Ugrás a tartalomhoz

Bubics Zsigmond

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bubics Zsigmond
Született1821. március 11.[1][2][3][4]
Ozora[1]
Elhunyt

Baden bei Wien[1]
Állampolgárságaosztrák–magyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • festőművész
  • katolikus püspök
Tisztségekassai latin katolikus püspök (1887. május 30. – )
kassai püspök
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1844. július 22.
Győr
Püspökké szentelés1887. november 20.
Nagyvárad
Szentelők

HivatalKassai püspök
Hivatali idő1887–1907
ElődjeSchuster Konstantin
UtódjaFischer-Colbrie Ágoston
Szentelt püspökök
Dessewffy Sándor1890. augusztus 31.
Társszentelt püspökök
Belopotoczky Kálmán1890. október 5.
A Wikimédia Commons tartalmaz Bubics Zsigmond témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bubics Zsigmond (Ozora, 1821. március 11.Baden bei Wien, 1907. május 21. vagy 1907. május 22.) katolikus pap, kassai püspök,[5] művészettörténész, történész. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező 1893; tiszteletbeli 1900).[5]

Bubics Ede vízépítőmérnök (1818–1884) testvére.

Pályafutása

[szerkesztés]

Bubics Mihály (Esterházy herceg tiszttartója) és nemes Thanhoffer Anna fia. Előbb Magyaróváron, majd Sopronban és Győrött tanult, utóbbi helyen kezdte teológiai tanulmányait, majd 1841-től a bécsi Pázmáneumban folytatta. 1844. július 22-én szentelték pappá Győrött. Egy évig Magyaróváron segédlelkészkedett, azután 1846-tól az Augustineumban három évet töltött.[5]

A hittudományi szigorlat letétele után a győri szemináriumban rövid ideig segédtanárként működött. Esterházy Pál herceg a szabadságharc idején, 1849-ben meghívta fiai nevelőjének. Közel tizenkét évig nevelősködött, ez idő alatt tanítványaival többször utazott külföldre: 1853-ban Angliában, 1856-ban Németországban járt, azután Olaszországban, ahol a festészetet tanulmányozta. 1867-ben győri szentszéki ülnök, 1871-ben címzetes monostori apát lett. 1879-ben Esterházy herceg kinevezte rátóti préposttá, a következő évben meghívták Nagyváradra szemináriumi rektornak. 1884-ben országgyűlési képviselőnek választották meg, ebben az időben az Esterházy-javak zárgondnokaként is működött.[5]

Püspöki pályafutása

[szerkesztés]

1887. május 30-án kassai püspökké nevezték ki. Pápai megerősítést szeptember 16-án nyert; november 22-én szentelte püspökké Nagyváradon Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök, Mihail Pavel nagyváradi görögkatolikus püspök és Johann Baptist Nogáll nagyváradi segédpüspök segédletével.[5]

Rendezte és hazánkba visszahozta az Esterházyak bécsi képtárát. Több hónapon át dolgozott a Nemzeti Múzeum Könyvtárában és az Egyetemi Könyvtárban, ahol a képek és metszetek rendezésével foglalkozott. Tájképeket és csendéleteket festett. Képgyűjteményét a kassai múzeumnak, iparművészeti tárgyait a Magyar Iparművészeti Múzeumnak adományozta.[5]

Művei

[szerkesztés]
  • Magyarországi várak és városoknak a magyar nemzeti múzeum könyvtárában létező fa- és rézmetszetei. Budapest, 1880
  • A középkori miniatura-festészetről. Budapest, 1883
  • Beiktatása alkalmával hiveihez intézett főpásztori szózata. Budapest, 1888
  • Az Esterházy-család története. Budapest, 1894
  • Eszterházy Pál Mars Hungaricusa. Budapest, 1895
  • A miniatura-festészetről. Budapest, 1899[5]

Levelezett Bécsből az Archeológiai Értesítőbe (1869). Cikkei: A Nemzeti Múzeum fa- és rézmetszetei (Uo. XI. és Magyar Könyvszemle, 1877); Forgácskák a magyar nemzet történetéhez (Archeológiai Értesítő, XII.); Buda két százados ostroma történetéhez (Századok, 1884).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 22.)
  2. BnF-források (francia nyelven)
  3. a b Web umenia (szlovák, cseh és angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. március 26.)
  4. Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  5. a b c d e f g Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.  

Források

[szerkesztés]
Előde:
Schuster Konstantin
Kassai püspök
1887–1907
A kassai főegyházmegye címere
Utóda:
Fischer-Colbrie Ágoston