Arimaszpok

Az arimaszpok (Ἀριμασποί) – ókori nép vagy népcsoport – valószínűleg az Altaj hegység vidékén laktak. Részletesebben ír róluk Hérodotosz, Ariszteasz elveszett művéből, az Arimaszpea (Ἀριμάσπεα) című hőskölteményből idézve.^[1]^[2]

Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria a leírás alapján az arimaszpokat a paziriki műveltség (i. e. 6–5. század) népességével kapcsolja össze.^[3]

Történetük

Ariszteasz, illetve Hérodotosz szerint közvetve az arimaszpok mozdították ki ősi lakóhelyükről a királyi szkítákat. Az egyszeműeknek is nevezett arimaszpok megtámadták az isszédokat. Ezek az Altaj vidékéről az Urál hegység keleti oldalára költöztek, és szomszédai lettek a királyi szkítáknak. A királyiak egy része, talán a harcias szomszédok miatt, nyugat felé vándorolt, elfoglalván a mesebeli kimmerek lakóhelyét a kelet-európai pusztán.^[1]^[2]

„De Aristeas, Caystrobius fia, proconnézi férfiu, verseket költvén mondá, hogy ő, Phöbustól ihletve levén, az issedónokig jutott; hogy az issedónokon túl laknak az arimaspok, egyszemű férfiak, s ezeken tul az aranyörző grypák, grifmadarak: ezeken tul pedig a hyperboreok (éjszakontúliak), kik elnyulnak a tengerig; hogy ezek mindnyájan, kivéve a hyperbóreokat, elkezdve az arimaspoktól, mindig megtámadják szomszédaikat; hogy az arimaspok kihajtották hazájokból az issedónokat; az issedónok a scythákat; a cimmerek pedig, kik a tenger déli részén laktak, a scythák által szorongattatva hagyták el hazájokat. Igy ez magokkal a scythákkal sem egyezik meg ezen országra nézve.” – Hérodotosz, IV. könyv, 13. szakasz (Télfy János fordítása).^[4]

Nevük

Hérodotosz (IV. könyv, 27. szakasz) szerint az arimaszpoi név jelentése a szkíták nyelvén egyszeműek. Ugyanis az arima (αριμα) kifejezés értelme egy, a spou (σπου) szó jelentése pedig szem.^[5]^[6]^{[* 1]}

A szóban forgó nevet többen is próbálták iráni nyelvek alapján megfejteni (mivelhogy a tudomány képviselői a szkítákat általában iráni nyelvűeknek tartják): arima (oszét ærmæst: egyedüli, egyetlen; avesztai airime: csendes), valamint szpou (avesztai spas: megjövendöl; szanszkrit spaś: lát). Eszerint a görög hallás szerint lejegyzett szkíta arimaszpou (egyszemű) kifejezés iráni nyelvekből levezetett magyarázata egyetlen megjövendölő, egyetlen látó, csendes látó stb. lenne. A felsorolt iráni szófejtések aligha adják vissza a görögök hallása szerint lejegyzett szkíta szó tartalmát.

A 19. században számos feltevést gyártottak az arimaszpok nevével kapcsolatban, mondván, jelzőjüket – egyszemű – talán tévedés okán ragasztották rájuk. Nevüket, Wilhelm Tomaschek szerint, valójában arimaszpo (arimâçpô) alakban kellene lebetűzni. E kifejezés jelentése pedig a vadon élő pusztai ló birtokosai.^[6] Karl Neumann, a mongol nyelvet véve alapnak, félszeműeknek (eremdek) nevezi az arimaszpokat.^[7] Karl Müllenhoff szerint az arimaszp kifejezés értelme iráni nyelven engedelmes lovakkal bíró [nép] (airayma açpa).^[8]

Szállásterületük

Hérodotosz leírása szerint az ismert világ északi peremén sok arany van, a kincset azonban griffek őrzik. Tőlük rabolják el az arimaszpok, akiktől végül az arany Európába jut. A mondottakat, bár lehet valóságalapjuk, általában a mesék birodalmába sorolják.^[5]

Aiszkhülosz művében – Leláncolt Prométheusz – a megnyúlt orrú griffek, Zeusz dühös kutyái, valamint az egyszemű lovas arimaszpok az alvilági rév mellett, az aranypatak körül tanyáznak.^[9]

Hérodotosz – leszámítva a mesés elemeket – hihető leírást ad arról, hogyan lehet eljutni az isszédokig. Olbia Pontiké görög gyarmatvárosból, illetve a Dnyeper torkolatától útnak induló szkíta kereskedők a Donnál hagyják el a királyi szkíták birodalmát. Észak felé, a szauromaták földjén át, tizenöt napig tartó út vezet a budinok és a gelónok fővárosához. E vidéken kanyarog az Oarosz (Οαρος) folyó, azaz a Volga. A budinok és a gelónok városától keleti-északkeleti irányban hét nap járóföldnyi pusztaság következik, majd a thüsszageták és a iürkák birtokai a Déli-Urál vidékén. A hegység erdős tájain honosak az argippaiok, az Urál keleti oldalán pedig, az Iszety és az Urál folyó mellékén, az isszédok országa található.^[1]

Van olyan vélemény is, miszerint az arimaszpok Belső-Ázsiában honos ural-altaji néptörzset képviseltek, és talán ők voltak a hunok ősei.^[5]^[6]

Jegyzetek

↑ Hérodotosz (IV. könyv, 27. szakasz) ekként nyilatkozik az egyszemű emberekről, illetve az aranyőrző griffekről: „Az ezeken túli vidéken vannak, a mint az Issedonok mondják, az egyszemű emberek és az aranyőrző Grypek. Ezt mondják a scythák, miután ezektől hallották, a scytháktol pedig mi többiek kaptuk e véleményt, és scytha nyelven Arimaspoknak nevezzük őket; mert arima egyet jelent a scytháknál, szpu pedig szemet.” (Télfy János fordítása). Jeles történetírónk, meglehet, az emberek görög jelzőjét (egyszemű: monophthalmosz, μονοφθαλμος) a griffek szkíta jelzőjével (aranyőrző: arimaszpou, αριμασπου) azonosította. Ráadásul a szkíta kifejezést a görög szavak elválasztásának szabályai szerint tagolta: arima-szpou. Másként szólva, szkíta nyelven a (görög hallás szerint lejegyzett) arim szó arany, az aszpou kifejezés pedig őrző jelentéssel bírhatott.

Hivatkozások

Források

Aiszkhülosz in Trencsényi-Waldapfel Imre (1971): Leláncolt Prométheusz. Görög drámák. Diákkönyvtár. Budapest.
Finály Gábor (2001): Arimaspi. In Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon. (Elektronikus dokumentum.) Budapest.
Harmatta János (1997): A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban. Pp. 129–130. In Kovács László és Veszprémy László (szerk.): Honfoglalás és nyelvészet. A honfoglalásról sok szemmel III. Budapest. ISBN 963 506 108 0
Istvánovics Eszter és Kulcsár Valéria (2012): Ősi népek a „tarka hegyek” völgyeiben. Régész szemmel az Altajban. História, 34. évfolyam 4: 12–14.
James, E. B. (1854): Hyperbore’i. Pp. 1104–1105. In Smith, W. (ed.): Dictionary of Greek and Roman Geography. In two volumes. Vol. I. Abacaenum–Hytanis. London.
Latham, R. G. (1854): Arimaspi. P. 213. In Smith, W. (ed.): Dictionary of Greek and Roman Geography. In two volumes. Vol. I. Abacaenum–Hytanis. London.
Müllenhoff, K. (1866): Untersuchung über die Herkunft und Sprache der pontischen Scythen und Sarmaten. Monatsberichte der königlich Preussischen Akademie der Wissenschafen zu Berlin. Aus dem Jahre 1866: 549–576.
Nagy Géza (1894a): Egy pár szó a szkithákról. (Első közlemény.) Ethnographia 5 (4): 223–238. Archiválva 2015. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
Nagy Géza (1894b): Egy pár szó a szkithákról. (Második közlemény.) Ethnographia 5 (5): 279–320. Archiválva 2015. december 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
Nagy Géza (1909): A skythák. Székfoglaló értekezés. Értekezések a Történeti Tudományok köréből 22 (1908–1911): 1–96.
Neumann, K. (1855): Die Hellenen im Skythenlande. Ein Beitrag zur alten Geographie und Handelsgeschichte. Erster Band. Berlin.
Ratcliffe, J. (2014): Arimaspians and Cyclopes: The Mythos of the One-Eyed Man in Greek and Inner Asian Thought. Sino-Platonic Papers 249: 1–71.
Sandin, P. (2014): Famous Hyperboreans. Nordlit 33: 205–221.
Télfy János (1863): Magyarok őstörténete. Görög források a scythák történetéhez. Pest.
Tomaschek, W. (1888): Kritik der ältesten Nachrichten über den skythischen Norden. I. Ueber das Arimaspische Gedicht des Aristeas. Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 116: 715–780.
Tomaschek, W. (1889): Kritik der ältesten Nachrichten über den skythischen Norden. II. Die Nachrichten Herodot’s über den skythischen Karawanenweg nach Innerasien. Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 117: 1–70.
Wernicke, K. (1895): Arimaspi. Col. 826. In Wissowa, G. (Hrsg.): Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Neue Bearbeitung. Zweiter Band. Apollon–Barbaroi. Erster Halbband. Apollon–Artemis. Stuttgart.
Wernicke, K. (1895): Arimaspi. Col. 827. In Wissowa, G. (Hrsg.): Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Neue Bearbeitung. Zweiter Band. Apollon–Barbaroi. Erster Halbband. Apollon–Artemis. Stuttgart.

Kapcsolódó szócikkek

Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[7] Hérodotosz (IV. könyv, 27. szakasz) ekként nyilatkozik az egyszemű emberekről, illetve az aranyőrző griffekről: „Az ezeken túli vidéken vannak, a mint az Issedonok mondják, az egyszemű emberek és az aranyőrző Grypek. Ezt mondják a scythák, miután ezektől hallották, a scytháktol pedig mi többiek kaptuk e véleményt, és scytha nyelven Arimaspoknak nevezzük őket; mert arima egyet jelent a scytháknál, szpu pedig szemet.” (Télfy János fordítása). Jeles történetírónk, meglehet, az emberek görög jelzőjét (egyszemű: monophthalmosz, μονοφθαλμος) a griffek szkíta jelzőjével (aranyőrző: arimaszpou, αριμασπου) azonosította. Ráadásul a szkíta kifejezést a görög szavak elválasztásának szabályai szerint tagolta: arima-szpou. Másként szólva, szkíta nyelven a (görög hallás szerint lejegyzett) arim szó arany, az aszpou kifejezés pedig őrző jelentéssel bírhatott.

[Harmatta_1997_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Harmatta 1997

[Latham_1854_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Latham 1854

[Istvánovits_és_Kulcsár_2012_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] Istvánovits és Kulcsár 2012

[Télfy_1863_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--4] Télfy 1863

[Finály_2001_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--5] Finály 2001

[Tomaschek_1888_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--6] Tomaschek 1888

[Neumann_1885_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--8] Neumann 1885

[Müllenhoff_1866_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--9] Müllenhoff 1866

[Aiszkhülosz_''in''_Trencsényi-Waldapfel_1971_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--10] Aiszkhülosz in Trencsényi-Waldapfel 1971

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[* 1]

[7]

[8]

[9]