Ugrás a tartalomhoz

Andreas Schmidt (politikus)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Andreas Schmidt (egyértelműsítő lap).
Andreas Schmidt
Született1912. május 24.[1]
Monora[1]
Elhunyt1948. április[2]
Vorkutlag[2]
Nemzetiségeerdélyi szász
HázastársaChrista Berger[3]
Adele Kaufmes[3]
Foglalkozásapolitikus
Politikai pályafutása
PártNemzetiszocialista Német Munkáspárt
A Wikimédia Commons tartalmaz Andreas Schmidt témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Andreas Schmidt (Monora, 1912. május 24. – Vorkutlag, 1948. április) erdélyi szász politikus, a Schutzstaffel tagja, 1940. novembertől a Romániai Német Néppárt(wd) vezetője. Alapvetően ő felelt a romániai német szervezeteknek a nemzetiszocialista ideológiába való betagozódásáért (Gleichschaltung(wd)) valamint a német származású férfiaknak a Waffen-SS egységeibe való toborzásáért.

Élete

[szerkesztés]

Tanulmányai

[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait a medgyesi Stephan Ludwig Roth Gimnáziumban és a balázsfalvi román líceumban végezte, ahol 1930-ban érettségizett. Négy szemeszteren át jogot tanult a kolozsvári egyetemen, de tanulmányait nem fejezte be. 1935-ben Richard Langer agronómus nemzetiszocialista kapcsolatai révén Schmidt Berlinbe került, ahol agrártudományi tanulmányokba kezdett, de ezeket 1937-ben a politikai pályafutás kedvéért abbahagyta.[4]

Politikai pályafutása

[szerkesztés]

1937–1938 telén Nagyszebenben a német NSDAP által támogatott Romániai Német Néppárt helyi szervezetében dolgozott. Egy berlini kitérő után 1939 decemberében visszatért Nagyszebenbe, ahol a romániai német kisebbség tömegszervezetének, a Nemzeti Munkafrontnak vezetőjévé nevezték ki.[4] 1940. tavaszán a Bánságban sikeresen beszervezett ezer SS-önkéntest.[5] 1940. áprilisban két bánsági Volksgruppe szervezet konfliktusában a radikális frakciót támogatta. 1940. szeptember 27-én a Volksdeutschen Mittelstelle(wd) a romániai Deutsche Volksgruppe vezetőjévé nevezte ki; elődje, Wolfram Bruckner(wd) nem volt hajlandó a berlini központ által megkövetelt ideológiai egységesítést végrehajtani.[4][6]

Hamarosan megmutatkozott, hogy Schmidt tisztán karrierista, aki végrehajtja a Német Birodalomban lakozó feletteseinek minden utasítását végrehajtja, még akkor is, ha ez hátrányos honfitársai számára.[7] 1941. januárban, amikor a Vasgárda fellázadt Ion Antonescu diktátor ellen, Schmidt tovább növelte ismertségét, és úgy lépett fel Berlinben, mint a legfontosabb romániai tárgyalópartner. A fasiszta Antonescu-rezsimmel való együttműködés ellenére utóbb egy erős Magyarország mellett állt ki, amely a délkelet-európai németek vezetésével ellenőrzése alatt tarthatná a régiót. Belső iratokban a romániai hatalmi harcokat faji alapúnak tüntette fel.[6] Az ilyen irányú terveknek azonban gátat vetett az 1941-ben kitört német-szovjet háború(wd), amelynek során Hitler Antonescu segítségére szorult. Andreas Schmidt ismét fontossá vált, amikor a romániai németek körében népszerűsítette az SS-be való újabb toborzást. 1943. május 12-én, amikor a keleti fronton a német csapatok újra visszavonulóban voltak, Hitler és Antonescu között végül megállapodás született. Az addig a román hadseregben szolgáló romániai német katonák rövid időre szabadságot kaptak, hogy önkéntesnek jelentkezhessenek a német csapatokhoz; ezt a helyi német Volksguppe-szervezetek propagandával támogatták.[8] Végül a romániai német katonák mintegy 80%-a, azaz körülbelül ötvenezer fő élt ezzel a lehetőséggel.

Idővel Schmidt fontos támogatókat vesztett a Német Birodalomban Antonescu ismételt bírálata és saját autokratikus vezetési stílusa miatt. Az SD még azzal is megvádolta, hogy minden bajtársiasságot tönkretett, és bizánci intrikákat vetett be. 1944 nyarán a Vörös Hadsereg előrenyomult a Kárpátok térségébe, Antonescut 1944. augusztus 23-án megbuktatták, közvetlenül ezután I. Mihály király hadat üzent a Német Birodalomnak. Ebben a helyzetben Andreas Schmidt megpróbált fegyveres ellenállást szervezni, de ezt a szovjet hadsereg gyors előrenyomulása megakadályozta. A Regulus hadművelet részeként Schmidtet 1945. február 9-én Constantin Stoicănescu légióssal együtt lelőtték egy nagyváradról induló repülés során,[9] elfogták és a Szovjetunióba vitték.[10] 1946-ban a kolozsvári népbíróság távollétében húsz év kényszermunkára ítélte.[11] Schmidt 1948. áprilisban hunyt el a vorkutai munkatáborban,[10] Paul Milata történész szerint néhány fogoly ölte meg a tábor vezetőségének utasítására.[12]

Családja

[szerkesztés]

Parasztcsaládban született, apja Georg Schmidt (1882–?), anyja Maria Simonis (1890–1938) volt.[10] 1941-ben házasodott össze Christa Bergerrel, Gottlob Berger(wd) SS-Brigadeführer, az SS-Főhivatal (SS-Hauptamt) (VIII.) Kiegészítő Hivatalának (Ergängzungsamt) vezetője lányával;[13] házasságukból egy kislány született. Miután első felesége 1942. november 11-én elhunyt,[10] 1944. augusztusban Brassó alpolgármesterének lányát, Adele Kaufmest vette feleségül.[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Mihai A. Panu: Der Widerstand gegen Rechtsextremismus: Die antitotalitäre Haltung der Banater Eliten in der Zwischenkriegszeit. In Saint Gerard of Cenad: Tradition and Innovation. Ed. Claudiu Mesaroș, Claudiu Călin. Budapest: Trivent. 2015. 159. o. ISBN 9786158034029  
  2. ↑ a b Florin Constantiniu: 6 martie 1945: Există o legătură între instalare guvernului Groza și ofensiva germană din Ungaria? Revista istorică, IV. évf. 7–8. sz. (1993) 779. o.
  3. ↑ a b c Die Deutsche Volksgruppe und die „Operation Regulus“. adz.ro (2016. július 21.) (Hozzáférés: 2024. április 28.)
  4. ↑ a b c Wolfgang Miege: Schmidt, Andreas. In Biographisches Lexikon zur Geschichte Südosteuropas. Bd. 4. Hgg. Mathias Bernath, Karl Nehring. München: (kiadó nélkül). 1981. 95–96. o.  
  5. ↑ Kovács Zoltán András – Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon. Budapest: Paktum. 2001. = Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok, ISBN 9630086085  
  6. ↑ a b Klaus Popa: Die Herrschaftsbestrebungen des Volksgruppenführers Andreas Schmidt und die Deutsche Volksgruppe in Rumänien (1940-1944) als Paradebeispiel für NS- Fanatisierung und Instrumentalisierung. www.academia.edu (Hozzáférés: 2024. április 29.)
  7. ↑ Orosz László: Adalékok a két világháború közötti erdélyi szász politikai gondolkodáshoz: Egy kiadatlan forrás és annak kontextusa. In Historia est lux veritatis: Szakály Sándor köszöntése 60. születésnapján. II. kötet. Budapest: Magyar Napló. 2016. 134. o.  
  8. ↑ Florian Roth: Dr. Hans Otto Roth (1890–1953) – Betrachtungen seines Enkels über den bedeutendsten rumäniendeutschen Politiker des 20. Jahrhunderts. sfb89b7e12c5b103c.jimcontent.com (2009. május 13.) (Hozzáférés: 2024. május 1.) arch
  9. ↑ William Totok, Elena-Irina Macovei: De la S.D. la Securitate. Biografia secretă a lui Fritz Cloos. Caietele CNSAS, VII. évf. w. sz. (2014) 201–219. o.
  10. ↑ a b c d Paul Milata: Der Lebenslauf des "Volksgruppenführers" Andreas Schmidt. Zeitschrift für Siebenbürgische Landeskunde, 1. sz. (2005)
  11. ↑ Kovács Szabolcs: Csoportos perek a kolozsvári népbíróság előtt (1946). Clio műhelytanulmányok, 1. sz. (2018)
  12. ↑ Paul Milata: Zwischen Hitler, Stalin und Antonescu: Rumäniendeutsche in der Waffen-SS. Köln–Weimar: Böhlau. 2007. 342. o. ISBN 3412138061  
  13. ↑ Dieter Schlesak: Dr. Capesius. Látó, XIX. évf. 5. sz. (2008. május)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Andreas Schmidt (Volksgruppenführer) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Andreas_Schmidt_(politikus)&oldid=27195222”