Ugrás a tartalomhoz

Lucius Flavius Arrianus Xenophon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Arrianus szócikkből átirányítva)
Ez a szócikk római történetíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Xenophón.
Lucius Flavius Arrianus Xenophon
Életrajzi adatok
Született86 körül
Nicomedia
Elhunyt165 körül (kb. 70–80 évesen)
Athén
Ismeretes mint
Nemzetiséggörög
Állampolgárságrómai
Pályafutása
Szakterülettörténettudomány
Kutatási területMakedónia története
Jelentős munkáiAnabaszis Alexandru (Alexandrosz felvonulása)
Hatással voltXenophón, Thuküdidész
A Wikimédia Commons tartalmaz Lucius Flavius Arrianus Xenophon témájú médiaállományokat.

Lucius Flavius Arrianus Xenophon (86 körül – 165 körül) görög nemzetiségű római történetíró, Arrianosz, Arrianus, illetve akadémiai átírásban Arrhianos, Arrianos néven ismert.

Élete és működése

[szerkesztés]

Életéről kevés biztos adatunk van, a róla szóló ókori életrajzok jórészt elvesztek, vagy csak töredékek maradtak fenn belőlük. Cassius Dio életrajza teljesen elveszett, viszont a Szuda-lexikon megőrizte egy későbbi, IV. századi életrajz vázlatát. A kortárs Lukianosz szerint a filozófus Epiktétosz tanítványa volt, ő volt mestere műveinek befejezője. „Itt van Arrhianos, Epiktétos tanítványa, a legkitűnőbb rómaiak egyike, aki egész életét a tudományoknak szentelte: az ő esete hasonló, s nyilván minket is védelmébe venne, hiszen ő sem restellte megírni a rabló Tilliboros életrajzát.”[1]

Arrianus nikomédiai származású volt, valószínűleg szenátori rangú. Hadrianus császár barátjaként végigjárhatta a hivatali ranglétra összes fokozatát.

Széles körű érdeklődés jellemezte és előkelő státusa miatt számos mű megírására volt lehetősége. Írói munkásságának legnagyobb részét történeti művei alkotják. Írt könyvet szülőföldjéről Bithyniaka címen; tizenhét könyvből álló Parthika című írásában a rómaiak és a pártusok közötti évszázados küzdelmet, illetve Traianus hadjáratát adja elő. Történeti tárgyú írásai (listájukat lásd lent) azonban jórészt elvesztek, egy kivételével, melyet Nagy Sándor hadjáratáról és onnan való hazatéréséről írt.

Az Alexandrosz felvonulása

[szerkesztés]

E mű megírása során inspirálólag hatott rá az athéni zsoldosvezér és történetíró Xenophónnal a Kr. e. 4. századból, akinek a legismertebb műve, a 10 000 görög zsoldosnak Perzsiából való elmenekülését és Hellászba való hazatérését elmesélő Anabaszisz, (azaz a Bázisra való visszatérés) sajátos történetírói műfajt teremtett.

Nagy Sándor hadjárataira vonatkozóan Arrianus számít a legteljesebb forrásnak. Tóth Iván szerint Arrianus egyenesen Alexandrosz Homérosza szeretett volna lenni, aki megénekli hősének minden tettét:

„ Aki pedig csodálkozik, hogy annyi más író után miért jutott eszembe nekem is ennek a műnek a megírása: olvassa végig a többiek valamennyi művét, aztán az enyémet, s akkor csodálkozzék. ”

– Tóth Iván, Arrhianos tanulmányok, 25. old, 53. lábjegyzet

Egyik megalapítója annak a fajta történetírásnak, amikor a hadviselés áll a központban. Előszavában hangsúlyozta, hogy racionális forráskritikával kíván élni, és csak akarja elbeszélni, ami ténylegesen megtörtént, mindenfajta szépítés nélkül. Ebben másik mesterének Thuküdidésznek a példáját követte.

„ A történetírók sok mást is leírtak erről az eseményről, és az első hazudozóktól átvett mendemonda egészen napjainkig fennmaradt, és nem fogja semmi megakadályozni, hogy ezek a hazugságok nemzedékről nemzedékre öröklődjenek, hacsak nem fog véget vetni nekik ez a történeti mű. ”

– Anabaszisz Alexandru, (6, 11, 2) In: Tóth Iván, Arrhianos tanulmányok, 25. old 54. lábjegyzet

Alexandrosz alakja

[szerkesztés]
„ Ha Alexandrosz hirtelen természete miatt, vagy haragjában el is követett valamit, vagy ha túlzottan utánozta is a keleti szokásokat, ennek én nem tulajdonítok nagy jelentőséget, ha fiatal korára gondolunk, sikerei szakadatlan sorozatára és azokra, akik a könnyű élet végett a királyokat – elég baj az nekik! – körülveszik és körül fogják venni. Egyébként tudomásom szerint Alexandrosz az egyedüli a régi királyok közül, aki megbánta, amit tett... ”

– Antik portrék, 48. old.

Egyéb művei

[szerkesztés]
Alexandri anabasis, 1575
  • A sztoikus filozófia összefoglalása: Encheiridion (teljes egészében fennmaradt); Diatribai (a nyolc könyvből négy fennmaradt)[2]
  • Stratégiai tárgyú írásai: Techné Taktikének (A taktika mestersége) és az Ektaxis kata Alanónnak (Az alánok hadrendje)[3]
  • A kutyás vadászatról: Kynégetikos
  • Történeti tárgyú művei: Ta meta Alexandron (Alexandrosz után) a diadokhoszok háborúit írta meg; Dión, Timoleón szicíliai politikusok, valamint a bevezetőben említett, és a Mysia vidékét fosztogató Tilliboros életrajzai
  • Földrajzi tárgyú munkái: Periplus Euxeinu Pontu (A Fekete-tenger vidékének bejárása), Indiké (India) – mindkettő épségben fönnmaradt; Alaniké – csak töredékeit ismerjük

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Lukianosz. Alexandros. 2. caput, idézi Tóth Iván, Doktori értekezés tézisei, 2. lap;
  2. ↑ Tóth Iván, Phd-értekezés tézise 3. old
  3. ↑ Forisek Péter: Az alánok hadirendje. In: Ókor, 2010. 1. szám

Művei magyarul

[szerkesztés]

Teljes fordítása nincs magyar nyelven, részleteket azonban közölnek az alábbi kiadványok:

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Elődei:
Tiberius Iulius Iulianus (suff)
és
Castus (suff)
Consul
129 (suff)
collega:
Castus
SPQR
 Utódai:
Quintus Fabius Catullinus
és
Marcus Flavius Aper
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lucius_Flavius_Arrianus_Xenophon&oldid=25864416”