Franck Salin: Kora Awards 2010: où sont passés les artistes?. Afric.com, 2010. április 6. (Hozzáférés: 2015. október 20.)
- ↑ Black Dju az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- ↑ Napumoceno végrendelete az Internet Movie Database oldalon (angolul)