Ugrás a tartalomhoz

Landler Ernő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Landler Ernő
Született1877. augusztus 6.
Gelse
Elhunyt1938. június 3. (60 évesen)
Moszkva, butovói kivégzőhely
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásajogász
Halál okakivégzés
A Wikimédia Commons tartalmaz Landler Ernő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Landler Ernő (Gelse, 1877. augusztus 6.Moszkva, butovói kivégzőhely, 1938. június 3.[1]) ügyvéd, pártmunkás, Landler Jenő öccse.

Élete

[szerkesztés]

Zsidó családban született, apja Landler Adolf, anyja Spitzer Gizella volt. Elemibe szülővárosában járt, gimnáziumi éveit pedig Nagykanizsán kezdte meg, ám a magyar fővárosban tett érettségit. Ezután jogi tanulmányokat folytatott, és ügyvédi oklevelének megszerzése (1905. október 16.) után Jenő testvérével közösen nyitott ügyvédi irodát. A Kommunisták Magyarországi Pártjának szinte annak létrejöttétől fogva tagja volt. A kommün idején a Budapesti Vörös Őrség, illetve az Országos Vörös Őrség parancsnoka volt, mint belügyi népbiztoshelyettes. A bukás után 1919. szeptember 9-én letartóztatták, s bár a tárgyaláson felmentették, mégis internálótáborba került Zalaegerszegre, ahonnan a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretein belül 1922 február első napján a Szovjet-Oroszországba került el, és belépett az kommunista pártba (OK(b)P). Itt a külügyben szolgált, mígnem Lenin 1923-ban Svédországba küldte, ahol Alekszandra Mihajlovna Kollontaj mellett volt jogi tanácsos. Két év múlva visszatért az orosz fővárosba, és ismételten az állam szolgálatába állt a külkereskedelmi népbiztos főjogi tanácsosaként. 1927-ben újra Kollontajt segítette Svédországban, illetve Norvégiában (1930-ig). Miután visszatért Moszkvába, a külkereskedelmi iskola jogi karának élére került, s rendszeresen képviselte a szovjeteket különböző nemzetközi döntőbíróságokon. 1934-től kezdve 3 éven át a párizsi szovjet külkereskedelmi képviselet jogi tanácsosaként tevékenykedett, majd ismét Moszkvába költözött, ahol ismételten a külkereskedelemben dolgozott. 1938. március 16-án az NKVD kémkedés vádjával letartóztatta. Május 22-én meghozták a halálos ítéletet, amelyet június 3-án végre is hajtottak. A moszkvai Kreml falába temették, miután 1956. november 28-án rehabilitálták.

Lánya, Landler Mária Király István második felesége volt.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.