Ólom(IV)-klorid
Ólom(IV)-klorid | |
IUPAC-név | Ólom(IV)-klorid |
Szabályos név | Tetraklórplumbán |
Más nevek | Ólom-tetraklorid |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 13463-30-4 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | PbCl4 |
Moláris tömeg | 349.012 g/mol[1] |
Megjelenés | sárga, olajszerű folyadék |
Sűrűség | 3,2 g/cm³[1] |
Olvadáspont | −15 °C |
Forráspont | 50 (bomlik) °C |
Oldhatóság (vízben) | vízzel reakcióba lép |
Oldhatóság | oldódik sósavban |
Kristályszerkezet | |
Koordinációs geometria |
4 |
Molekulaforma | tetraéder[2] |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az ólom(IV)-klorid vagy ólom-tetraklorid +4-es oxidációs számú fématomot tartalmazó ólom-klorid, képlete PbCl4. Sárga színű, normál körülmények között olajszerű folyadék. Csak 0 °C alatt stabil, 50 °C fölött bomlik. Tetraéderes szerkezetű, központi atomja az ólom. A Pb-Cl kovalens kötés hossza 247 pm, a kötésenergia 243 kJ/mol.[3]
Szintézise
[szerkesztés]Előállítható úgy, hogy ólom(II)-kloridot sósavban feloldunk, majd klórgázt buborékoltatunk át rajta, ekkor kloroólomsav (H2PbCl6) keletkezik.[4] Ezt ammónium-kloriddal reagáltatják, majd a keletkező ammóniumsót, ammónium-kloroplumbátot ([NH4]2[PbCl6]) tömény kénsavval összeöntik, így kicsapódik az ólom(IV)-klorid. Minden reakciót 0 °C-on végeznek a bomlás elkerülése végett.
Reakciója vízzel
[szerkesztés]A szén-tetrakloriddal, egy szintén 4. főcsoportbeli elem kloridjával ellentétben az ólom-tetraklorid reakcióba lép vízzel. Ez azzal magyarázható, hogy nagyobb központi atom lévén (a Pb nagyobb, mint a C) kisebb a zsúfoltság az atomok között, és így a víz könnyen hozzáfér az ólomhoz.[2] Ráadásul mivel az ólomnak vannak üres d-elektronpályái, az oxigén még azelőtt hozzákapcsolódik, hogy a Pb–Cl kötés felbomlana, ez pedig kevesebb energiát igényel. A teljes reakcióegyenlet tehát:
Stabilitása
[szerkesztés]Az ólom(IV)-klorid klórgáz keletkezése mellett könnyen bomlik ólom(II)-kloridra.[2]
Ez azért van, mert a +4-es oxidációs szám stabilitása a széncsoport elemei közt a periódusos rendszerben lefelé haladva csökken.[2] Így, míg a szén-tetraklorid igen stabilnak mondható, az ólom esetén a +2 oxidációs szám stabilabb, mint a +4, ahogy ez a nagyobb tömegszámú fémekre jellemző. A +2-es oxidációs állapotban az ólom s-alhéja telítődik, míg a külső p-alhéja teljesen kiürül. Emiatt van, hogy az ólom esetén a +4-es oxidációs szám igen ritka.[5]
Toxicitása
[szerkesztés]Az ólom egy kumulatív méreg.[3] Bár az ólomvegyületek rákkeltő hatására még nincs elég bizonyíték, az ólom-tetraklorid a többi ólomvegyülethez hasonlóan meglehetősen karcinogénnek mondható az emberi szervezetre nézve.[6] Az ólom számos módon bekerülhet a szervezetbe, legveszélyesebb a belégzése, lenyelése vagy bőrrel való érintkezése. Emellett az ólomnak teratogén hatásait is bizonyították.[7]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Lead tetrachloride című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c d Lead compounds: Lead Tetrachloride. WebElements.com. (Hozzáférés: 2012. október 10.)
- ↑ a b c d The Chlorides of Carbon, Silicon and Lead. chemguide.co.uk. (Hozzáférés: 2012. október 10.)
- ↑ a b Emsley, John. The Elements. Oxford: Oxford University Press, 114. o. (2000). ISBN 0-19-855819-8
- ↑ Neu, John T. (1958. október 1.). „Raman Spectra of Germanium Tetrachloride and Lead Tetrachloride”. ACS 70 (10), 3464–3465. o. DOI:10.1021/ja01190a073. (Hozzáférés: 2012. október 10.)
- ↑ Miessler, Gary L.. inorganic Chemistry. Boston: Prentice Hall, 275, 289–290. o. (2011). ISBN 978-0-13-612866-3
- ↑ National Toxicology Program, Department of Health and Human Services. Report on Carcinoens, Twelfth Edition (2011) - Lead and Lead Compounds, 251. o. (2011). Hozzáférés ideje: 2015. december 21.
- ↑ Environmental Health & Safety - 1: General Information About Chemical Safety. Princeton UNiversity. [2013. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 11.)