Ugrás a tartalomhoz

Bahri Omari

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bahri Omari
Született1889
Ergiri, Oszmán Birodalom
Elhunyt1945. április 14.
(55–56 évesen)
Tirana, Albánia
Állampolgárságaalbán
Nemzetiségealbán
Foglalkozásapolitikus
Tisztségeaz albán nemzetgyűlés képviselője
Halál okalőtt seb
A Wikimédia Commons tartalmaz Bahri Omari témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bahri Omari (Ergiri, Oszmán Birodalom, 1889[1] – Tirana, 1945. április 14.[2]) albán politikus. Az 1920-as évek első felében Ahmet Zogolli (a későbbi I. Zogu király) ellenzékéhez tartozott. Másfél évtizedes emigrációt követően, 1939-ben tért haza Albániába, és a Nemzeti Front tagjaként, állami feladatokat vállalva kollaborált a második világháborúban az országot megszállt hatalmakkal. 1943–1944-ben a Mitrovica-kormányban a külügyminiszteri feladatokat látta el. Felesége révén a későbbi kommunista pártfőtitkár, Enver Hoxha sógora volt, de ez sem mentette meg attól, hogy az Albán Kommunista Párt 1944. novemberi hatalomátvételekor letartóztassák, halálra ítéljék és kivégezzék.

Életútja

[szerkesztés]

Ergiriben született (ma Gjirokastra, Albánia), majd Konstantinápolyban elvégzett tanulmányait követően az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.[3] Bostonban telepedett le, ahol a Vatra Amerikai Összalbán Szövetség Dielli (’Nap’) című folyóiratának szerkesztője lett.[4] Az első világháború lezárultával visszatért Albániába, majd 1921-től 1924-ig szülővárosa, Gjirokastra képviselőjeként vett részt az albán nemzetgyűlés munkájában.[5] A Nemzeti Párt alapító tagjaként a hatalmát építő Ahmet Zogolli ellenzéke, Fan Noli, Luigj Gurakuqi és Ali Këlcyra frakciótársa volt.[6] Az 1924-es júniusi forradalom leverését, Zogolli újbóli hatalomra kerülését követően ismét emigrált. 1925-től 1939-ig Párizsban és Bariban élt, aktív tagja volt a Nemzeti Egység (Bashkimi Kombëtar) nevű antizogista emigráns szervezetnek.[7] Egy feltevés szerint emigrációbeli politikai munkáját Olaszország és Jugoszlávia egyaránt támogatta anyagilag.[8]

Felesége Fahrije Hoxha, a később az állampárti Albániát negyven éven át irányító Enver Hoxha leánytestvére volt. Omari az 1930-as években többször vendégül látta Barin átutazó sógorát, majd közbenjárt azért is, hogy Párizsban munkát kapjon.[9] Albánia olasz megszállását követően, 1939-ben visszatért hazájába, és az államtanács tagja lett.[10] 1942-ben csatlakozott a fokozatosan kollaboráns antikommunista szervezetté vált Nemzeti Fronthoz, és annak vezetőségi tagja lett,[11] 1943 novemberétől pedig Rexhep Mitrovica kormányában a külügyminiszteri feladatokat látta el.[12]

”A kivégzőosztag vezetője kiadta a parancsot az elítélteknek, hogy fordítsanak hátat a rájuk szegezett fegyvereknek. Csupán egyetlen ember nem engedelmeskedett a parancsnak. »Senkinek nem szabadna hátat fordítania. Hátba az árulókat lövik. A történelem igazságot fog szolgáltatni nekünk!«– mondta. Bahri Omari volt az, bölcs ember és igaz hazafi.”

Bedri Spahiu, az 1944–1945-ös per főügyészének visszaemlékezése Omari és vádlott-társai kivégzéséről[13]

Noha politikai gondolkodásukban egymással élesen szemben álltak, és találkozásaik gyakran dühös vitákba torkollottak, Omari 1942-ben nyolc hónapon keresztül nyújtott menedéket tiranai házában a hatóságok elől bujkáló kommunista Hoxhának és menyasszonyának, Nexhmije Xhuglininak.[14] Bár Enver Hoxha hálából ígéretet tett Omarinak arra, hogy kormányra kerülésük esetén békében élheti tovább az életét, 1944. november 28-án, diadalmas tiranai bevonulásának napján rögtön parancsot adott sógora letartóztatására.[15] Omarit és tizenhat vádlott-társát – köztük Fejzi Alizotit, Aqif Përmetit és Terenc Toçit – az 1944 december közepén összeült különleges népbíróság háborús bűnök vádjával 1945. április 13-án halálra ítélte.[16] Másnap, 1945. április 14-én mindnyájukat kivégezték, és holttesteiket egy hatvan évvel később megtalált jeltelen sírba temették Tirana külvárosában.[17]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Elsie 2013 :342.
  2. ↑ Elsie 2013 :342.
  3. ↑ Elsie 2013 :342.
  4. ↑ Elsie 2013 :342.
  5. ↑ Elsie 2013 :342.; Fevziu 2016 :19.
  6. ↑ Austin 2012 :40., 45.; Elsie 2013 :342.
  7. ↑ Elsie 2013 :342.; Fevziu 2016 :19.
  8. ↑ Fevziu 2016 :19.
  9. ↑ Elsie 2013 :342.; Fevziu 2016 :19–20., 27.
  10. ↑ Elsie 2013 :342.
  11. ↑ Pearson 2005 :210.; Elsie 2013 :342.; Fevziu 2016 :274.
  12. ↑ Elsie 2013 :342.; Fevziu 2016 :97., 274.
  13. ↑ Fevziu 2016 :100.
  14. ↑ Elsie 2013 :342.; Fevziu 2015 :8., 97.
  15. ↑ Fevziu 2016 :98.
  16. ↑ Pearson 2005 :435.; Fevziu 2016 :99., 274.
  17. ↑ Pearson 2005 :435.; Elsie 2013 :342.; Fevziu 2016 :100.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Austin 2012: Robert C. Austin: Founding a Balkan state: Albania’s experiment with democracy, 1920–1925. Toronto: University of Toronto. 2012. ISBN 9781442644359  
  • ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • ↑ Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
  • ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bahri_Omari&oldid=25976323”