Butovói kivégzőhely
| Butovói kivégzőhely | |
 | |
| Alapítás éve | 1937. augusztus |
| Ország |  Oroszország |
| Elhelyezkedése | |
 Butovói kivégzőhely
Pozíció a Moszkvai terület térképén
| |
 é. sz. 55° 32′ 00″, k. h. 37° 35′ 40″55.533390°N 37.594340°EKoordináták: é. sz. 55° 32′ 00″, k. h. 37° 35′ 40″55.533390°N 37.594340°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Butovói kivégzőhely témájú médiaállományokat. | |
A butovói kivégzőhely (oroszul Бутовский полигон) Moszkva egyik kerületében (Juzsnoje Butovo) elhelyezkedő terület, ahol több mint 20 ezer politikai foglyot lőttek agyon a Sztálin által kezdeményezett tisztogatások idején (1934–1938), illetve 1938 és 1953 között. Az áldozatok között volt többek közt Barta Sándor és Karikás Frigyes is. A térség ma az orosz ortodox egyház tulajdonában van, 1995-ben itt építették fel az Orosz Újjászületés Emléktemplomot.
Története
[szerkesztés]A 19. századig a terület a Koszmodamianszkoje-Drozzsino nevezetű település alá tartozott, először 1568-ban jegyezték fel, ekkor egy helyi bojár, Fjodor Drozzsin tulajdona volt. 1889-ben a tulajdonos, Nyikolaj Szolovjov ménest alakított ki, és egy hatalmas lóversenypályát is építtetett. Az új tulajdonos, Ivan Zimin a telket átadta a bolsevik államnak, majd elhagyta az országot. Ekkortájt került a Vörös Hadsereg kezelésébe.[1]
Az 1920-as években a terület tulajdonjogát az OGPU-nak engedték át, 1935-ben az NKVD lőterévé alakították át. A megmaradt kommunarkai területen szovhozt hoztak létre, illetve Jagodának volt itt dácsája.
A Nagy Tisztogatás idején
[szerkesztés]A sztálini tisztogatások idején a Moszkvához közeli temetők a nagyszámú áldozat miatt elégtelennek bizonyultak. Emiatt 1936 végén mind a lőteret, mind pedig a kommunarkai szovhoz területét „Speciális Objektummá”, azaz, az NKVD titkos kivégzőhelyévé alakítottak át.
Az áldozatok pontos számát nem lehet megállapítani, mert csak kevés adat került nyilvánosságra.[2] Az 1937. augusztus 1. és 1938. október 19. között meggyilkoltak számát 20 765-re teszik.[3][2] Állítólag a legtöbb áldozatot 1938. február 28-a követelt, mikor 562 embert gyilkoltak meg.[3] Butovó egyben temetőként is szolgált. A területet később a KGB is erősen őrizte, majd az orosz titkosrendőrség vette át ezt a feladatot, egészen 1995-ig, amikor a telket az orosz ortodox egyház vásárolta meg.
Nevesebb magyar áldozatok[4]
[szerkesztés]- Barta Sándor
- Boross László
- Jancsik Ferenc
- Jankovics Lajos[5]
- Karikás Frigyes
- Landler Ernő[6]
- Magyar Lajos[7]
- Matusán Béla
- Sugár Tivadar[8]
Források
[szerkesztés]- ↑ Л. Головкова, Спецобъект «Бутовский полигон» (история, документы, воспоминания) Archiválva 2011. november 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ a b Бутовский полигон. 1937—1938. Книга памяти жертв политических репрессий (orosz nyelven). Moscow: Memorial (1997–2003)
- ↑ a b Vladimir Kuzmin (2007. október 31.). „Поминальная молитва; Владимир Путин посетил Бутовский полигон, где похоронены жертвы массовых расстрелов” (orosz nyelven). Rossiyskaya Gazeta (4506). (Hozzáférés: 2011. október 18.)
- ↑ Butovói kivégzőhely – Az orosz Golgota A szent újvértanúk és az oroszországi hitvallók temploma
- ↑ A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 - Jankovics Lajos. (Hozzáférés: 2015. július 25.)
- ↑ A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 – Landler Ernő
- ↑ A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 – Magyar Lajos
- ↑ A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 – Sugár Tivadar
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Butovo fire range című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
