1710 Gothard
1710 Gothard | |
Felfedezése | |
Felfedező | Kulin György |
Felfedezés ideje | 1941. október 20. |
Felfedezés helye | Budapest, Svábhegyi Csillagvizsgáló |
Névadó | Gothard Jenő |
Ideiglenes név | 1941 UF, 1955 TT[1] |
Kisbolygókategória | Kisbolygóöv |
Pályaadatok | |
Epocha | 2009. június 18. |
Aphélium távolsága | 2,943882 CsE[1] |
Perihélium távolsága | 1,6996434 CsE[1] |
Fél nagytengely | 2,3217627 CsE[1] |
Pálya excentricitása | 0,2679513[1] |
Orbitális periódus | 1292,1863858 nap (3,54 év)[1] |
Közepes anomália | 88,86893°[1] |
Inklináció | 8,47203°[1] |
Felszálló csomó hossza | 356,71622°[1] |
Perihélium szöge | 335,94544°[1] |
Központi égitest | Nap |
Fizikai tulajdonságok | |
Átlagos átmérő | 9,838 km |
Forgási periódus | 4,939 óra[1] |
Albedó | 0,087 |
Abszolút fényesség | 13,3 M[1] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az 1710 Gothard (ideiglenes nevén 1941 UF) a Naprendszer kisbolygóövében keringő kisbolygó. 1941. október 20-án fedezte föl Kulin György a budapesti Svábhegyi Obszervatóriumban. A kisbolygó a nevét Gothard Jenő magyar csillagászról kapta, aki először fényképezte le a Lant csillagképben található Gyűrűs-köd központi csillagát a Szombathely melletti Herényben, a családi obszervatóriumban.
Kulin György 1941. december 21-ig hat alkalommal is észlelte a kisbolygót. Ezt követően azonban lassan gyűltek az adatok az égitestről, mivel elnyúlt pályája és 3,5 éves keringési ideje miatt csak hétévente éri el a maximális fényességét. 1955-ben, 1962-ben, 1969-ben és 1975-ben sikerült megfigyelni egy vagy két éjszakán, az 1990-es évek elejéig mindössze 19 pozíciómérés gyűlt össze róla. Laurent Bernasconi francia amatőrcsillagász 2001-es mérései szerint az aszteroida forgási periódusa 4,9 óra, a fényváltozás amplitúdója 0,3 magnitúdó.[2]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k l NASA JPL Kisbolygó Adattár – az 1710 Gothard adatai (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 9.)
- ↑ Sárneczky Krisztián: Sváb-hegyi kisbolygók, szerk.: Keszthelyiné Sragner Márta: Az égbolt mindenkié. Budapest: Magyar Csillagászati Egyesület, 2005, 53. o. ISBN 963-218-243-X.