Ugrás a tartalomhoz

Alexander De Croo

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alexander De Croo
2022-ben
2022-ben
Belgium 53. miniszterelnöke
Hivatali idő
2020. október 1. – hivatalban
HelyettesVincent Van Peteghem
Georges Gilkinet
Petra De Sutter
Sophie Wilmès
Vincent Van Quickenborne
Pierre-Yves Dermagne
Frank Vandenbroucke
UralkodóFülöp
ElődSophie Wilmès
Belgium pénzügyminisztere
Hivatali idő
2018. december 9. – 2020. október 1.
ElnökCharles Michel
Sophie Wilmès
ElődSophie Wilmès
UtódCharles Michel
Belgium miniszterelnöke-helyettese
Hivatali idő
2012. október 22. – 2020. október 1.
ElnökElio Di Rupo
Charles Michel
Sophie Wilmès
ElődVincent Van Quickenborne
UtódVincent Van Peteghem
Georges Gilkinet
Petra De Sutter
Sophie Wilmès
Vincent Van Quickenborne
Pierre-Yves Dermagne
Frank Vandenbroucke
Belgium nyugdíjazásügyi minisztere
Hivatali idő
2012. október 23 – 2014. október 11
ElődVincent Van Quickenborne
UtódDaniel Bacquelaine
A Szabad Liberálisok és Demokraták vezetője
Hivatali idő
2009. december 12. – 2012. október 12.
ElnökElio Di Rupo
Charles Michel
Sophie Wilmès
Született1975. november 3. (49 éves)
Vilvoorde
PártNyitott Flamand Liberálisok és Demokraták
SzüleiHerman De Croo
Foglalkozáspolitikus
Iskolái
DíjakBölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (2024. augusztus 23., Ukrajna elnöke)
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander De Croo témájú médiaállományokat.

Alexander De Croo (1975. november 13. –) flamand liberális politikus és üzletember. 1975-ben Vilvoorde területén született, majd a The Boston Consulting Groupnál dolgozott, mielőtt 2006-ban megalapította volna Darts-ip nevű saját cégét. Ezután került közel a politikához, mikor megválasztották a Szabad Liberális es Demokrata Flamandok liberális pártjának elnökévé. Innen vezetett az út az országos politikához. Egy évvel később egy alkotmányos vita hatására pártja kilépett a kormányból. Abban az évben a pártja szenátoraként jutott be a parlamentbe. Ezt a posztját egész addig megtartotta, míg Vincent Van Quickenborne után nem lett belőle miniszterelnök helyettes és nyugdíjügyi miniszter. Ekkor lemondott a pártban betöltött vezető szerepéről is.

Miután két évig dolgozott Elio Di Rupo kormányában, leadta a nyugdíjügyi tárcát, és a fejlesztések összehangolásáért felelős miniszter lett. 2018 végén, mikor összeomlott a kormány, 2020 szeptemberéig pénzügyminiszter lett belőle. Ekkor jelentették be, hogy ő lesz Sophie Wilmès után Belgium miniszterelnöke.

Fiatal évei és karrierje kezdete

[szerkesztés]

Alexander De Croo 1975. november 3-án született a flamand Vilvoorde városában,[1] a belga államminiszter és politikus Herman De Croo valamint felesége, Françoise Desguin két gyermeke egyikeként.[2] 1993-ban megkezdte tanulmányait a Vrije Universiteit Brusselen, ahol 1998-ban végzett gazdasági mérnökként. 2002-ben csatlakozott a Northwestern Universityhez Chicagóban, ahol MBA-t szerzett, majd a Kellogg School of Management padjait koptatta 2004-től. Politikai karrierje előtt 1999-ben a The Boston Consulting Group projektvezetője lett. 2006-ban új céget alapított, melynek Darts-ip lett a neve, szolgáltatásaival pedig a szellemi jogok által érintetteket célozta meg.[3]

Kezdeti politikai karrierje

[szerkesztés]

2009-ben De Croo a 2009-es európai parlamenti választásokon mérettette meg magát. Itt több mint 47.000 szavazatot szerzett.[4] Október 26-án őt jelölték az Open VLD pártelnökévé, hogy vegye átvegye az ideiglenesen kinevezett Guy Verhofstadt helyét. Ő Vincent Van Quickenborne-t és Patricia Ceysenst választotta jelölttársául Marino Keulen és Gwendolyn Rutten ellenfeleként. 11.676 szavazattal a második körben megválasztották a párt vezetőjének. Marino Keulenre 9614 szavazat érkezett.[5] Megválasztása azért figyelemreméltó, mert előtte soha nem töltött be semmilyen politikai szerepet.[6][7]

Politikai válság

[szerkesztés]

Öt hónappal az új szövetségi kormány megalakulása után After De Croo megfenyegette az új kabinetet azzal, hogy pártja, az Open VLD kilép a kormányból, ha nem találnak megoldást az alkotmányos válságra, mely a Brussels-HalleVilvordee választókerülethez kapcsolódott. Miután letelt a párt által megszabott határidő, bejelentette, hogy kilép a kormányból. Az akkori miniszterelnök, Yves Leterme bejelentette, hogy II. Albert 2010. április 26-án elfogadta a kormány lemondását.[8] A 2010-es képviselő választáson ő szerezte a harmadik legtöbb, 301.000 szavazatot a holland nyelvű kerületek közül.[4] 2012. október 12-ig volt szenátor, mikor is miniszterelnök helyettes és nyugdíjügyi miniszter lett.[9]

Kormányzati karrierje

[szerkesztés]

Di Rupo kormányában

[szerkesztés]

2012. október 12-én De Croo vette át Van Quickenborn helyét a Di Rupo-kormányban miniszterelnök-helyettesként és nyugdíjügyi miniszterként.[10] Van Quickenborne azért mondott le, hogy Kortrijk polgármestere lehessen.[11] Decemberben Ruttent választották meg az Open VLD elnökének.[12]

Az első és a második Michel-kormányban

[szerkesztés]

A 2014-es belga szövetségi választások és a kormányalakítási tárgyalások után eldőlt, hogy az első Michel-kormányban is helyettes miniszterelnök marad. Ezen kívül a fejlesztések összehangolásáért, a digitális haladásért és a telekommunikációért valamint a postai szolgáltatásokért felelős miniszter lesz.[13][14] A nyugdíjügyeket pedig Daniel Bacquelaine veszi át.[14] A kormány 2014. október 11-én lépett hivatalba.[15]

De Croo hivatali ideje alatt Belgium elsőként vonta meg a 2015 óta véres összecsapásoknak helyt adó Burunditól a hivatalos fejlesztési támogatásokat.[16] 2017-ben De Croo mdgígérte, hogy 2025-ig 25 millió eurót adnak az afrikai álomkór legyőzésére.[17] Ezen kívül egyik alapító tagja volt annak a She Decudes nevű csoportnak, mely ellenezte, hogy Donald Trump ismét bevezeti a mexikóvárosi eljárást.[18]

Mivel ellentétes állásponton voltak az ENSZ Migrációs Globális Szerződéséről, az N-VA kilépett a kormányból. Ezzel kisebbségi kormány jött létre, és erre szoktak második Michel-kormányként hivatkozni. Ők 2018. december 8-án tették le az esküt.[19] De Croo a távozó Johan Van Overtveldttől vette át a pénzügyminiszteri teendőket.[20]

2018. decemberben De Croo is részt vett Dél-Afrikában a Johannesburgban megtartott Globális Állampolgári Fesztiválon a Mandela 100 koncerten. Ez volt a #SheIsEqual nemzetközi mozgalom záró akkordja, ahol 780 millió eurónyi felajánlás gyűlt össze.[21]

Az első és a második Wilmès-kormány tagjaként

[szerkesztés]

Sophie Wilmès belga miniszterelnök ügyvezető kormánya alatt később rálátása volt a COVID-19 hatásaira, és volt ötlete a Brussels Airlines megmentésére is 2020-ban.[22] Az Open VLD elnökválasztásán Egbert Lachaerttel közösen alelnökké választották.[23]

Miniszterelnökként

[szerkesztés]

2020. szeptember 30-án bejelentették, hogy Wilmès után ő lesz Belgium miniszterelnöke.[24] Kormánya az addigi belga kormányok közül a legnőiesebb: a miniszterek fele nő.[25]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ De Heer Alexander De Croo (dutch nyelven). wwwpr.belgium.be , 2020. június 11. [2020. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
  2. ↑ Biography. www.hermandecroo.be . (Hozzáférés: 2020. október 2.)
  3. ↑ Wie is Alexander? (dutch nyelven). www.alexanderdecroo.be . [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
  4. ↑ a b „Alexander De Croo is nieuwe premier: naast "zoon van" ook stemmentrekker en voorstander van gendergelijkheid”, VRT Nws, 2020. szeptember 30. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  5. ↑ „Alexander De Croo verrassend nieuwe voorzitter Open Vld”, De Morgen, 2009. december 12. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  6. ↑ „Open VLD kiest met Alexander De Croo voor avontuur”, De Standaard, 2009. december 12. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  7. ↑ Alexander De Croo. The Bulletin, 2009. október 12. (Hozzáférés: 2020. október 1.)
  8. ↑ „Belgium's Five-Party Coalition Government Collapses”, The Guardian, 2010. április 26. (Hozzáférés: 2020. október 2.) 
  9. ↑ „Opvolger Alexander De Croo legt de eed af in Senaat”, Het Laatste Nieuws, 2012. október 25. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  10. ↑ „Alexander De Croo is nieuwe premier: naast "zoon van" ook stemmentrekker en voorstander van gendergelijkheid”, Radio 1, 2020. szeptember 30. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  11. ↑ „Vincent Van Quickenborne ruilt Kortrijk opnieuw in voor Brussel”, MSN, 2020. október 1. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  12. ↑ „Gwendolyn Rutten is nieuwe voorzitter Open VLD”, Het Nieuwsblad, 2012. december 8. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  13. ↑ Biografie (dutch nyelven). www.decroo.belgium.be . [2020. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
  14. ↑ a b „Dit zijn de ministers van de regering-Michel I”, Het Laatste Nieuws, 2014. október 10. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  15. ↑ „Van de regering-Michel naar de regering-Wilmès: een komen en gaan van ministers”, VRT NWS, 2019. október 28. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  16. ↑ „Belgium Suspends Financial Aid for Burundi Elections”, Al-Jazeera, 2015. május 11. (Hozzáférés: 2020. október 2.) 
  17. ↑ Stephanie Nebehay (April 19, 2017), „Gates Backs Big Pharma Push to Wipe out Tropical Diseases”, Reuters, 2017. április 19. (Hozzáférés: 2020. október 2.) 
  18. ↑ Deputy Prime Minister and Minister of Development Cooperation Belgium. www.shedecides.com . (Hozzáférés: 2020. október 2.)
  19. ↑ „Belgium's Government Loses Majority over UN Migration Pact”, The Guardian, 2018. december 9. (Hozzáférés: 2020. október 2.) 
  20. ↑ „De Block terug op Asiel & Migratie, De Crem en De Backer worden minister: zo ziet regering-Michel II eruit”, VRT NWS, 2018. december 9. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  21. ↑ #SheIsEqual Campaign for Women's Rights Exceeds Wildest Expectations. www.diplomatie.belgium.be , 2018. december 13. (Hozzáférés: 2020. október 2.)
  22. ↑ „Belgium Forms New Government after 16-Month Deadlock]”, Reuters, 2020. szeptember 30. (Hozzáférés: 2020. október 2.) 
  23. ↑ „Alexander De Croo eerste ondervoorzitter”, Knack, 2020. május 22. (Hozzáférés: 2020. október 2.) (dutch nyelvű) 
  24. ↑ Flemish Liberal Alexander De Croo to be Appointed Belgium's Prime Minister, 2020. szeptember 30. (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)
  25. ↑ „Regering-De Croo is meest vrouwelijke ooit: tien vrouwen en tien mannen”, Het Nieuwsblad, 2020. október 1. (Hozzáférés: 2020. október 22.) (dutch nyelvű) 
Ez a belgiumi személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alexander_De_Croo&oldid=27522108”