Ugrás a tartalomhoz

Albanopolisz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Albanopolis szócikkből átirányítva)
Nem tévesztendő össze Baku feltételezett ókori elnevezésével.
Albanopolisz
Halil,  Albánia
Az északnyugati saroktorony részlete
Az északnyugati saroktorony részlete
NévváltozatokZgërdhesh
Alapítási. e. 6–5. század
Megszűnési. sz. 2–3. század
Okaelnéptelenedés
Lakóialbanok (illírek)
Földrajzi adatok
Terület0,1 km²
Elhelyezkedése
Albanopolisz (Albánia)
Albanopolisz
Albanopolisz
Pozíció Albánia térképén
é. sz. 41° 28′ 31″, k. h. 19° 46′ 35″41.475278°N 19.776389°EKoordináták: é. sz. 41° 28′ 31″, k. h. 19° 46′ 35″41.475278°N 19.776389°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Albanopolisz témájú médiaállományokat.

Albanopolisz (ógörög Aλβανόπολις; latin Albanopolis; albán Albanopol / Albanopoli) ókori város Illíriában, az illírek közé tartozó albanok törzsének legfőbb települése. Ma részlegesen feltárt romváros Közép-Albániában, Kruja városától légvonalban 4 kilométerre délnyugatra, Halil falu keleti határában. A Genuszosz völgyétől északra elterülő hegyvidék legjelentősebb városias jellegű, de a hellenizálódás alacsony fokán álló illír települése volt. Fénykorát az i. e. 4–2. századok során élte, de a római hódítást követően fokozatosan jelentőségét veszítette, és az i. sz. 2–3. századra elnéptelenedett. A romvárosra Albanopoliszként való azonosítása előtt, de gyakran azóta is – a környező földrajzi kistáj elnevezése alapján – Zgërdhesh néven hivatkoznak a régészeti irodalomban.

Fekvése

[szerkesztés]

A romváros Albánia középső részén található, légvonalban Kruja városától 4 kilométerre délre, Tiranától 17 kilométerre észak-északnyugatra. Közúton a Kruját Fushë-Krujával összekötő SH38-as jelű főútról érhető el, Halil falunál déli irányba lehajtva (é. sz. 41° 28′ 49″, k. h. 19° 45′ 44″41.480278°N 19.762222°E), a település délkeleti határában lévő házcsoporttól (é. sz. 41° 28′ 32″, k. h. 19° 46′ 25″41.475556°N 19.773611°E) keletre található a romváros területe. Az enyhén emelkedő domboldal a Krujai-hegység egyik legnyugatibb nyúlványa, amelyet északról a Çinar, délről pedig a Lana(wd) völgye szegélyez.[1]

Története

[szerkesztés]

Albanopoliszt Klaudiosz Ptolemaiosz említette először i. sz. 150 körül írt földrajzi munkájában, mint az albanok törzsének legfontosabb települését.[2] Mára elfogadottá vált a Kruja melletti zgërdheshi romok Albanopoliszként való azonosítása,[3] de az a körülmény némileg bizonytalanná teszi az azonosítást, hogy a régészeti eredmények tükrében Albanopolisz az i. sz. 2. századra már elveszítette jelentőségét.[4] A klasszikafilológusok korábban Albanopoliszt a Polübiosz által Arbón néven említett, mindmáig beazonosítatlan adriai-tengeri szigettel azonosították.[5]

A hellenisztikus Illíria városai és városias települései elsősorban a tengerparton, illetve a Genuszosz (ma Shkumbin) völgyétől délre alakultak ki. A partvidéktől távolabb, a Genuszosz és a Drilón (Drin) közén Albanopolisz volt az egyetlen számba vehető városias jellegű illír település.[6] A régészeti eredmények szerint a későbbi akropolisz területét az i. e. 6–5. században népesítette be egy kisebb közösség, amely a település fallal való védelméről is gondoskodott.[7] A feltárások i. e. 4–2. századi rétegeiben jelennek meg a település felvirágzásának jelei: az epidamnoszi és lisszoszi kerámia mellett az i. e. 4–3. században Apuliából behozott nagy tömegű edénytöredék megjelenése már szerény fejlődésre utal, amit az i. e. 3–2. században a település területének jelentős megnövekedése, városiasodása követett.[8] Az ezekből a rétegekből előkerült éremkincs fejlett kereskedelmi kapcsolatokra utal a közeli Epidamnosszal, de makedón és epiróta(wd) érmék is előkerültek az ásatások során.[9] Ebben az időszakban épült fel a tornyokkal tagolt nyugati városfal, és épült be az alsóváros, főként lakóházakkal. Középületeket (agorát, sztadiont, színházat stb.) nem tártak fel az albanopoliszi ásatások során, ami arra utal, hogy a város a hellenizáció alacsony fokán állt.[10]

Az i. e. 2. századi harmadik római–illír háborút és a római hódítást követően Albanopolisz a Rodon-foktól kiinduló, az Ishëm(wd) völgyét követő regionális jelentőségű út végpontja volt.[11] A közeli Dyrrhachium coloniává válása és a Via Egnatia megépülése után azonban a város elveszítette jelentőségét.[12] A régészeti ásatások ebben a korszakban jelentős építéstörténeti szakaszokat nem tártak fel,[13] egyes források szerint pedig a parthinokhoz köthető közeli településekhez (Dorëz(wd), Persqop(wd)) hasonlóan Albanopolisz már az i. e. 1. század végére elnéptelenedett.[14] A régészeti eredmények tükrében azonban ennél fokozatosabb hanyatlásról volt szó, amelynek során a lakosság valószínűleg a mai Kruja környékére települt át, a funkcióját vesztett Albanopoliszt pedig az i. sz. 3–4. században már csak temetkezési helyként, nekropoliszként hasznosították,[15] illetve az akropolisz területén a 6. századig egy kisebb ókeresztény közösség élt.[16] Az ókor végére a város teljesen elnéptelenedett.[17]

A modern Zgërdhesh név első említése egy 1431-es török összeírásból ismert Ozgurtae alakban, amelynek 1641-ben feljegyzett olasz változata Sgurdessi volt.[18] A romváros 1967 és 1969 közötti régészeti feltárása Selim Islami(wd) nevéhez fűződik,[19] és ugyancsak ő volt az, aki Klaudiosz Ptolemaiosz leírása alapján javasolta a zgërdheshi romok Albanopoliszként való azonosítását.[20]

Régészeti leírása

[szerkesztés]
A zgërdheshi (albanopoliszi) romterület átnézeti térképe

A nyugati irányba emelkedő és fokozatosan elkeskenyedő domboldal háromszögében terülnek el az egykori város részlegesen feltárt romjai.[21] A régészeti ásatások alapján a város 10 – egyes források szerint 8,2[22] – hektáron terülhetett el,[23] azaz méreteiben elmaradt a jelentősebb illír településektől.[24] A domboldal legmagasabb, keleti pontján álló akropoliszt – az építési technika és gajtani analógiák alapján – az i. e. 6–5. században épült kezdetleges, mészkőből felrótt fal védte keleti irányból, az alsóvárostól pedig egy szabályos kváderkövekből gondos illesztéssel az i. e. 4–3. századok között felépített fal választotta el, amelynek alapjai csaknem a fal teljes 200 méteres hosszában fennmaradtak.[25] A rövidebb keleti és az alsóváros felőli nyugati falon egy-egy félkör alaprajzú torony biztosította az akropolisz védelmét, emellett a nyugati falat egy kapu és további négyszög alaprajzú tornyok tagolták.[26] Az i. e. 3–2. században az alsóváros nyugati végén szabályos négyszöghasáb alakú rusztikákból(wd) építették fel a harmadik városfalat, amelyet négyszög alaprajzú tornyokkal tagoltak (ezekből három maradt fenn). Itt, a nyugati városfalon keresztül lehetett bejutni Albanopoliszba is, a falnak azonban csupán egy kb. 150 méteres szakasza maradt fenn. Nem látható a fő városkapu sem, alapjai vélhetően a közeli házak alatt rejtőznek; mára csupán egy kisebb, a falba vágott gyalogkapu élte túl az évezredeket.[27] Ezzel egy időben átformálták a városképet is: a falakkal közrezárt alsóváros felszínét teraszosan képezték ki, hogy ezzel is megkönnyítsék az építkezést (a terasztámfalak némelyikének maradványai ma is láthatók), valamint ekkor vágták a homokkő alapkőzetbe az alsóvárost az akropolisszal összekötő lépcsősort is.[28] A várost északról és délről szintén fal határolta, de ezek nem maradtak fenn; teljes hosszukat 1350 méterre teszik.[29] Ezeken kívül feltárták Albanopolisz vízgyűjtő csatornáinak és ciszternáinak egy részét, valamint a terület lakóházaihoz köthető, a kőzetbe vágott néhány cölöplyukat és lépcsőt.[30] Az ókor végén a helyszínen élt ókeresztény közösség kicsiny, egyhajós templomának alapjai az akropoliszban, az alsóvárosi kapu közelében találhatóak.[31]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Cabanes 1988 :222.; Wilkes 1992 :133.; Gilkes 2013 :311.
  2. ↑ Jacques 2009 :161.; Ceka 2013 :110., 382., 413., 507.; Gilkes 2013 :311.; Korkuti 2013 :62.; Zavalani 2015 :48.
  3. ↑ Jacques 2009 :161.; Elsie 2010 :497.; Ceka 2013 :382., 413., 507.
  4. ↑ Ceka 2013 :190., 336.; Gilkes 2013 :311.
  5. ↑ Treidler 1928 :416.
  6. ↑ Cabanes 1988 :222.
  7. ↑ Cabanes 1988 :222.; Wilkes 1992 :133.; Korkuti 2013 :63.
  8. ↑ Cabanes 1988 :223.; Wilkes 1992 :133.; Korkuti 2013 :63.
  9. ↑ Meta 2006 :148., 153.; Korkuti 2013 :63.
  10. ↑ Cabanes 1988 :223–224.; Wilkes 1992 :133.
  11. ↑ Wilkes 2006 :172.
  12. ↑ Ceka 2013 :334.; Gilkes 2013 :313.
  13. ↑ Korkuti 2013 :64.
  14. ↑ Elsie 2010 :497.; Ceka 2013 :316.; Korkuti 2013 :64.
  15. ↑ Pollo & Puto 1981 :27.; Wilkes 1992 :273.; Korkuti 2013 :64. Jacques 2009 :152. jóval későbbre teszi, és az 5–6. századi barbár betöréseknek tulajdonítja Albanopolisz elnéptelenedését.
  16. ↑ Gilkes 2013 :313.
  17. ↑ Pollo & Puto 1981 :33.; Gilkes 2013 :313.
  18. ↑ Elsie 2010 :498.
  19. ↑ Cabanes 1988 :222.; Korkuti 2013 :62.
  20. ↑ Cabanes 1988 :223.; Wilkes 1992 :133., 279.
  21. ↑ Cabanes 1988 :222.
  22. ↑ Elsie 2010 :498.
  23. ↑ Cabanes 1988 :222.; Wilkes 1992 :133.; Gilkes 2013 :313.; Korkuti 2013 :62. (tévesen 20 hektárt említ).
  24. ↑ Cabanes 1988 :223.
  25. ↑ Cabanes 1988 :222.; Wilkes 1992 :133.; Gilkes 2013 :311.; Korkuti 2013 :63.
  26. ↑ Gilkes 2013 :313.
  27. ↑ Cabanes 1988 :223.; Gilkes 2013 :313.; Korkuti 2013 :63.
  28. ↑ Cabanes 1988 :223.; Elsie 2010 :497–498.; Gilkes 2013 :311., 313.
  29. ↑ Elsie 2010 :497.
  30. ↑ Gilkes 2013 :313.
  31. ↑ Gilkes 2013 :312–313.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698  
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  
  • ↑ Meta 2006: Albana Meta: A note on the principal coins of the Epirote League (234–168 B.C.). In New directions in Albanian archaeology: Studies presented to Muzafer Korkuti. Ed. by Lorenc Bejko and Richard Hodges. Tirana: International Centre for Albanian Archaeology. 2006. 147–154. o. = International Centre for Albanian Archaeology Monograph Series, 1. ISBN 9994392301  
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • ↑ Treidler 1928: Hans Treidler: Literaturbericht über die historische Geographie und Topographie der illyrischen Länder. Zeitschrift für Slavische Philologie, V. évf. 3–4. sz. (1928) 411–418. o.
  • ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • ↑ Wilkes 2006: John J. Wilkes: The significance of road-stations for the archaeology of Albania in the Roman era. In New directions in Albanian archaeology: Studies presented to Muzafer Korkuti. Ed. by Lorenc Bejko and Richard Hodges. Tirana: International Centre for Albanian Archaeology. 2006. 169–176. o. = International Centre for Albanian Archaeology Monograph Series, 1. ISBN 9994392301  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Albanopolisz&oldid=21362332”