A Nyugat lánya
| A Nyugat lánya | |
| opera | |
 | |
| A kézirat egy oldala | |
| Eredeti nyelv | olasz |
| Alapmű | The Girl of the Golden West |
| Zene | Giacomo Puccini |
| Szövegkönyv |
|
| Felvonások száma | 3 felvonás |
| Főbb bemutatók | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A Nyugat lánya témájú médiaállományokat. | |
A Nyugat lánya (olaszul La fanciulla del West) Giacomo Puccini háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Guelfo Civinini és Carlo Zangarini írták David Belasco The Girl of the Golden West című színműve alapján. Ősbemutatójára a New York-i Metropolitan operaházban került sor, 1910. december 10-én.
Szereplők
[szerkesztés]| Szereplő | Hangfekvés |
|---|---|
| Minnie, csaplároslány | szoprán |
| Jack Rance, seriff | bariton |
| Dick Johnson alias Ramerrez, bandita | tenor |
| Nick, a Polka szalon pincére | tenor |
| Ashby, a Wells Fargo vasúttársaság ügynöke | basszus |
| Sonora, aranyásó | bariton |
| Trin, aranyásó | tenor |
| Bello, aranyásó | bariton |
| Harry, aranyásó | tenor |
| Joe, aranyásó | tenor |
| Happy, aranyásó | tenor |
| Larkens, aranyásó | basszus |
| Billy Jackrabbit, vásári énekes | bariton |
| Wowkle, a felesége | mezzoszoprán |
| Jake Wallace, vásári énekes | bariton |
| José Castro, mesztic férfi | basszus |
| Aranyásók, tábori férfiak. | |
Cselekménye
[szerkesztés]
- Helyszín: Kalifornia, az aranyláz idején
- Idő: 1849-1850
Első felvonás
[szerkesztés]Az aranyásók tábori kocsmájukban, a Polkában mulatnak. Jack Rance, a seriff szerelmes a csaplároslányba, Minnie-be. Megérkezik Ashby ügynök, aki a banditát, Ramerrezt keresi. Megérkezik a kocsmába a postakocsis is, aki üzenetet hoz Ashbynek egy ismeretlen spanyol nőtől, aki megígéri, hogy elvezeti a bandita búvóhelyére. Még egy vendég érkezik a kocsmába, Johnson Sacramentóból. Minnie felidézi egyik korábbi találkozásukat, ezért az aranyásók befogadják barátként. Az aranyásók távozása után Johnson egyedül marad Minnie-vel, akitől megtudja, hogy ő őrzi az aranykészlet kulcsát. Johnson beavatja Minnie-t a tervébe: el akarja rabolni az aranyat. Éjszakára találkozót beszélnek meg.
Második felvonás
[szerkesztés]
Minnie a szobájában várja Johnson érkezését. Elmeséli a férfinak az életét, Johnson pedig a szerelemre tereli a szót. Szenvedélyesen szerelmet vallanak egymásnak. Amikor Johnson indulni akar, három puskalövés hallatszik. A férfi elbújik. Megérkezik a seriff három aranyásóval és tudatják Minnievel, hogy Johnson tulajdonképpen Ramerrez, a híres bandita. Minnie kitessékeli őket a szobájából, és az utólag előbújó Johnsont is elküldi. Alig lép ki a férfi a szobából, amikor golyó találja el. Minnieben ismét fellángol a szerelem és a sebesültet elrejti a padláson, de amikor a seriff visszatér, a vércseppek elárulják a bandita ottlétét. Minnie azt javasolja, hogy egy pókerjátszmával döntsék el Johnson sorsát. A nő egy hamis kártya segítségével megnyeri a partit, így Johnsonnak alias Ramerreznek sikerül megszöknie.
Harmadik felvonás
[szerkesztés]
Egy erdei tisztáson az aranyásók egyik csapata a másikra vár, hogy együtt fogják el Ramerrezt. Megérkezik Ashby is és mellette a bilincsbe vert Johnson. Akasztani akarják, amikor lován bevágtat Minnie és az általános elképedést kihasználva revolverével Johnson mellé ugrik. Azzal fenyegetőzik, hogy előbb a rablót, majd saját magát is lelövi, ha nem engednek szabad utat nekik. Emlékezteti az aranyásókat a sok jóra, amit neki köszönhetnek. A férfiakon erőt vesz a meghatottság és megkönyörülnek Johnsonnak, aki Minnievel együtt elhagyja a vidéket egy új élet kezdésének reményében.
Híres részletek
[szerkesztés]
- Che farrano i vecchi miei – a vándor énekmondó, Jake Wallace dala (első felvonás)
- Minnie, dalla mia casa son partito – Jack Rance áriája (első felvonás)
- Laggiu nel Soledad – Minnie áriája (első felvonás)
- Or son sei mesi, che mio padre mori – Ramerrez áriája (második felvonás)
- Ch'ella mi creda libero e lontano – Ramerrez áriája (harmadik felvonás)
Diszkográfia
[szerkesztés]Carol Neblett (Minnie), Plácido Domingo (Dick Johnson), Sherrill Milnes (Jack Rance) stb.; Covent Garden Kir. Operaház Ének- és Zenekara, vez.: Zubin Mehta (1977) Deutsche Grammophon 474 840-2 [a mű etalonfelvétele]
Források és irodalom
[szerkesztés]
- Ashbrook, Willam: Puccini operái. Budapest, 1974. Zeneműkiadó. pp. 152–181 és 283–288 ISBN 9633300266
- Fajth Tibor–Nádor Tamás: Puccini. Budapest, 1977. Gondolat Kiadó. pp. 182–203. ISBN 9632804848
- Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997.
- Opera. Szerk. Batta András. Ford. Szilágyi Éva stb. Budapest, 2006. Vince K. ISBN 9639552828
- Pernye András: Giacomo Puccini. 2. kiad. Budapest, 1988. Zeneműkiadó. pp. 92–103. ISBN 963330637X
További információk
[szerkesztés]Giacomo Puccini operái | ||
|---|---|---|
|  | |
