Ugrás a tartalomhoz

Gaston Eyskens

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gaston Eyskens
Belgium 35. miniszterelnöke
Hivatali idő
1949. augusztus 11. – 1950. június 8.
UralkodóIII. Lipót
ElődPaul-Henri Spaak (3. hivatali idő)
UtódJean Duvieusart
Belgium miniszterelnöke
Hivatali idő
1958. június 26. – 1961. április 25.
UralkodóI. Baldvin
ElődAchille Van Acker (3. hivatali idő)
UtódThéo Lefèvre
Belgium miniszterelnöke
Hivatali idő
1968. július 17. – 1973. január 26.
UralkodóI. Baldvin
ElődPaul Vanden Boeynants
UtódEdmond Leburton
Született1905. április 1.
Lier
Elhunyt1988. január 3. (82 évesen)
Leuven
PártPSC-CVP
GyermekeiMark Eyskens
Foglalkozás
Iskolái
Vallásrómai katolikus egyház
Díjak
  • Grand Cross of the Order of the Oak Crown
  • Grand Cross of Honor for Services to the Republic of Austria
  • Knight Commander of the Order of St. Gregory the Great
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany
  • a Columbia Egyetem díszdoktora (1966. szeptember 22.)
  • a Koronarend nagykeresztje (1954. április 8.)
  • Knight of the Order of Leopold II (1935. március 18. – 1946. február 15., 1935. március 18.)
  • II. Lipót-rend parancsnoka (1946. február 15.)
  • Minister of State (1963. május 4.)
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Gaston Eyskens témájú médiaállományokat.

Gaston François Marie Eyskens vikomt (1905. április 1. – 1988. január 3.) belga közgazdász, politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke három alkalommal 1949 és 1973 között.

Élete

[szerkesztés]

1905-ben született Lier-ben. 1931-től a Leuveni Katolikus Egyetem professzora volt.

Politikai pályafutása

[szerkesztés]

1939-ben a Belga Katolikus Párt képviseletében megválasztották a belga képviselőházba. 1945-ben, 1946-ban és 1965-ben pénzügyminiszter volt.

Első kormányát 1949. augusztus 11-én alakította. Pályafutása során összesen hat alkalommal alakított kormányt, 1949 és 1972 között: 1958 és 1961 között három, míg 1968 és 1973 között további két alkalommal.

Eyskens-nek kormányzati ideje során számos, a belga politikai életet felkavaró válsággal kellett szembenéznie: III. Lipót belga király visszatérési kísérlete az országba 1950-ben, aki a németekkel való kollaborálással vádoltak, a király személyéről tartott népszavazás, az ún. „iskolaháború” 1958-ban, a Leuveni Katolikus Egyetem megosztása holland és francia nyelvű egyetemekre (utóbbi Louvain-la-Neuve városba költözött), míg előbbi továbbra is Leuvenben található). 1960-ban került sor Kongó függetlenné válására. Eyskens kormányzása során történt meg az első lépés a jelenlegi, szövetségi államforma kialakítása felé az 1970-es alkotmányos reformmal.

1963-ban Lipót utóda, Balduin belga király államminiszterré nevezte ki, majd 1973-ban nemesi címet adományozott neki.

Szerepe Patrice Lumumba meggyilkolásában

[szerkesztés]

Ludo De Witte belga újságíró és szociológus 1999-ben kiadott könyvében[1] azzal vádolta meg Eyskens-t és a belga kormányt, hogy felelősek Patrice Lumumba kongói politikus, a független Kongó első miniszterelnökének haláláért.[2] De Witte szerint Lumumba meggyilkolása, bár a CIA is készült erre, lényegében a belga kormány támogatásával és egyetértésével zajlott. Miután Lumumbát eltávolították a hatalomból az ENSZ támogatásával, a belga külügyminiszter (Pierre Wigny) a belga diplomaták tudomására hozta, hogy „a hatóságoknak mindent meg kell tenni Lumumba ártalmatlanítása érdekében”. Egy héttel később, az Afrikáért felelős miniszter még nyilvánvalóbbá tette, hogy „Kongó, Katanga és Belgium érdekei azt kívánják, hogy Lumumbát végleg eltüntessük a színről”. 1961 januárjában a belga kormány jelentős erőfeszítéseket tett arra, hogy a Mobutu Sese Seko tábornok egyik támaszpontján őrzött Lumuumbát az általuk ellenőrzött Kasaï vagy Katanga tartományokba átszállítsák. Katanga vezetője, Moise Csombe, Lumumba régi politikai ellensége volt és kijelentette: ha Lumumba valaha a tartományba jön, a koponyájából vázát készít. Ennek megfelelően amikor a belga kormány jóváhagyta, hogy a Camp Hardy laktanyában fogva tartott Lumumbát a katangai Elizabethville-be (ma Lubumbashi) szállítsák, tudatában voltak annak, hogy ezzel aláírták Lumumba halálos ítéletét, akit a megérkezését követő éjszaka gyilkoltak meg.

Az Eykens-kormányok összetétele

[szerkesztés]

Az első Eykens-kormány (1949 - 1950)

[szerkesztés]
Miniszteri tiszt Név Párt
Miniszterelnök Gaston Eyskens CVP
Gazdasági és vállalkozásügyi miniszter Jean Duvieusart PSC
Mezőgazdasági miniszter Maurice Orban CVP
Gyarmatügyi miniszter Pierre Wigny PSC
Munkaügyi és szociális miniszter Oscar Behogne PSC
Honvédelmi miniszter Albert Devèze liberális
A minisztertanács tagja Henri Carton de Wiart PSC
Külügyi és külkereskedelmi miniszter Paul van Zeeland PSC
A minisztertanács tagja Octave Dierckx liberális
Igazságügyminiszter Albert Lilar liberális
Pénzügyminiszter Henri Liebaert liberális
Belügyminiszter Albert de Vleeschauwer CVP
Közmunkaügyi miniszter Auguste Buisseret liberális
Közlekedésügyi miniszter Paul-Willem Segers CVP
Közoktatási miniszter Léon Mundeleer liberális
Közegészségügyi és családügyi miniszter Adolphe Van Glabbeke liberális
Üjjáépítési miniszter Jean Rey liberális

Eykens második miniszterelnöki periódusa (1958 - 1961)

[szerkesztés]

Ebben az időszakban kormányzó keresztényszocialista - keresztény néppártnak nem volt többsége a parlamentben (212 képviselői helyből 104-et szereztek meg), de a nacionalista Frans Van der Elst és két liberális képviselő, Hilaire Lahaye és Adolphe Van Glabbeek támogatásával kormányoztak. A belga történelemben ezt volt az utolsó kormány, amikor egyetlen politikai erő tudott kormányt alakítani. A politikai bizonytalanságot az is jelzi, hogy 1958 és 1961 között Eykens összesen 3 kormányt volt kénytelen alakítani.

Az Eykens II kormány tagjai:

Miniszteri tiszt Név Párt
Miniszterelnök Gaston Eyskens CVP
Külkereskedelmi miniszter André Dequae CVP
Mezőgazdasági miniszter Albert de Vleeschauwer CVP
Honvédelmi miniszter Arthur Gilson PSC
Igazságügyminiszter Pierre Harmel PSC
Belügyminiszter Charles Héger PSC
Közegészségügyi és családügyi miniszter Robert Houben CVP
Közmunkaügyi és újjáépítési miniszter Paul Meyers CVP
Gazdasági miniszter Raymond Scheyven PSC
Közlekedésügyi miniszter Paul-Willem Segers CVP
Munkaügyi és szociális miniszter Léon Servais PSC
Vállalkozásügyi miniszter Paul Vanden Boeynants PSC
Közoktatási miniszter Maurits Van Hemelrijck CVP
Pénzügyminiszter Jean van Houtte CVP
Külügyminiszter Pierre Wigny PSC

1958. november 6-án ennek a kormánynak le kellett mondania és új kabinet alakult (Eykens III), ezúttal a liberális párt részvételével.

Miniszteri tiszt Név Párt
Miniszterelnök Gaston Eyskens CVP
Mezőgazdasági miniszter Albert de Vleeschauwer CVP
Honvédelmi miniszter Arthur Gilson PSC
Közlekedésügyi miniszter Paul-Willem Segers CVP
Társadalombiztosítási miniszter Léon Servais PSC
Vállalkozásügyi miniszter Paul Vanden Boeynants PSC
Belga Kongó és Ruanda-Urundi
felelős minisztere 		Maurits Van Hemelrijck CVP
Pénzügyminiszter Jean van Houtte CVP
Külügyminiszter Pierre Wigny PSC
Miniszterelnök-helyettes,
kormányzati reformért felelős miniszter 		Albert Lilar liberális
Belügyminiszter René Lefebvre liberális
Munkaügyi miniszter Oscar Behogne PSC
Kulturális miniszter Pierre Harmel PSC
Közmunkaügyi és újjáépítési miniszter Omer Vanaudenhove liberális
Igazságügyminiszter Laurent Merchiers liberális
Közoktatási miniszter Charles Moureaux liberális
Gazdasági miniszter Jacques Van der Schueren liberális
Külkereskedelmi miniszter Jacques Van Offelen liberális

A következő kormányt 1960. szeptember 3-án alakította meg Eykens, szintén a kereszténydemokrata és a liberális párt részvételével (Eykens IV).

Miniszteri tiszt Név Párt
Miniszterelnök Gaston Eyskens CVP
Gazdasági koordinációért felelős miniszter André Dequae CVP
Honvédelmi miniszter Arthur Gilson PSC
Közoktatási miniszter Pierre Harmel PSC
Közegészségügyi és családi miniszter Paul Meyers CVP
Közlekedési és szociális
együttműködési miniszter 		Paul-Willem Segers CVP
Társadalombiztosításért felelős miniszter Léon Servais PSC
Kis és középvállalatokért felelős miniszter Paul Vanden Boeynants PSC
Pénzügyminiszter Jean van Houtte CVP
Külügyminiszter Pierre Wigny PSC
vMiniszterelnökhelyettes
és belügyminiszter 		René Lefebvre liberális
Igazságügyminiszter Albert Lilar liberális
Afrikai ügyekért felelős miniszter Harold d'Aspremont Lynden PSC
Foglalkoztatási és munkaügyi miniszter Yves Urbain PSC
Kulturális miniszter Pierre Harmel PSC
Intézményi reformokért felelős miniszter Raoul Vreven liberális
Közmunkákért és újjáépítésért
felelős miniszter 		Omer Vanaudenhove liberális
Mezőgazdasági miniszter Albert de Vleeschauwer CVP
Közoktatási miniszter Charles Moureaux liberális
Gazdasági miniszter Jacques Van der Schueren liberális
Külkereskedelmi miniszter Jacques Van Offelen liberális
Költségvetésért felelős
helyettes államminiszter 		Willy De Clercq liberális
Távközlésért és a postáért
felelős helyettes államminiszter 		Albert De Gryse CVP
Energiaszektorért felelős
helyettes államtitkár 		Roger de Looze liberális
Kulturális ügyekért felelős
helyettes államtitkár 		Renaat Van Elslande CVP

A harmadik Eykens-kormányzat (1968 - 1973)

[szerkesztés]

Eykens harmadik miniszterelnöki periódusa 1968. június 17-én kezdődött, ekkor a kereszténydemokrata pártok mellett (CVP/PSC a vallon és flamand szocialista párt is részt vett a kormány (Eykens V) munkájában: a Belga Szocialista Párt (BSP-PSB). A koalíciós kormánynak összesen 27 minisztere és két államtitkára volt: CVP - 9, PSB - 7, PSC - 7 és a BSP - 6.

Miniszter Név Párt
Miniszterelnök Gaston Eyskens CVP
Miniszterelnök-helyettes
és gazdasági miniszter 		Jean-Joseph Merlot PSB
Tudományokért felelős
tárca nélküli miniszter 		Théo Lefèvre CVP
Oktatási miniszter Piet Vermeylen BSP
Honvédelmi miniszter Paul-Willem Segers CVP
Külügyminiszter Pierre Harmel PSC
Mezőgazdasági miniszter Charles Héger PSC
Távközlési és postaügyi miniszter Edward Anseele BSP
Külkereskedelmi miniszter Hendrik Fayat BSP
Fejlesztési miniszter Raymond Scheyven PSC
Kommunikációs miniszter Alfred Bertrand CVP
Igazságügyi miniszter Alfons Vranckx BSP
OKözmunkaügyi miniszter Jos De Saeger CVP
Társadalombiztosítási miniszter Placide De Paepe CVP
Munka és foglalkoztatási miniszter Louis Major BSP
Pénzügyminiszter Jean-Charles Snoy et d'Oppuers PSC
Francia kultúráért felelős miniszter Albert Parisis PSC
Közintézményekért felelős miniszter René Pêtre PSC
Család és lakásügyi miniszter Gustave Breyne BSP
Kis és középvállalkozásokért
felelős miniszter 		Charles Hanin PSC
Közegészségügyi miniszter Louis Namèche PSB
Belügyminiszter Lucien Harmegnies PSB
Onderwijs Abel Dubois PSB
Önkormányzati miniszter (flamand) Leo Tindemans CVP
Holland kultúráért felelős miniszter Frans Van Mechelen CVP
Önkormányzati miniszter (vallon) Freddy Terwagne PSB
Költségvetési miniszter André Cools PSB
Államtitkárok Név Párt
Regionális gazdaságért felelős
államtitkár (flamand) 		André Vlerick CVP
Regionális gazdaságért felelős
államtitkár (vallon) 		Fernand Delmotte PSB

Eykens hatodik kormánya 1972. január 20-án tette le a hivatali esküt (Eykens VI) és egészen 1973. január 26-ig maradt hivatalban. A koalíciót ugyanazok a pártok alkották, mint az Eykens V kormányt.

Miniszteri tiszt Név Párt
Miniszterelnök Gaston Eyskens CVP
Miniszterelnök-helyettes André Cools PSB
Honvédelmi miniszter Paul Vanden Boeynants PSC
Buitenlandse Zaken Pierre Harmel PSC
Posta és távközlési miniszter Edward Anseele jr. BSP
Közegészségügyi és családügyi miniszter Léon Servais PSC
Belügyminiszter Renaat Van Elslande CVP
Igazságügyi miniszter Alfons Vranckx BSP
Közmunkaügyi miniszter Jos De Saeger CVP
Munka és foglalkoztatásügyi miniszter Louis Major PSB
Vallon kultúráért felelős miniszter Charles Hanin PSC
Társadalombiztosítási miniszter Louis Namèche PSB
Mezőgazdasági és kisvállalkozási miniszter Leo Tindemans CVP
Holland kultúráért felelős miniszter Frans Van Mechelen CVP
Pénzügyminiszter André Vlerick CVP
Kommunikációs miniszter Fernand Delmotte PSB
Oktatási miniszter (flamand) Léon Hurez PSB
Gazdasági miniszter Henri Simonet PSB
Oktatási miniszter (vallon) Willy Claes BSP
Államtitkárok Név Párt Tudományos Théo Lefèvre PSC
Külkereskedelmi Hendrik Fayat BSP
Lakás és várostervezési miniszter (flamand) Gustave Breyne BSP
Fejlesztési miniszter Lucien Harmegnies PSB
Lakás és várostervezési miniszter (vallon) Alfred Califice PSC
Közintézményekért felelős Léon Remacle PSC
Mezőgazdasági és kisvállalkozási Antoon Steverlynck CVP
Regionális gazdaságért felelős (flamand) Luc Dhoore CVP
Költségvetési Frank Van Acker BSP
Regionális gazdaságért felelős (vallon) Edouard Close PSB

Családja

[szerkesztés]

Fia, Mark Eyskens szintén politikus lett és 1981. április 6. - december 17. között Belgium miniszterelnöke volt.

Érdekesség

[szerkesztés]
  • A „Nero” képregénysorozat (alkotója Marc Sleen) egyik epizódjában (1970, "The Dolle Dina's") Eyskens kocsija durrdefektet kap. A miniszterelnök éppen a kormányülésre sietett és a sofőr tanácsára kerékpáron folytatja útját. Balszerencséjére belefut a Nero és Tuizentfloot közötti veszekedésbe, felborítják és teljesen összetörik a kerékpárt. Eyskens ekkor mérgesen így szól: „Tiltakozom! Önök nem dönthetik meg ilyen egyszerűen a kormányt!”.
  • 2005-ben a „Legnagyobb Belga” választáson („De Grootste Belg”) Eyskens 67. helyezést ért el a flamand, 89. helyet a francia verzióban.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gaston_Eyskens&oldid=25078604”