Ugrás a tartalomhoz

Niczky Kristóf

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Niczky Kristóf
A Magyar Királyság tárnokmestere
Hivatali idő
1783. augusztus 14. – 1786. december 21.
ElődCsáky János
UtódJankovics Antal
A Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő
1786. december 21. – 1787. december 26.
ElődCsáky János
UtódZichy Károly
Született1725. február 11.
Sümeg
Elhunyt1787. december 26. (62 évesen)
Buda
Pártpolitikus a politikai pártok megjelenése előtt
HázastársaJankovich Katalin
GyermekeiNiczky István
Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Niczky Kristóf témájú médiaállományokat.
Gróf Niczky Kristóf
Gróf Niczky Kristóf aláírása
Kőszeg - Az egykori iskola emléktáblája. Niczky gróf alakja balra fent a babérkoszorúval körülvett melldomborműn (1780-ból)

Niczki gróf Niczky Kristóf, latinosan iratokban Christophorus Niczky (Sümeg, 1725. február 11.[1] – Buda, Vár, 1787. december 26.) a Szent-István-rend lovagja, tárnokmester, országbíró, királyi személynök. II. József főtanácsadója. Niczkifalvay Gróf Niczky Kristóf Magyar Ország Birája, és ugyan azon Országban az Oskolabéli Tudományoknak fő Gyámolója és Gondviselője.

Élete

[szerkesztés]

Szülei gróf Niczky György Zala vármegyei és Somogy vármegyei alispánja, királyi itélőmester és bocsári Svastics Julianna voltak.[2] Niczky Kristóf a kőszegi jezsuita gimnáziumban, majd pozsonyi akadémián és a bécsi egyetemen végezte tanulmányait. 1751-ben tanácsos a magyar udvari kamaránál. 1764-ben a kancellárián tanácsos. Az 1764-ben Mária Terézia által alapított Magyar Királyi Szent István-renddel és annak kis keresztjével tüntették ki 1765-ben. Ebben az évben, 1765. november 5.-én grófi rangot is kapott.[3] 1767-től valóságos belső titkos tanácsos. 1776-tól a győri és pécsi tankerület főigazgatója. 1778-ban életének legfontosabb mozzanata királyi biztosként a temesi bánságnak az anyaországhoz való visszacsatolása volt. Mária Terézia királynő 1779. április 23-án az ő javaslata alapján hasította ki a visszacsatolt részből Temes, Torontál és Krassó vármegyéket, melyeket – mint egyúttal temesi gróf – ő szervezett újra, Krassót kivéve. Az új Temes vármegye első főispánja a bekebelezési ügyek királyi biztosa Niczky Kristóf gróf lett. A királynő ráruházta egyúttal a temesi gróf ősi méltóságát is.

1782. októberétől a magyar kamara elnöke, királyi kincstartó és a közoktatásügy főfelügyelője. 1783. augusztus 14-én tárnokmesterré és a Helytartótanács elnökévé nevezték ki, 1786-ban országbíró, 1787-ben perszonális lett. Tisztségét haláláig, 1787-ig viselte. Óriási birtokai voltak Sopron, Vas, Zala, Somogy és Veszprém vármegyékben. Összesen 28 úrbéri birtoka volt Mária Terézia korában, 15912 úrbéri holdja, 690 jobbágyja és 45 zsellére. A legnagyobb úrbéri birtoka az igen nagy Somogy vármegyei berzencei földbirtok, amely 3240 úrbéri holdas volt.[4]

Házassága és leszármazottjai

[szerkesztés]

1745-ben feleségül vette pribéri Jankovich Katalint (1726-1784), Jankovich István Somogy vármegye főszolgabírája és Geréczy Erzsébet lányát.[2][5] A házasságból három gyermeke született:

  • gróf niczki Niczky György (c. 1750-1814) kerületi táblai ülnök, verőcei főispán, titkos tanácsos. Felesége gróf németújvári Batthyány Izabella (1751-?).
  • gróf niczki Niczky István (c. 1750- 1778) 1777-től körösi főispán. Felesége gróf galánthai Esterházy Mária (1757-1820).
  • gróf niczki Niczky Anna Mária (1757-1787). Férje gróf Schmidegg László (1746-1816) kamarás, kapitány, somogyi insurgens ezredes.

Emlékezete

[szerkesztés]

A II. József felvilágosult abszolutizmusát feltétlenül támogató Niczkyt a nemesi rendek az idegen önkényuralmi törekvések fő eszközének tartották, a halálakor írt gúnyversek hazaárulónak nevezik.

Itt fekszik a sérült hazának ostora,
Kitül szabadság vett örök sebet.
Itt fekszik átkozott anyának rossz fia,
Hitet szegő rossz férj, s rosszabb atya.
Kiben nem érzett a kemény szív másért,
Magának élt, magát nyaló barom.
Udvar mosolygását kereste csillagát
Megdűlt hazánknak vesztével is.
Vándor! kiben pezseg magyar vér, sírkövét
Látván, kevés koráig megállapodj,
Csak még lepökheted, s ragaszthatsz átkokat
Halmára, hol rothad hazánk döge.
[1]

Kőszegen a Jurisics téren a volt jezsuita iskola falán áll emléktáblája. A babérkoszorúval körülvett melldomborműve a tábla felső részét foglalja el. Mellén a Szent István-rend középkeresztje látható. A tábla alsó részén olvasható latin nyelvű szöveg Niczky Kristóf érdemeit és tisztségeit sorolja fel. A táblát 1780-ban, még Niczky életében állították. Így tulajdonképpen az első magyarországi emléktáblák egyikének tekinthető.

Művei

[szerkesztés]
  • Staats-Kenntniss von Ungarn (kéziratban)
  • Historia politica litteraria (kéziratban)
  • Tractatus de pactis et transactionibus (Viennae, 1744)

Irodalom

[szerkesztés]
  • Szentkláray Jenő: Gróf Niczky Kristóf életrajza (Pozsony - Budapest, 1886)
  • Dugonics András: Etelka (regény, Pozsony és Kassa, 1788)
  • Jókai Mór: Rab Ráby (regény, Pozsony, 1879)
A jozefinista elveirõl híres Ráby Mátyás, aki az elvei miatt keveredett összetűzésbe a Pest megyei hatóságokkal, renitens magatartásáért börtönbe került. Amikor a Rábyt kísérő rendőrbiztos – tiltakozva a bebörtönzés ellen – felmutatta a császár menlevelét, Niczky gróf, a helytartótanács elnöke így válaszolt: „a császár parancsoljon Bécsben, Magyarországon én parancsolok; önök pedig ha folytatnák tovább is akadékoskodásukat, könnyen abban a szerencsében részesülhetnek, hogy egy helyre kerülnek Rábyval.”

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://genealogy.euweb.cz/hung/jankovich1.html
  2. ↑ a b Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. 228.o.
  3. ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii – 47. kötet – 323-327. oldal
  4. ↑ Fónagy Zoltán. (2013). A nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. Adattár II. MTA. Budapest. 1211.o.
  5. ↑ http://genealogy.euweb.cz/hung/jankovich1.html#J

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]


Elődje:
gr. Patachich Iván 		Utódja:
gr. Niczky György
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Niczky_Kristóf&oldid=26885834”