Alexandru Roman

Alexandru Roman
Született	1826. november 26. Ősi
Elhunyt	1897. szeptember 27. (70 évesen) Szászsebes
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	román
Foglalkozása	újságíró politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1866. április 11. – 1868. december 9.) magyarországi parlamenti képviselő (1869. április 22. – 1878. június 29.) magyarországi parlamenti képviselő (1878. október 19. – 1887. május 25.)
Iskolái	Bécsi Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandru Roman témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alexandru Roman (Romanu, Papp) (Ősi, 1826. november 26. – Szászsebes, 1897. szeptember 27.) magyarországi román politikus, tanár, publicista.

Élete

Erdélyi származású görögkatolikus pap családjába született. Ősiből még kora gyermekkorában a Belényeshez közeli Venterrogozra költöztek.

Tanulmányait Belényesen és Nagyváradon, a teológiát 1846 és 1848 között a bécsi Sancta Barbara Kollégiumban végezte, majd pappá szentelték. 1848–1849-ben gimnáziumi tanár volt Belényesen, ő kezdte el tantárgyként tanítani a román nyelvet.

1851. február 25-én kinevezték a nagyváradi premontrei gimnázium első romántanárává. 1852-ben román diákjaival létrehozza a Societate de lepturát, az első tartós román iskolai önképzőkört.

1853-ban Vasile Erdélyi püspök visszaküldte Bécsbe, hogy bölcsészetet hallgasson. Itt búcsút mondott a papi pályának és előbb mint román fordító, majd mint a budai Helytartótanács fogalmazója vállalt hivatalt.

1861-től 1866-ig főmunkatársa, majd szerkesztője volt a budapesti Concordiának, az első román nyelvű újságnak, amely egészében latin betűkkel jelent meg.

1862. december 20-án ő lett a pesti egyetemen akkor megalakult román tanszék első tanára (1880-tól nyilvános rendes tanár).

1863-ban feleségül vette szerkesztőtársa, Sigismund Pop lányát, Idát, aki 1865-ben meghalt. 1867-ben újranősült, Leontina Balomirit, Simeon Balomiri lányát vette el.

1865 és 1887 közt Magyarcséke választókerületét képviselte a budapesti országgyűlésben. 1867 után az egyik legtöbbet felszólaló és talán a legkeményebb hangú román képviselő volt.

1867-ben tagjává választotta a bukaresti Akadémia.

1868-tól 1876-ig szerkesztette a budapesti, hetente négyszer megjelenő Federațiuneát. 1870–1871-ben egy évet a váci fegyházban töltött, amiért újságjában leközölte a Pronunciamentet. Más lapokban is gyakran megjelentek írásai.

Élete utolsó éveiben Szászsebesen élt.

Források

• Ilie Dinurseni: Alexandru Roman (1826–1897). Sibiiu, 1897
• Vasile Vartolomei: Mărturii culturale bihorene. Kolozsvár–Cluj, 1944