Ugrás a tartalomhoz

Az Egyszerű Leány könyve

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Egyszerű Leány könyve
Egyszerű Leány könyve megjelent Japánban 1920-ban
Egyszerű Leány könyve megjelent Japánban 1920-ban
Szerzőismeretlen
Eredeti címSzu Nü csing
Országközépkori Kína
Nyelvklasszikus kínai nyelv
Témaszexuálpraktikai kézikönyv
Műfajpróza
Kiadás
Kiadás dátumakb. 4–6. sz.
Sablon • Wikidata • Segítség
Átírási segédlet
Szu Nü csing
Kínai átírás
Hagyományos kínai素女經
Egyszerűsített kínai素女经
Mandarin pinjinSù Nǚ jīng
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Az Egyszerű Leány könyve az egyik legrégebbi, máig fennmaradt kínai szexuálpraktikai kézikönyv, melynek sem szerzője, sem pedig keletkezési ideje nem állapítható meg pontosan.

Keletkezése, tartalma

[szerkesztés]

Az Egyszerű Leány könyve egyike Kína legrégebbi, de mindenképpen az egyik leghíresebb és legismertebb szexuálpraktikai kézikönyveinek, „hálószoba tankönyveinek”. Igen ősi műfajról van szó, annak ellenére, hogy a legkorábbi, címeik alapján ismert művek mára elvesztek. Az Egyszerű Leány könyve és vele együtt még jó néhány hasonló műre ugyanez a sors várt volna, hiszen valamikor a 9. század környékére nyomuk veszett. Hogy mégsem tűntek örökre a feledés homályába, az csupán Tamba Jaszujori (丹波康赖; 912-995) japán tudósnak köszönhető, aki 982-ben az Isinpó (医心方), vagyis „Az orvoslás legfontosabb módszerei” című, harminc kötetes gyűjteményébe felvette a Japánban őrzött néhány ilyen tárgyú kínai művet is. Ebben a gyűjteményben fedezte fel újra az értékes könyveket a kínai Je Tö-huj (葉德輝; 1864-1927), aki újból gondozásba vette az erősen töredékes, hiányos szövegeket és ismét hozzáférhetővé tette a nagyközönség számára.[1]

Az Egyszerű Leány könyvének pontos keletkezései ideje nem állapítható meg. Az a tény, hogy a mű a legendás Sárga Császár és tanácsadónőinek párbeszédeiből áll, koránt sem bizonyíték arra, hogy csakugyan ókori szövegről lenne szó. Ha volt is valamilyen ókori előzménye, feltételezhetően a mű jelentős része valamikor a 4-6. század környékén nyerhette el végleges formáját. Kínában nem volt szokatlan, hogy a jelentősebb alkotásokat, vagy azokat, melyeknek jelentőségét ki akarták emelni, valamelyik mitikus ős, kultúrhérosz személyéhez kötötték. Nyilvánvaló a hasonlóság a nagyszabású, s nagy jelentőségű orvosi kézikönyvek és Az Egyszerű Leány könyvének szemléletbeli, de még a szerkezeti felépítése között is. Jelen művet nem csupán a Sárga Császárnak tulajdonították, de a Belső könyvekhez hasonlóan párbeszédes formában ismerheti meg az olvasó a mű központi témájának alapvető kérdéseit. Amíg az orvosi témájú művekben a Sárga Császár nagy tudású udvari orvosainak tesz fel kérdéseket orvosi témában, addig jelen műben a hálószoba titkokkal kapcsolatban három legendás tanácsadónője, az Egyszerű Leány (Szu Nü 素女), a Titokzatos Leány (Hszüan Nü 玄女) és a Választott Leány (Caj Nü 采女) válaszolja meg a császár kérdéseit.[2]

A műben a három tanácsadó egymást váltogatva válaszolt a Sárga Császár által feltett kérdésekre, és a szerelmi praktikák klasszikus kézikönyvének számít. A mű második felében, amely már A Titokzatos Lány könyvét alkotja, olvasható a szeretkezés kilenc pozitúrája. A mű kanonikus jellegét mutatja, hogy a metaforák mögé rejtett elnevezéses későbbi munkákban is gyakorta megjelennek. A későbbi részekben a Titokzatos lány részletesen kifejti a jin és jang egyesüléséből keletkező „hét kárt” és „nyolc hasznot”. A nyolc haszon közé olyanok sorolandók, mint a mag megerősödése, az életerő békéje, a belső szervek haszna, a csontok megerősödése, a belső csatornák kiegyensúlyozása, a vérbőség, a testnedvek haszna és a test elrendezése. Ezek megvalósításához természetesen pontos útmutatást is mellékel. A hét kár pedig az életerő megszakadása, a mag elvesztése, a belső csatornák zavara, az életerő elfolyása, a végbél- és a húgycsőnyílás sérülése, az elzáródás, és a vér megbetegedése.[3][4]

Magyar fordításai

[szerkesztés]

A művet először Vámos Péter fordította magyarra 1998-ban,[5] majd Tokaji Zsolt újabb fordításában, Az Egyszerű Leány könyve címen külön kötetben is megjelent.[6]

  • A szeretkezés kínai tankönyveiből; vál., bev. Tőkei Ferenc, jegyz. Vámos Péter, ford. Tőkei Ferenc, Vámos Péter; Orientalisztikai Munkaközösség–Balassi, Bp., 1998 (Történelem és kultúra)
  • Az egyszerű leány könyve. A szerelem művészetének kínai kézikönyve; ford., előszó, jegyz. Tokaji Zsolt; Fapadoskonyv.hu, Bp., 2011

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Tokaji 2011 5–10. o.
  2. ↑ Tokaji 2011 5–10. o.
  3. ↑ Liu 1993 187-195. o.
  4. ↑ Tokaji 2008 39-46. o.
  5. ↑ Tőkei-Vámos 1998  69-105. o.
  6. ↑ Tokaji 2011

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Liu 1993: Liu Ta-lin 刘达临: Csung-kuo ku-taj hszing-ven-hua 中国古代性文化 („A régi Kína szexualitásának kultúrája”). Ning-hszia zsen-min csu-pan-sö 宁夏人民出版社, Ningszia 宁夏 1993. ISBN 7227009351
  • ↑ Tokaji 2011: Tokaji Zsolt: Az Egyszerű Leány könyve. A szerelem művészetének kínai kézikönyve. Fapadoskonyv.hu, Budapest [2011.] ISBN 978-963-329-542-7
  • ↑ Tokaji 2008: Tokaji Zsolt: A kínai Káma-szútra. A klasszikus kínai erotikus és pornográf irodalom története. Lunarimpex Kiadó, Budapest, Fót 2008. ISBN 978-963-9219-72-4
  • ↑ Tőkei-Vámos 1998: Tőkei Ferenc – Vámos Péter: A szeretkezés kínai tankönyveiből. Történelem és kultúra 16. Válogatta és bevezetéssel ellátta Tőkei Ferenc, Fordította Tőkei Ferenc és Vámos Péter. Orientalisztikai Munkaközösség – Balassi Kiadó, Budapest 1998.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Szu Nü csing témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Az_Egyszerű_Leány_könyve&oldid=25990951”