Ugrás a tartalomhoz

Bárium-szulfát

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárium-szulfát

A bárium-szulfát szerkezete

A bárium-szulfát háromdimenziós modellje
IUPAC-név Bárium-szulfát
Más nevek barit, súlypát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7727-43-7
RTECS szám CR060000
ATC kód V08BA01
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet BaSO4
Moláris tömeg 233,43 g/mol
Megjelenés fehér színű, kristályos
Sűrűség 4,5 g/cm³[1]
Olvadáspont 1580 °C (bomlik)[1]
Forráspont (nincs)
Oldhatóság (vízben) oldhatatlan[1]
Veszélyek
EU osztályozás (nincsenek veszélyességi szimbólumok)[1]
R mondatok nincs R-mondat[1]
S mondatok nincs S-mondat[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation Bárium-klorid
Bárium-nitrát
Bárium-karbonát
Azonos anion Kalcium-szulfát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.
Bárium-szulfát

A bárium-szulfát a bárium kénsavval alkotott sója, szulfátja. Képlete BaSO4. Fehér színű, amorf vagy kristályos szerkezetű, szagtalan, íztelen por. Sűrűsége nagy. Oldhatatlan vízben és híg savakban, de tömény savak kis mértékben oldják. A báriumvegyületek többségével ellentétben vízben való oldhatatlansága miatt nem mérgező.

Kémiai tulajdonságai

[szerkesztés]

Ha hevítik, kén-dioxid fejlődése közben bomlik. Bárium-szulfiddá redukálódik hidrogén, szén, kén, és bizonyos fémek hatására. A szénnel végzett redukció egyenlete:

Ha szilícium-dioxiddal olvasztják össze, bárium-metaszilikáttá alakul, emellett kén-dioxid és oxigén fejlődik.

Előfordulása

[szerkesztés]

A bárium-szulfát a természetben megtalálható ásványként, a neve barit vagy súlypát. Ez az ásvány rombos szerkezetű kristályokat alkot.

Előállítása

[szerkesztés]

Finom eloszlású bárium-szulfát a következőképpen állítható elő súlypátból: először szénnel izzítják, ekkor bárium-szulfiddá redukálódik. Ezt sósavval átalakítják bárium-kloriddá, majd ennek az oldatából nátrium-szulfáttal bárium-szulfát csapadékot választanak le. Ez az úgynevezett lecsapott bárium-szulfát, ami jó fedőképességű festék.

A természetben megtalálható bárium-szulfát is forgalomba kerül. Ehhez először megőrlik, majd iszapolják és szárítják.

Felhasználása

[szerkesztés]

Nagy mennyiségű bárium-szulfátot alkalmaznak festékek gyártásához. Előnyös tulajdonsága a bárium-szulfátot tartalmazó festékeknek, hogy nem mérgezőek. Nem változnak légköri hatásokra. A fedőképessége azonban az ólomfehérnek jelentősen jobb, mint a bárium-szulfáté. A papírokhoz is keverik, hogy az fehér színű és csillogó felületű legyen. A finom eloszlású bárium-szulfát tömíti a papír pórusait, emiatt lesz sima felületű.

Az orvosi gyakorlatban röntgenfelvételek készítésekor alkalmazzák kontrasztanyagnak. A gyomor és a bél röntgenvizsgálatkor a beteggel bárium-szulfát pépet etetnek. A vegyület a röntgensugarakat elnyeli. Bevonja a gyomor- és a bélfalat és átlátszatlanná teszi azokat. Fontos, hogy a röntgenvizsgálatoknál használt bárium-szulfát ne tartalmazzon szennyezésként vízben oldódó és ezért mérgező báriumvegyületeket.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]