Ugrás a tartalomhoz

Avram Mrazović

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Avram Mrazović
Avram Mrazović Arsenije Teodorović 1820-as festményén
Avram Mrazović Arsenije Teodorović 1820-as festményén
Született1756. március 12.
Zombor[1]
Elhunyt1826. február 20. (69 évesen)
Zombor[2]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • író
  • fordító
  • neveléstudós
  • felnőttoktató
A Wikimédia Commons tartalmaz Avram Mrazović témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Avram Mrazović (Аврам Мразовић, Mrazovics Ábrahám) – (Zombor, 1756. március 25. – Zombor, 1826. február 20.) – szerb pedagógus, író, fordító

Életútja

[szerkesztés]

Édesapja George Mrazović, a zombori Szent János ortodox templom plébánosa volt. – Tanulmányait Zomborban, Szegeden, Pécsett és Budán végezte, de bölcseletet a bécsi egyetemen is tanult. Vićentije Jovanović Vidak (sh) karlócai metropolita egyetértő támogatásával, féléves tanfolyamon megismerte Felbiger oktatási módszerét.[3]

Avram Mrazović-ot a pécsi tankerület ortodox iskolái királyi felügyelőjének nevezték ki.[4] A tanfelügyelőknek nemcsak a már létező nemzeti iskolák ellenőrzése volt a feladatuk, hanem a nemzeti népiskolákban az első Ratio által kívánt tanítási-nevelési munka feltételeinek megteremtését kellett kezdeményezniük, segíteniük. Új iskolák szervezése, a meglévők bővítése, tanítási segédeszközök – elsősorban megfelelő tankönyvek – biztosítása, az eredményes tanítási-módszerek terjesztése egyaránt munkájukhoz tartozott.

„…minden kerületben…[a] népiskolák élére egy királyi felügyelő állítandó.
Ennek a felügyelőnek kötelessége lesz gondoskodni, hogy a tanítómesterek és az iskola-igazgatók egymás között a lelki egyetértést ápolják, hogy a tanulmányok elfogadott módszerét gondosan megőrizzék, hogy a gyermekektől szigorú fegyelmet követeljenek, hogy a tanítók az életfenntartás megfelelő eszközeiben hiányt ne szenvedjenek, s hogy ezek a kellő időben rendelkezésükre bocsáttassanak. E célból legalább háromévenkint a kerületében fölállított összes iskolákat meg fogja látogatni, a panaszokat orvosolja, az ellentéteket kiegyenlíti és ha valamely nagyobb fontosságú dolog fordul elő, melyet maga el nem intézhet, jelentést tesz a királyi kerületi igazgatónak, akitől a királyi rendeleteket vagy a felettes halóságok utasításait átveszi. Különben e kérdéseket később ezen hivatal külön utasítása bővebben fogja kifejteni.” – Az 1777-iki Ratio Educationis – XII. §. A nép- /azaz nemzeti/ iskolák királyi felügyelői.[5]

Amikor 1778-ban Tanügyi Bizottság rendeletére a görög keleti szerb népiskolák felügyeletével bízták meg, akkor tanfelügyelőként leginkább Pécsett és Győrött lakott.

A Mária Terézia által 1777. augusztus 22-én jóváhagyott első Ratio Educationis 1-2-3 tanítós alapszintű népiskoláiban a Felbiger-módszer lett a módszertani eljárások meghatározója, normája. A tanügyi rendelet előírta, hogy királyi tankerületenként az alapszintű népiskolák közül legalább egyet ún. elsőrendű nép-, azaz normaiskolának kell megszervezni és működtetni.

„…ezen iskolák fő célja abban rejlik, hogy az egész országban elhelyezett népiskolák élére állítandó tanítók bennük képeztessenek, akik mindenütt ugyanazon tanítási módszert vezetik be és állandóan megtartják. Azért ezen főelemi iskolákat közönségesen normális iskoláknak szokás nevezni, mivel mintegy mintái és nevelőintézetei a többieknek.” – Az 1777-iki Ratio Educationis – XLVIII. §. Az elsőrendű nép- /azaz nemzeti/ iskolák elhelyezése és száma.

Mrazović Zomborban, az 1717-ben alapított szerb triviális népiskolát elsőrendű, szerb (rác) nép- nemzeti iskolává fejlesztette, amely így alkalmassá vált arra, hogy mellé mint főelemi iskola mellé, nevelőképző (tanítóképző) feladatok elvégzésére intézményi tagozat szerveződjék. Az iskolában a szerb nemzetiségű népiskolai tanítók első képzőtanfolyamát 1778. május 1-én kezdték el. A képzés célja volt a Felbiger által kidolgozott sagani módszer, a „norma” elsajátíttatása. Így a zombori iskola „norma-iskolai” feladatokat látott el, s mint ilyen a Magyar Királyságban a szerb nemzetiségű és görög szertartású nem egyesült katolikus vallású népiskolai tanítók első államilag elismert (szerveződött) képzőintézete, normaiskola volt.[6][7]

1790. szeptember 1-én a zombori szerbek képviselőjeként vett részt a magyarellenes temesvári szerb nemzeti kongresszuson. – 1791-ben fejezte be a tankerületi munkát és kimagasló pedagógiai tevékenysége elismeréséül 1794. július 28-án I. Ferenc magyar királytól nemességet kapott. Bács-, majd Szerém megyei táblabíró lett. Nyugdíjazása után Zomborban élt, és haláláig a város képviselő-testületének tanácsnoka volt.

Irodalmi munkássága

[szerkesztés]

Írói tevékenysége szorosan kötődött a közoktatásban vállalt feladatához: a Magyar Királyság ortodox népiskolái számára a szerb nyelvű tanítást-tanulást lehetővé tevő tankönyveket, segédkönyveket írt. A tankerületi felügyelőknek a Rato Educationis feladatává tette, hogy gondoskodjanak a népiskolákban tanítandó tartalmakhoz megkívánt tankönyvekről; szükség esetén írjanak ilyen tankönyveket.[8] – Könyveit a 18. század végén és a 19. század első évtizedeiben többször kiadták. Nemcsak a népiskolai tanításban, de az ún. szerb latin-iskolákban, vagy a magasabb iskolák szerb nyelvű tanulóinál – a megengedett anyanyelvi képzés alkalmainál (pl. az önképzőkörökben) – jelentős szerepe volt anyanyelvi könyveinek. – Hatása kiterjed az iskolákon túli világra, s nagyban segítette a szerb irodalmi-nyelv kialakulását, reformját. A pedagógiai irányultság irodalmi munkássága tartalmi sajátossága maradt. Az még fordításait is jellemezte.

Műveiből

[szerkesztés]
  • Rukovodstvo k slavenskom pravočteniju i pravopisaniju – Bécs, 17943; Buda, 18063 – (Vezérkönyv a szláv olvasás-íráshoz; A szlávolvasás-írás tanulásának vezérkönyve)
  • Rukovodstvo k slavenstvej grammatice vo upotreblenie slavano-serbskih narodnyh učiliŝ – Bécs, 1794; Buda, 1821.4 XVI. 192 o. – (Vezérkönyv a szláv-szerb népiskolák szláv-nyelvtanához)
  • Rukovodstvo k slavenskom krasnorečiju – Buda, 1821. XXIV. 246 o. – (A szlávnyelvi-stílus kézikönyve)
  • Rukovodstvo k naučje čislitelnoj – Buda, 1798. és 1818. – (A számtan tanulásának vezérkönyve)
  • Rukovodstvo k domaćemu i poljskomu stroeniu ili propis – Buda, 1822. – (Utasítás a házi és a mezei munkákhoz)
  • Poučitelnij Magazin za djecu – Bécs, 1794. (1. és 2. rész); Buda, 1800. (3. és 4. rész) – (Hasznos ismeretek tára gyerekeknek – Jeanne Marie Leprince de Beaumont szövegeinek fordítása)
  • Slezi sjeni Alexandri Pavlovni – Buda, 1801. – (Könnyek Alekszandra Pavlovnáért)
  • Pastirska igra od Gellerta – Buda, 1803. – (Gellert pásztor-játékának fordítása)
  • Čelovjeko merzosti razkajanie – Buda, 1808. – (Embergyűlölés és megbánás – Színmű)
  • Ovidius Naso fordításai szerbnyelvre: Tristia (Keservek) IV. és V. könyv; Epistulae ex Ponto (Levelek Pontosból) IV. könyv
A zombori normaiskola, a „Norma” helye
A zombori szerb tanítóképző épülete – Srpska narodna učiteljska škola (1895, ma az Újvidéki Egyetem Tanítóképző Kara)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 16.)
  2. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
  3. ↑ A felvilágosodás eszméinek hatására erősödő szerb irodalmi-kulturális törekvések képviselői – a szerb nyelv megújításával együtt – jelentős szerepet tulajdonítottak a néptömegek iskolai kiművelésének. Az iskoláztatás átalakításához kedvezőnek ítélték meg a Felbiger-módszert, a sagani módszert. A módszer bevezetését az alsó-fokú iskolákban a bécsi udvar ugyancsak helyesnek tartotta.
  4. ↑ Az új közoktatási rendszert meghatározó tankerületek kijelölését; a főigazgatók és a nekik alárendelt királyi tanfelügyelők kinevezését 1776. augusztus 5-én, az első Ratio kibocsájtása előtt 1 évvel, udvari rendelet adta meg. A tankerületek vezetője a tankerületi főigazgató volt. A főigazgató a tankerület iskolatípusainak minden intézményét ellenőrizte; a tankerületek királyi felügyelői mint a főigazgató beosztottjai a tankerület alsófokú nemzeti népiskoláit segítették, kontrollálták. – 1776-i rendelet, majd 1777-ben a Rato, a Magyar Királyságot és tartományait 9 tankerületre osztotta. Az egyik volt a pécsi tankerület, amihez Baranya-, Tolna-, Somogy- és Bács (Bodrog) nevelő-intézményei (iskolái) tartoztak. – A pécsi és a győri tankerület főigazgatója gróf Niczky Kristóf, a katolikus nemzeti népiskolák pécsi tankerületének királyi felügyelője Mitterpacher Dániel Antal lett. A kerületek nem katolikus nemzeti népiskolái felügyeletének ellátásához gyakran az iskolafenntartó felekezethez tartozó, lehetőleg az iskolai neveléshez értő személyt is bevontak. Így kapta meg Avram Mrazović a pécsi tankerülethez tartozó ortodox (nem-unitus) keresztény iskolák felügyelőségét. Később, gróf Niczky Kristóf főigazgatói kinevezésével együtt, a pécsi mellett a győri tankerület ortodox iskoláinak tanfelügyelője is lett.
  5. ↑ „A görög nem egyesülteknek… csakis bizonyos vármegyékben és városokban volt szabad vallásgyakorlatuk és iskolatartási joguk; és pedig… Bács megyében 43, Baranyában 8… Somogyban 1… helyen; továbbá a szabad királyi városok közöl… Újvidéken… Zomborban… E helységek közt azonban… volt olyan, hol csak papjuk és templomuk volt, de iskolájok hiányzott (exercitium sine scholis). [Az iskolával rendelkező helységek közül] Bács megyére esik 41, aránylag rendezett és elég jól ellátott iskola. Az 1769-ik évben megtartott illyr nemzeti congressus harmadik (július 7-iki) jegyzőkönyve arról tanúskodik, hogy az egész bácsi egyházmegyében (mely körülbelül egybeesett a hasonnevű vármegye területével) majd minden hitközség tartott saját jövedelmeiből vagy templomi gyűjtésekből tanítót, kit a hitközség választott s a püspök erősített meg. Mindenütt tanultak imádkozni, olvasni, és irni, legtöbb helyen számolni is. A tanítás nyelve mindenütt a szerb (Rasciano-Illyrica). Jellemzi ez iskolák rendtartását, hogy eltérően hazánk többi népiskoláitól, aránylag hosszú volt bennök a szorgalmi idő, mert a jelentések határozott adatai szerint szüret és aratás kivételével egész éven át tanítottak. Rendezett voltukat abból is láthatjuk, hogy elenyésző kivétellel az egész egyházmegyében külön tantermekkel rendelkeztek s tanítóik is nem épen rosszul voltak fizetve. Népességökre nézve említhetem, hogy oly iskola, melybe 10 vagy ennél kevesebb tanuló járt, a 41 között volt 9; 10- és 20 között váltakozik a tanulók száma 11 iskolában, a többiekben a létszám maximuma 77 (Futak).” − Fináczy Ernő: – I. kötet, 251–252. o.
  6. ↑ A Habsburg Birodalomban a 18. század közepén jelentős változások történtek az iskolarendszerben, az iskolai oktatás-nevelés gyakorlatában. Hasonló átalakulások mentek végbe a birodalomhoz tartozó Magyar Királyság, majd Erdély területén is. A Ratio Educationis és az erdélyi Norma Regia az iskolák (közoktatási és felsőoktatási intézmények) első, átfogó állami szabályozása rendelkezéseihez hatékonyabb tanítás-módszertani eljárásrendszer (együttes) is kapcsolódott. Az elemi iskolai tanításnál ez az ún. Felbiger-módszeregyüttes volt. Ezt ajánlották és kívánták meg a népiskolai tanítóktól és ennek, mint normának elsajátítására törekedtek az államilag támogatott és szervezett tanítók képzését végző intézményekben, a norma-iskolaegyüttesekben. A norma-iskolaegyüttes négy intézményrész, tagozat, együttműködését jelentette: elsőrendű (minta) népiskola, tanítókat képző normaiskola, énekiskola és rajziskola. – Magyarországon az első norma-iskolaegyüttes 1775. június 20-án Pozsonyban kezdte meg működését. Ez az intézményegyüttes példája lett az ország tankerületi központjaiban megszerveződő egy-egy norma-iskolaegyüttesnek, az azokban folyó képzés gyakorlatának. – A pécsi tankerület norma-iskolaegyüttese 1778 őszén kezdete el munkáját Pécsett. A tankerületi központokban szerveződő norma-iskolaegyüttesek a magyar nemzeti népiskolák tanítói képzésére szerveződtek (előfordult, hogy más nemzetiségi nyelvű tanítók is részt vettek a képzésben). A „normaiskolák” azok az intézmények voltak, ahol nem épült ki norma-iskolaegyüttes minden intézményi része, hanem csak az elsőrendű (minta) népiskolához tanítóképzési feladatokat végző tagozat társult. Ilyen normaiskolát, „normát” szervezett Avram Mrazović Zomborban a szerb nyelvű nemzeti iskolák tanítóinak. (Az ungvári tankerületben szintén csak normaiskola szerveződött Ungváron, majd az költözött át Nagykárolyba.)
  7. ↑ A Bánságban is éltek ortodox szerbek, bár kevesebb számban, mint a Bácskában, vagy a Szerémségben. A terület a Pozsareváci békét (1718. július 21.) követően szabadult fel a török uralom alól, s került a Habsburg Birodalomhoz. Az elnéptelenedett, lepusztult vidék betelepítésével együtt gondot fordítottak a települések lakosainak minél eredményesebb iskoláztatására is. A tanítók képzettségét ugyancsak a Felbiger-rendszer módszereinek elsajátításától remélték. A képzés intézményi megoldását normaiskolai formában kívánták megvalósítani. Az iskoláztatás kérdéseivel foglalkozó temesvári bizottság első ülésén (1775. január 14.) komolyan szóba került a tanítók képzésének problémája. A német (sváb) katolikus iskolák tanítói képzéséhez hasonlóan a görög nem egyesült egyház szerb illetve román nemzeti iskolái tanítóinak is normaiskolai formában szerveztek tanfolyamokat. Az első továbbképzést 1777. július 14-én kezdték meg a helyi (nyelvi) sajátosságokhoz alkalmazott norma-módszer oktatását 80 bánsági szerb–román tanítónak és tanító-jelöltnek Temesváron. A görög szertartású nem egyesült bánáti iskolák tanítói száma 1778-ban 200-nál több volt, közülük számosan látogatták a temesvári "normális tanfolyam"-okat. – 1778. június 5-én, amikor a temesi bánságot visszacsatolták a Magyar Királysághoz, az iskolák, ha nem is olyan mértékben mint a bácskai részeken, de elfogadható szinten működtek. – Alapításában a Habsburg Birodalom területén a zombori normaiskola indulását megelőzte a Temesvárt, 1777. július 14-én gróf Jankovich Tivadar temesvári tanfelügyelő szervezésében indult és a szerb tanítók képzését is végző normaiskola. − Fináczy Ernő – a Bánság iskoláiról – II. kötet, 312–331. o.
  8. ↑ A nyelvi képzés esetében az anyanyelven történő olvasás és írás elsajátíttatása volt az alapvető feladat. Úgy kellett azt teljesíteni, hogy a további iskolai típusban jelentős szerephez jutó latin nyelvi-képzés jellemzőit minél jobban figyelembe vegyék, s a latin nyelv elsajátíttatását ne akadályozzák, hanem az anyanyelvi képzéssel is segítsék azt. Ugyanilyen képzési viszony kellett érvényesüljön az anyanyelvi képzés és későbbi, a középszintű iskolákban, megjelenő német nyelvi-képzése közt. – A népiskola egyéb képzési tartalmaiban is anyanyelven történt a tanítás. Ezeknek a tanításához ugyancsak tankönyvek kellettek.
    A tantárgyak, melyeket a falusi iskolákban tárgyalni kell, nem mind egyformán szükségesek minden tanulónak.
    Valamennyiüket oktatni kell:
    1. a betűk megismerésére, a szótagolásra s mind a nyomtatott, mind a kézzel írott könyvek olvasására;
    2. a helyes és szépírásra;
    3. az első számtani műveletekre és ezeknek a mezei gazdálkodásban való alkalmazására, tekintettel az itt előforduló sokféle esetre;
    4. azon ismeretekre, melyek segítségével a parasztemberek becsületességre és vagyonuk figyelmes gondozására nevelendők. E célra külön tankönyv fog kinyomatni;
    csak némelyeket:
    5. a latin nyelv elemeire…
    6. a német nyelv elsajátítására… – refhely|Az 1777-iki Ratio Educationis – LXXXVIII. §. Mely tantárgyak tárgyalandók a falusi iskolákban és mily módszerrel.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Avram_Mrazović&oldid=27395900”