A 3. nemhivatalos sakkolimpiát 1936. augusztus 17. és szeptember 1. között Németországban, Münchenben, a nymphenburgi kastélyban rendezték meg, az ugyanebben az időben zajló XI. nyári olimpiai játékokkal együtt, annak kísérő rendezvényeként. A rendezvény egybeesett a Müncheni Sakk-klub centenáriumi ünnepségével is.
A Német Sakkszövetség antiszemita megnyilvánulásai, valamint amiatt, hogy felkérték a Nemzetközi Sakkszövetséget, hogy a zsidó és fekete bőrű játékosok részvételét ne engedélyezzék, a FIDE levette hivatalos rendezvényei közül, és a tagországok saját belátására bízta, hogy részt vesznek-e a versenyen.[1] Az eredetileg hivatalosnak meghirdetett sakkolimpia ezért lett nemhivatalos.
A verseny körüli viták, valamint a német belpolitikai fejlemények miatt több ország nem kívánt részt venni az olimpián. Így távol maradt a címvédő Amerikai Egyesült Államok, valamint Anglia csapata is. Több ország válogatottjából kimaradtak erős, zsidó származású sakkozók, például a lengyel csapatból Tartakower, de sok ország nem vette figyelembe a rendezők kérését. Erősen „zsidó” csapattal indult például a két favorit: Magyarország (a Steiner testvérek, Szabó László, Gereben) és Lengyelország válogatottja is (Frydman, Najdorf, Friedman, Kremer, Pogorieły), amelyek a versenyen annak rendje és módja szerint meg is verték a „felsőbbrendű” német csapatot. Rajtuk kívül is még több más ország csapatában szerepeltek zsidó származású versenyzők. Ezen a versenyen tette le névjegyét az észt válogatottban a 20 éves Paul Keres, aki az 1. táblán 20 mérkőzéséből 15,5 pontot szerzett.
A több visszalépő ország ellenére az addigi legnépesebb mezőny gyűlt össze. A versenyre 21 csapat nevezett, 208 versenyzővel, és 1680 játszmára került sor. A korábbiaktól eltérően (és erre később sem került sor) a csapatokban egyidejűleg 8 fő játszott, és 2 tartalékot is nevezhettek. A játékosok között erősorrendet kellett megadni, és a 10 játékosból bárkik játszottak, azok szigorúan az előre megadott erősorrendben ülhettek csak le a táblákhoz.
A versenyt a csapatok között körmérkőzéses formában rendezték. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban fejenként 2 óra állt rendelkezésre az első 40 lépés megtételéhez, majd 20 lépésenként további 1 óra.
A versenyt a már 67 éves Maróczy Géza vezetésével játszó magyar csapat biztosan, minden ellenfelét legyőzve nyerte. A csapat jól ötvözte a már több olimpiai bajnoki címmel rendelkező rutinos játékosokat (Steiner Lajos és Endre, Havasi Kornél, Vajda Árpád), valamint a feltörekvő fiatalokat (Szabó László, Barcza Gedeon, Gereben Ernő). A magyar válogatott csapatban először játszott a korábbi román olimpiai csapattag Balogh János.
H. |
Ország |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
BP |
+ |
= |
-
|
1 |
Magyarország |
● |
5 |
4½ |
5 |
5½ |
5½ |
4½ |
4½ |
5½ |
5 |
5 |
6½ |
5½ |
5½ |
4½ |
6½ |
6 |
5 |
6½ |
7 |
7½ |
110½ |
20 |
0 |
0
|
2 |
Lengyelország |
3 |
● |
4½ |
4½ |
5 |
3½ |
4 |
5½ |
5 |
4½ |
7 |
5½ |
6 |
6 |
3½ |
6½ |
5½ |
6½ |
6½ |
7½ |
8 |
108 |
16 |
1 |
3
|
3 |
Németország |
3½ |
3½ |
● |
4 |
4 |
6½ |
5½ |
4½ |
5 |
6 |
4½ |
4½ |
5½ |
4½ |
6½ |
6½ |
7 |
6 |
5½ |
7 |
6½ |
106½ |
16 |
2 |
2
|
4 |
Jugoszlávia |
3 |
3½ |
4 |
● |
3 |
6 |
4½ |
5½ |
5½ |
4 |
4½ |
5½ |
5½ |
6½ |
4 |
6 |
7 |
5 |
7½ |
7 |
7 |
104½ |
14 |
3 |
3
|
5 |
Csehszlovákia |
2½ |
3 |
4 |
5 |
● |
2½ |
7 |
4 |
5 |
4 |
4 |
6 |
6½ |
6 |
6½ |
5 |
6 |
6½ |
6 |
6½ |
8 |
104 |
13 |
4 |
3
|
6 |
Lettország |
2½ |
4½ |
1½ |
2 |
5½ |
● |
3½ |
4½ |
5 |
6 |
4 |
5 |
6½ |
7 |
6½ |
5½ |
5½ |
4 |
5½ |
5 |
7 |
96½ |
14 |
2 |
4
|
7 |
Ausztria |
3½ |
4 |
2½ |
3½ |
1½ |
4½ |
● |
4½ |
5 |
4 |
5½ |
4 |
5½ |
4½ |
5½ |
7 |
5½ |
7 |
5½ |
6½ |
6 |
95 |
13 |
3 |
4
|
8 |
Svédország |
3½ |
2½ |
3½ |
2½ |
4 |
3½ |
3½ |
● |
5½ |
4½ |
4 |
4 |
5 |
6½ |
4½ |
6 |
5½ |
6½ |
6 |
6½ |
6½ |
94 |
11 |
3 |
6
|
9 |
Dánia |
2½ |
3 |
3 |
2½ |
3 |
3 |
3 |
2½ |
● |
4½ |
6½ |
7 |
5½ |
4½ |
5 |
5 |
5½ |
7 |
5 |
6½ |
7 |
91½ |
12 |
0 |
8
|
10 |
Észtország |
3 |
3½ |
2 |
4 |
4 |
2 |
4 |
3½ |
3½ |
● |
3½ |
4 |
5½ |
4½ |
6½ |
6½ |
6 |
6 |
6½ |
5½ |
6 |
90 |
9 |
4 |
7
|
11 |
Litvánia |
3 |
1 |
3½ |
3½ |
4 |
4 |
2½ |
4 |
1½ |
4½ |
● |
3½ |
3 |
4 |
4½ |
5½ |
3 |
6 |
4½ |
5½ |
6½ |
77½ |
7 |
4 |
9
|
12 |
Finnország |
1½ |
2½ |
3 |
2½ |
2 |
3 |
4 |
4 |
1 |
4 |
4½ |
● |
3½ |
4 |
4 |
4 |
5½ |
4½ |
5½ |
6 |
5½ |
75 |
6 |
6 |
8
|
13 |
Hollandia |
2½ |
2 |
2½ |
2½ |
1½ |
1½ |
2½ |
3 |
2½ |
2½ |
5 |
4½ |
● |
5 |
5½ |
4½ |
5 |
4½ |
4½ |
5 |
5 |
71½ |
10 |
0 |
10
|
14 |
Románia |
2½ |
2 |
3½ |
1½ |
2 |
1 |
3½ |
1½ |
3½ |
3½ |
4 |
4 |
3 |
● |
5½ |
3½ |
4 |
4 |
4½ |
6 |
5 |
68 |
4 |
4 |
12
|
15 |
Norvégia |
3½ |
4½ |
1½ |
4 |
1½ |
1½ |
2½ |
3½ |
3 |
1½ |
3½ |
4 |
2½ |
2½ |
● |
3½ |
3½ |
3½ |
2½ |
7 |
5 |
64½ |
3 |
2 |
15
|
16 |
Brazília |
1½ |
1½ |
1½ |
2 |
3 |
2½ |
1 |
2 |
3 |
1½ |
2 |
4 |
3½ |
4 |
4 |
● |
4 |
5½ |
5 |
6 |
4 |
63 |
5 |
3 |
12
|
17 |
Svájc |
2 |
2½ |
1 |
1 |
2 |
2½ |
2½ |
2½ |
2½ |
2 |
5 |
2½ |
3 |
4 |
4½ |
4 |
● |
5 |
3 |
5 |
5 |
61½ |
5 |
2 |
13
|
18 |
Olaszország |
3 |
1½ |
2 |
3 |
1½ |
4 |
1 |
1½ |
1 |
2 |
2 |
3½ |
3½ |
4 |
4½ |
2½ |
3 |
● |
6 |
4 |
5½ |
59 |
3 |
3 |
14
|
19 |
Izland |
1½ |
1½ |
2½ |
½ |
2 |
2½ |
2½ |
2 |
3 |
1½ |
3½ |
2½ |
3½ |
3½ |
5½ |
3 |
5 |
2 |
● |
4½ |
5 |
57½ |
4 |
0 |
16
|
20 |
Franciaország |
1 |
½ |
1 |
1 |
1½ |
3 |
1½ |
1½ |
1½ |
2½ |
2½ |
2 |
3 |
2 |
1 |
2 |
3 |
4 |
3½ |
● |
5½ |
43½ |
1 |
1 |
18
|
21 |
Bulgária |
½ |
0 |
1½ |
1 |
0 |
1 |
2 |
1½ |
1 |
2 |
1½ |
2½ |
3 |
3 |
3 |
4 |
3 |
2½ |
3 |
2½ |
● |
38½ |
0 |
1 |
19
|
Táblánként értékelték a legjobb százalékos eredményt elért játékosokat. A összes táblát figyelembe véve a mezőnyben a legjobb eredményt a magyar Szabó László érte el az 5. táblán 86,8%-os eredményével. Steiner Lajos 2. táblán elért 77,5%-os eredménye tábláján a 2. legjobb volt, míg az 1. tartalékok között Balogh János 65,4%-os eredménye a 3. legjobb volt.
|
Versenyző
|
Pont
|
Játszma
|
%
|
|
Bjørn Nielsen ( Dánia)
|
11,5
|
15
|
76,7
|
|
Movsas Feigin ( Lettország)
|
14,5
|
19
|
76,3
|
|
Emil Zinner ( Csehszlovákia)
|
14,5
|
20
|
72,5
|
|
Versenyző
|
Pont
|
Játszma
|
%
|
|
Ludwig Rödl ( Németország)
|
14,0
|
20
|
70,0
|
|
Alfred Christensen ( Dánia)
|
13,0
|
19
|
68,4
|
|
Henryk Pogoriely ( Lengyelország)
|
13,5
|
20
|
67,5
|
|
Versenyző
|
Pont
|
Játszma
|
%
|
|
Wolfgang Weil ( Ausztria)
|
12,5
|
17
|
73,5
|
|
Herbert Heinicke ( Németország)
|
13,0
|
18
|
72,2
|
|
Karlis Ozols ( Lettország)
|
10,5
|
15
|
70,0
|
- OlimpBase
- Edward Winter: The 1936 Munich Chess Olympiad (angolul)
- Stanisław Gawlikowski: Olimpiady szachowe 1924-1974, Wyd. Sport i Turystyka, Warszawa 1978 (lengyelül)
- W. Litmanowicz, J. Giżycki, Szachy od A do Z, Warszawa, Sport i Turystyka, 1986, s. 799 (tom 2) (lengyelül)
- Kurt Richter (Hrsg.): Schach-Olympia München 1936. 2 Bände. De Gruyter, Berlin und Leipzig 1936, 1937 (Reprint: Edition Olms, Zürich 1997. ISBN 3-283-00255-X) (németül)
- Emil Joseph Diemer: Olympische Blitzsiege, Magyar Sakkvilag, Kecskemet 1936 (németül)
- Anthony J. Gillam: Munich Chess ‚Olympiad‘ 1936, Chess Players, 2000 (angolul)
- Michael Negele: „Propaganda auf 64 Feldern. Das Schach-Olympia München 1936“, in: Karl, Nr. 3, 2008, S. 20-26 (németül)
- Mario Tal: Bruderküsse und Freudentränen. Eine Kulturgeschichte der Schach-Olympiaden. PapyRossa Verlag, Köln 2008, S. 91-117. ISBN 978-3-89438-393-0 (németül)
- Frank Große: Die Geschichte der Schacholympiade. Teil 3: Vor dem Zweiten Weltkrieg (1931–1939) (németül)
|
---|
nem hivatalos nyílt | |
---|
hivatalos nyílt | |
---|
nyílt és női egyben | |
---|
női (külön szócikkel) | |
---|