Ugrás a tartalomhoz

Nexhmije Hoxha

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nexhmije Hoxha
SzületettNexhmije Xhuglini
1921. február 8.[1]
Bitola
Elhunyt2020. február 26. (99 évesen)[2]
Tirana
Állampolgársága
HázastársaEnver Hoxha
Gyermekeihárom gyermek:
Ilir Hoxha
Foglalkozása
Tisztsége
  • az albán nemzetgyűlés képviselője
  • First Lady of Albania (1944. október 23. – 1985. április 11.)
  • főtitkár (Union of Albanian Women, 1946–1952)
  • főtitkár (Demokratikus Front, 1985–1990)
Iskolái
Halál okatermészetes halál
SírhelyeTirana
Nexhmije Hoxha aláírása
Nexhmije Hoxha aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Nexhmije Hoxha témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nexhmije Hoxha (nevének ejtése nɛd͡ʒmijɛ hɔd͡ʒa; Bitola, 1921. február 8. – Tirana, 2020. február 26.) albán kommunista politikus, a pártállami Albánia 1944 és 1985 közötti teljhatalmú pártfőtitkára, Enver Hoxha felesége. Bár fontos politikai tisztségeket is betöltött politikai pályája során, elsősorban Hoxha legfőbb bizalmasaként, majd 1985-ös megözvegyülése után a hoxhai politikai örökség védelmezőjeként lett az állampárt egyik leggyűlöltebb, emblematikus alakja. 1991-ben letartóztatták, majd sikkasztás és hűtlen kezelés vádjával elítélték, börtönbüntetését 1993-tól 1997-ig töltötte le.

Életútja

[szerkesztés]

Ifjúsága

[szerkesztés]

Nexhmije Xhuglini néven született a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz tartozó Bitola városában. Családja kisgyerekkorában, az 1920-as években költözött az albániai Tiranába.[3] Az általános iskola elvégzése után a tiranai Anyakirálynő Lányintézet(wd) növendéke volt 1941-ig, majd 1941–1942-ben Tiranában dolgozott általános iskolai tanítóként.[4] 1941 novemberében csatlakozott az akkor alapított Albán Kommunista Párthoz, és részt vett a párt ifjúsági szárnyának, majd nőszervezetének a megszervezésében, 1943-tól a Gruaja Shqiptare (’Az Albán Nő’) című folyóirat szerkesztője volt.[5] Emellett a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom(wd) 7. partizánbrigádjának tagjaként részt vett a megszállók ellen vívott fegyveres ellenállásban is.[6] Nexhmije Xhuglini fedőneve az ellenállás éveiben Delikatja (’finom, érzékeny’) volt.[7] A kommunista párt vezetője, Enver Hoxha 1942 folyamán kérte meg kezét, majd a második világháború lezárultával, 1944 decemberében összeházasodtak.[8]

A pártállami nómenklatúrában

[szerkesztés]

A világháború végét, a pártállami diktatúra kiépülését követően 1946-tól 1990-ig az albán nemzetgyűlés képviselője,[9] 1948-tól az 1991-es rendszerváltásig a párt központi bizottságának állandó tagja volt.[10] Ezzel párhuzamosan 1946-tól 1955-ig látta el az Albán Nőszövetség elnöki teendőit,[11] 1952-től fontos szerepet játszott a központi bizottság apparátusában, közvetlen irányítása alá került a propaganda-, oktatási és művelődési bizottság.[12] 1966-ban a tiranai Marxista–leninista Tanulmányok Intézetének (Instituti i Studimeve Marksiste-Leniniste) elnöke lett. Egészen a rendszerváltásig állt a sztálinista állami ideológia irányvonalát meghatározó intézmény élén, amelynek legfőbb tevékenysége voltaképpen Enver Hoxha beszédeinek, írásainak és visszaemlékezéseinek kiadása és újrakiadása volt. Ebben fontos szerep jutott a diktátor feleségének, aki férje munkáinak legtevékenyebb sajtó alá rendezője volt.[13]

„Kezetfogunk azokkal az emberekkel, akiket ujságokból, fényképekről, elbeszélésekből ismerünk. Itt van Nedzsmie Hodzsa, Enver Hodzsának, Albánia miniszterelnökének és nemzeti hősének felesége. Szép és bájos albán asszony, partizán volt – most teljes erővel dolgozik hazájának demokratikus átalakításán.”

– Arkagyij Pervencev(wd) albániai úti beszámolója, 1950[14]

Noha a pártállami nómenklatúrában betöltött helyét tekintve nem tartozott az állampárt legszűkebb vezetőségéhez, Enver Hoxha feleségeként meghatározó szerepet játszott az albán politika alakításában. A visszaemlékezések szerint az egyetlen ember volt, akiben a diktátor teljesen megbízott, akárcsak Nicolae Ceaușescu saját feleségében, Elenában. A házaspár kapcsolatát rendkívül szorosnak írták le, ami Hoxha 1973-as szívinfarktusa után tovább mélyült.[15] A környezete magát Nexhmije Hoxhát rideg, bármire kész teremtésnek írta le, aki ritkán tolta magát az előtérbe, a háttérben csendesen meghúzódva figyelt és ugrásra készen, kíméletlenül avatkozott be, ha férje pozícióját veszélyeztetve látta.[16]

„Ha házaspárként néztem rájuk, éveken át azt gondoltam, hogy Enver Hoxha nem kívánhatott volna magának jobb feleséget. Mindenki ezt gondolta volna: elkötelezett és odaadó volt, figyelemmel volt a legapróbb részletekre is. Meg voltam győződve róla, hogy nincs még egy asszony, aki így viselné gondját a férjének. Később azonban rájöttem, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Így tartott mindent az ellenőrzése alatt – a férjét áldozatosan kiszolgáló feleség álcája démoni kettősséget rejtett, de valójában sokkal többre, talán még a férjénél is többre volt képes.”

– A Hoxha-házaspár menye, Liljana Hoxha visszaemlékezése, 2007[17]

Enver Hoxha halála után

[szerkesztés]

Miután Enver Hoxha 1985 áprilisában meghalt, özvegye politikai pozíciója némileg megrendült. Ennek jele, hogy 1986 márciusában a párt népfrontszervezete, a Demokratikus Front jelképesnek számító elnöki tisztségét kapta meg és töltötte be 1990-ig.[18] Ugyanakkor férje hagyatékának keménykezű letéteményeseként őrködött Enver Hoxha politikai hagyatéka fölött, a központi bizottságon belüli keményvonalas sztálinista frakció emblematikus vezéralakja volt. Különösen élesen támadta a Gorbacsov nevével fémjelzett enyhülési folyamatokat, az 1989. évi pártkongresszuson pedig emlékezetes kirohanást intézett az állami ateizmus lanyhulása ürügyén.[19] Mindezek okán az állampárti rendszer egyik leggyűlöltebb alakja lett. Nem véletlen, hogy az 1990 tavaszán Kavajában kirobbant első rendszerellenes tiltakozások során a falakra festett három-négy visszatérő jelszó egyike „NEXHMIJE – A SZAJHA” (NEXHMIJE – LAVIRJA) volt.[20]

Nexhmije Hoxha 1990-től finomítani próbált korábbi keményvonalas hozzáállásán. 1990 végén találkozott az országba látogató Teréz anyával, és az általános tiltakozások időszakában maga is a politikai pluralizmus mellett tette le a voksát.[21] Ekkor azonban már késő volt, a tiltakozások során megalakult Albán Demokrata Párt 1990. december 11-én megfogalmazott követeléseinek egyike Nexhmije Hoxha és társainak eltávolítása volt a politikai életből, amit a pártfőtitkár Ramiz Alia, ha vonakodva is, de végül teljesített. Nexhmije Hoxhát lemondatták a Demokratikus Front éléről, 1991 júniusában pedig a pártból is kizárták.[22] Ez utóbbi esemény kapcsán adott interjújában már azt nyilatkozta, hogy amennyiben férje élne, ő is a demokráciát és az európai integrációt támogatná.[23]

1991. december 5-én végül letartóztatták, majd egy hosszabb vizsgálati időszakot követően korrupcióval és hűtlen kezeléssel vádolták meg, a vád szerint 1985 és 1990 között 75 ezer dollárt meghaladó közpénzt költött el kávé- és éttermi számlákra, személyes használatba vett luxuscikkekre. Az 1993. január 8-a és 27-e között lezajlott perben első fokon kilencévnyi börtönbüntetésre ítélték. Miután az ítélet ellen fellebbezett, másodfokon további két évvel toldották meg a rá kiszabott börtönbüntetést.[24]

Életkorára való tekintettel 1997. január 10-én az akkor csaknem hetvenhat éves Nexhmije Hoxhát szabadlábra helyezték, azóta az albán fővárosban a politikától visszavonulva élt.[25] Két kötetet kitevő visszaemlékezései 1998 és 2001 között jelentek meg nyomtatásban Jeta ime me Enverin (’Életem Enverrel’) címmel.

Családja

[szerkesztés]

Nexhmije Xhuglini és Enver Hoxha 1941. november 23-án, a kommunista párt ifjúsági szervezetének megalapításakor találkozott először.[26] Egyes politikai legendák szerint a fiatal lányt ekkor Hoxha egyik párton belüli politikai riválisához, Qemal Stafához fűzték gyengéd érzelmek, ami hozzájárult Stafa korai, 1942. májusi halálához is.[27] Hoxha 1942 folyamán kérte meg a fiatal lány kezét Tiranában, ahol nyolc hónapon át együtt rejtőzködtek Hoxha sógora, Bahri Omari házában.[28] Végül 1944 decemberében házasodtak össze,[29] házasságukból két fiú és egy lány született: Ilir (1949), Pranvera (1954) és Sokol (1957). Az idősebb fiú, Ilir a dinasztikus kapcsolatokat erősítve Ramiz Alia unokahúgát vette feleségül, öccse, Sokol egy általános iskolai tanítónővel kötött házasságot. Leányuk, Pranvera építész lett, egyebek mellett a krujai vármúzeum épületének tervezése fűződik a nevéhez, és a szintén politikusszülőktől származó építésszel, Klement Kolanecivel(wd) lépett frigyre.[30]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ La reina roja de Albania (spanyol nyelven), 2020. március 7.
  2. ↑ https://www.balkanweb.com/nderroi-jete-ne-moshen-99-vjecare-ilir-hoxha-gjithe-jeten-e-saj-ia-kushtoi-lirise-se-atdheut-dhe-ndertimit-te-shqiperise-se-re/
  3. ↑ Elsie 2010 :195.; Fevziu 2016 :93–94.
  4. ↑ Elsie 2010 :195.; Fevziu 2016 :94.
  5. ↑ Jacques 2009 :639.; Elsie 2010 :195.
  6. ↑ Jacques 2009 :585., 639.
  7. ↑ Fevziu 2016 :51., 96.
  8. ↑ Fevziu 2016 :94., 99.
  9. ↑  Ligjvënësit shqiptarë në viti (’Az albán törvényhozás évenként’). Republika e Shqipërisë – Kuvendi (Hozzáférés: 2018. november 25.) arch
  10. ↑ Elsie 2010 :195.
  11. ↑ Jacques 2009 :434–435.; Elsie 2010 :195.
  12. ↑ Jacques 2009 :436., 585.; Elsie 2010 :195.
  13. ↑ Jacques 2009 :622.; Elsie 2010 :195.; Fevziu 2016 :245–246.
  14. ↑ Pervencev 1950 :11.
  15. ↑ Elsie 2010 :195–196.; Abrahams 2016 :19.; Fevziu 2016 :96.
  16. ↑ Fevziu 2016 :96., 172.
  17. ↑ Fevziu 2016 :96. “For years, when I looked at them as a couple, I used to think that Enver Hoxha could not have wished for a better wife. Her commitment, her devotion, her attention to the smallest detail, everything led one to think that. I was convinced that no other woman could take care of her husband like she did. But later I realised that it was the opposite. This was her way of keeping things under control – a demonic duality presented in the guise of a woman devotedly serving her husband, but who was in fact capable of much more, perhaps even more than he was.”
  18. ↑ Elsie 2010 :195.; Vickers 2014 :201., 208.
  19. ↑ Réti 2000 :221.; Jacques 2009 608., 638–639., 659.
  20. ↑ Abrahams 2016 :35.
  21. ↑ Jacques 2009 :618.; Elsie 2010 :xlii., 439.; Abrahams 2016 :61.
  22. ↑ Réti 2000 :247.; Vickers 2014 :220.; Abrahams 2016 :106.
  23. ↑ Jacques 2009 :655.
  24. ↑ Réti 2000 :267.; Elsie 2010 :xliv., 196.; Vickers 2014 :225.; Abrahams 2016 :133.
  25. ↑ Elsie 2010 :196.
  26. ↑ Fevziu 2016 :94.
  27. ↑ Elsie 2013 :425.
  28. ↑ Fevziu 2016 :94., 97.
  29. ↑ Fevziu 2016 :99.
  30. ↑ Jacques 2009 :585.; Fevziu 2016 :244., 268.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Abrahams 2016: Fred C. Abrahams: Modern Albania: From dictatorship to democracy in Europe. New York;  London: New York University Press. 2016. ISBN 9780814705117  
  • ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3  
  • ↑ Fevziu 2016: Blendi Fevziu: Enver Hoxha: The iron fist of Albania. Ed. and intr. by Robert Elsie; transl. by Majlinda Nishku. London;  New York: I.B. Tauris. 2016. ISBN 9781784534851  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Pervencev 1950: Árkádij Pervencev [=Arkagyij Alekszejevics Pervencev]: Albánia: Egy író útinaplójából. In Albánia. Budapest: Szikra. 1950. 5–44. o. = Nemzetközi Kérdések, 8.  
  • ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nexhmije_Hoxha&oldid=25976353”