Ugrás a tartalomhoz

Barbara Hannigan

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barbara Hannigan
Életrajzi adatok
Született1971. május 8. (53 éves)
Waverley[1]
HázastársaGijs de Lange (2009–2015)
ÉlettársMathieu Amalric (2015–)[2]
Iskolái
Pályafutás
Műfajok
  • 21st-century classical music
  • opera
Hangszerénekhang
Hangszoprán
Díjak
  • Léonie Sonnings musikpris (2020)
  • Rolf Schock Prize in Musical Arts (2018)
  • Member of the Order of Canada (2016)
  • Juno-díj (2019, 2)
Tevékenység

Barbara Hannigan weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Barbara Hannigan témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Barbara Hannigan (Waverly, Új-Skócia, 1971. május 8. – ) Grammy-díj as kanadai szoprán énekes és karmester. A kortárs zene kiemelkedő alakja, aki világpremierek sorát adta már elő. A legendás zeneszerzők közül például inspirálta Pierre Boulez-t is.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

1971-ben született a kanadai Waverly-ben (tulajdonképpen a halifaxi kórházban), apja fogorvos, anyja háziasszony, kórusban énekelt. Három testvére van, mind zenész lett. Zenei tanulmányait szülővárosában és Halifaxban kezdte, majd 17 éves korában Torontóba ment tanulni. „Tinédzser korom óta énekelni akartam. Minden zenét szerettem: klasszikus, Broadway, jazz…” – nyilatkozta. A Torontói Egyetemen 1993-ban alapdiplomát (Bachelor of Music) szerzett, 1998-ban mesterfokozatot (Master of Music). Ezután a Banff Művészeti Központban (Alberta), a Raviniai Steans Zenei Intézetben (Illinois), az Orfordi Művészeti Központban (Quebec) és egy évig a Hágai Királyi Konzervatóriumban is tanult.

Klasszikus repertoárja is jelentős, de leginkább kortárs művek előadásáról ismert, Händeltől Grisey-ig, sőt azon túl. Rendszeresen koncertezik szopránként és karmesterként egyaránt. Bemutatta többek között Henri Dutilleux, Louis Andriessen és George Benjamin darabjait. Emblematikus produkciója Ligeti György Le grand macabre című művének énekesi és karmesteri előadása volt, miközben a darabot gyakorlatilag eltáncolta. Saját bevallása szerint ez a mű áll a legközelebb a szívéhez. „Amint elkezdtem énekelni, az egész világon el akartam énekelni – és meg is tettem” – mondta. Szerepelt Alban Berg Lulujának címszereplőjeként és ismert Bernd Alois Zimmermann A soldaten című operájának Marie-jaként is. Énekesként és karmesterként számos együttessel lépett fel, mint például a Berlini Filharmonikus Zenekarral, a Göteborgi Szimfonikus Zenekarral, a Gulbenkian Zenekarral, a Müncheni Filharmonikusokkal, a Londoni Szimfonikus Zenekarral, a Torontói Szimfonikusokkal, az Orchestre philharmonique de Radio France-szal, a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Mahler Kamarazenekarral és a Clevelandi Zenekarral. Énekelt Simon Rattle, Kent Nagano, Andris Nelsons, Yannick Nézet-Séguin, David Zinman, Vladimir Jurowski, Antonio Pappano, Pierre Boulez, Alan Gilbert és Reinbert De Leeuw vezényletével.

Zenei előadásmódjára a végtelen energia jellemző, stílusa besorolhatatlan, előadásai gyakran performansz-szerűek. Mentorának, Mary Morrison operaénekesnek, a kortárs zene szószólójánsk köszönheti, hogy ebbe az irányba terelte. „Felismerte bennem az affinitást az ilyen repertoár iránt” – nyilatkozta. Pálca nélkül vezényel, a „kezeim annyira kifejezőek, és nem akartam ehhez hozzátenni semmit. … Hogyan jellemezném a karmesteri stílusomat? Nem tudom. Nem tudom leírni az énekstílusomat sem. Zenészként – énekesként és karmesterként is – arra törekszem, hogy felépítsem a zenét” – nyilatkozta. 2014-ben Barbara Seiler filmrendező portréfilmet forgatott róla I’m a Creative Animal – A Portrait of Barbara Hannigan címmel.

2009-ben férjhez ment Gijs de Lange holland színházi rendezőhöz, a házasságuk 2015-ben válással végződött, azóta Mathieu Amalric francia színész a párja. 2017 óta Párizsban és Bretagne-ban él. 2016-ban a Kanadai Rend birtokosa lett, amely az ország egyik legmagasabb polgári kitüntetése. 2018-ban elnyerte a legjobb klasszikus szóló vokális albumnak járó Grammy-díjat. 2021-ben elnyerte a dán Léonie Sonning zenei díjat, a következő évben pedig a Londoni Szimfonikus Zenekar kinevezte első vendégművészének. A fiatalabb zenészek mentorálása céljából 2017-ben létrehozta az „Equilibrium Young Artists”, 2020-ban pedig a „Momentum: Our Future Now” kezdeményezést.

Barbara a kortárs operák specialistája és 2018-ra több mint 85 világpremiert adhatott elő, valamint különleges hangja inspirálta például Pierre Boulez zeneszerzőt is.[3]

Felvételei

[szerkesztés]

Válogatás az AllMusic és Discogs nyilvántartásából.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
2004 Handel: Gedeon Hannigan (énekesként), Linda Perillo, Nicola Wemyss, David Cordier, Knut Schoch, Stephan Macleod, Junge Kantorei, Frankfurt Baroque Orchestra, Joachim Carlos Martini Naxos
2010 Kris Defoort: House of the Sleeping Beauties Hannigan (énekesként), Omar Ebrahim, Susanne Duwe, Alice Foccroulle, Susanne Hawkins, Théâtre Royal de La Monnaie, Patrick Davin Fuga Libera
2013 Henri Dutilleux: Correspondances Hannigan (énekesként), Anssi Karttunen, Orchestre Philharmonique de Radio France, Esa-Pekka Salonen Deutsche Grammophon
2016 Hans Abrahamsen: Let Me Tell You Hannigan (énekesként), Symphonie-Orchester des Bayerischen Rundfunks, Andris Nelsons Winter & Winter
2017 Crazy Girl Crazy (Berio, Berg, Gershwin) Hannigan (énekesként és karmesterként), Ensemble Ludwig Alpha
2017 Stravinsky, Ligeti, Berg, Webern Hannigan (énekesként), London Symphony Orchestra, Simon Rattle LSO Live
(DVD, Blu-ray)
2018 Vienna: Fin de Siècle Hannigan (énekesként), Reinbert de Leeuw Alpha Classics
2020 La Passione: Nono, Haydn & Grisey Hannigan (énekesként és karmesterként), Ludwig Orchestra Alpha Classics
2022 Berg, Mahler: Sehnsucht Hannigan (énekesként), Camerata RCO, Rolf Verbeek Alpha Classics

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Carnegie Hall linked open data (angol nyelven), 2017. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
  2. https://www.liberation.fr/musique/2018/10/12/barbara-hannigan-sa-voix-est-libre_1684996/
  3. Barbara Hannigan, a kortárs zene múzsája. euronews.com, 2018. október 4. (Hozzáférés: 2024. január 20.)

Források

[szerkesztés]