Pierre Boulez

Pierre Boulez
2004-ben
Életrajzi adatok
Született	1925. március 26. Montbrison
Elhunyt	2016. január 5. (90 évesen) Baden-Baden
Iskolái	Párizsi Konzervatórium
Pályafutás
Műfajok	komolyzene
Hangszer	zongora
Díjak	Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka A művészetek és a tudományok érdemrendje Gloria Artis-érem Bécs tartomány arany díszjelvénye Theodor W. Adorno-díj (1992) Praemium Imperiale (1989) Léonie Sonnings musikpris (1985) Glenn Gould-díj (2002) Royal Philharmonic Society Gold Medal (1997) Berliner Kunstpreis (1996) Grawemeyer Award (2001) a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (1979) Grammy-díj Ernst von Siemens Music Prize (1979) Polar Music Prize (1996) Művészeti Wolf-díj (2000) Kyoto Prize in Arts and Philosophy (2009) Edison Music Awards (2010) BBVA Foundation Frontiers of Knowledge Award (2012) Robert Schumann Prize for Poetry and Music (2012) Hamburgi Bach-díj (2015) a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal Grawemeyer Award for Music Composition (2001) Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1983) Grand Cross of the Military Order of Saint James of the Sword honorary doctor of the Royal College of Music (1995) a Brüsszeli Vrije Egyetem díszdoktora (1988) Pour le Mérite Goethe-érem (1987) Royal Philharmonic Society Award (Chamber-Scale Composition) (nem ismert, Sur incises, 1999) Royal Philharmonic Society Award (Conductor) (2001)
Tevékenység	zeneszerző, karmester
Kiadók	Deutsche Grammophon Sony Classical
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Boulez témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pierre Boulez (ejtsd: Bulez; Montbrison, 1925. március 26. – Baden-Baden, 2016. január 5.) többszörös Grammy-díjas francia zeneszerző és karmester.

Életpályája

Matematikai tanulmányok után 1942-ben Párizsba költözött. Két évvel később a Conservatoire-on Olivier Messiaen osztályába került. Itt zeneszerzést, analízist, René Leibowitz vezetésével dodekafon technikát tanult. 1946-ban a Renaud-Barrault színtársulat zenei vezetője lett, ekkor írta első műveit (Szonatina fuvolára és zongorára, 1. zongoraszonáta, Le visage nuptial énekhangra és kamaraegyüttesre).

A szeriális technikával való megismerkedése után számos, az 1950-es évek zeneszerzői gondolkodását alapvetően meghatározó művet írt (Structures I-II. két zongorára, Le Marteau sans maitre énekhangra és kamaraegyüttesre, Pli selon pli) Ezekben a művekben a szeriális gondolkodást a zene valamennyi összetevőjére kiterjesztette. Később a véletlen alkalmazása foglalkoztatta, e tárgyban írt Alea című cikke nyomán terjedt el az aleatória kifejezés. Az IRCAM (Akusztikai/zenei kutatások intézete) megalapításával (1974) a ma használatos valamennyi zenei technológia (elektroakusztika, informatika, akusztikai kutatások, hangszerépítés) integrációjára törekedett. Répons című műve a számítógépek, a valós idejű hangátalakítások hangversenytermi használatának egyik legkorábbi példája.

1953-tól 1967-ig a Domaine Musical nevű párizsi kortárs zenei hangversenysorozat vezetője volt. 1966-ban vezényelt először Bayreuthban, itt számos nagy sikerű produkció fűződik a nevéhez (többek között a Ring Patrice Chéreau rendezte jubileumi előadása). 1969-ben vezényelte először a New York-i Filharmonikusokat, a zenekarnak 1971 és 1977 között a vezető karmestere volt.

1977-ben a Pompidou központ mellett működő IRCAM vezetőjévé nevezték ki. Ezt a posztot 1992-ig töltötte be. Ez az intézmény a zenei kutatások mellett az ugyancsak Boulez vezette Ensemble Intercontemporaine (EIC) révén a kortárs zene bemutatásának egyik legfontosabb fóruma. A 20. század zeneirodalmának legfontosabb művei mellett Mahler, Bruckner és Wagner műveinek is kiemelkedő tolmácsolója volt. Irányítása alatt jelent meg Anton Webern összes műveinek hanglemezfelvétele.

Fontosabb művei

• Szonatina fuvolára és zongorára (1946)
• 1. zongoraszonáta, (1946)
• Le visage nuptial, S,A, kamarazkr. (1946)
• 2. zongoraszonáta, (1948)
• Le soleil des eaux, S,T,B, zkr (1948)
• Le marteau sans maître, A, 6 hangszer (1952-54)
• 3. zongoraszonáta, (5 változatban) (1955-57)
• Pli selon pli – Portrait de Mallarmé: S, zkr, részei: Don, Improvisations sur Mallarmé I-II-III, Tombeau (1957-62)
• Éclat – kamaraegyüttesre (később átdolgozva és kiegészítve: Éclat/Multiple (1968-71)
• Rituel in memoriam Maderna – 8 csoportra osztott zenekarra (1975)
• Répons, 6 szólistára, elektronikára (1981-1988)
• Dialogue de l'ombre double klarinétra, hangszalagra és térbeli mozgatásra szolgáló berendezésekre (1985)
• ...explosante-fixe... fuvolára, együttesre és számítógépre (1991-1995)
• Sur incises 3 zongorára, 3 hárfára, 3 marimbára (1996-98)

Írásai

• Penser la musique aujourd'hui, 1963
• Relevés d'apprenti, Le Seuil, Collection « Tel Quel », 1966
• Points de repère, Édition du Seuil, 1981, ISBN 2-267-00276-0

Források

• Celestin Deliège: Beszélgetések Pierre Boulezzal; ford. Takács Ágnes; Zeneműkiadó, Budapest, 1983
• Kókai Rezső: Századunk zenéje, Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1961
• Varga Bálint András: Három kérdés – 82 zeneszerző, Zeneműkiadó, 1986 ISBN 963-330-611-6

További információk

• Szegedy-Maszák Mihály: Jelen a múltban, múlt a jelenben. In memoriam Pierre Boulez; Pesti Kalligram, Bp., 2016 (Szegedy-Maszák Mihály válogatott munkái)

Kapcsolódó szócikkek

• Zenetörténet