Éric Zemmour

Éric Zemmour
Született	Éric Justin Léon Zemmour 1958. augusztus 31. (66 éves) Montreuil
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Házastársa	Mylène Chichportich
Élettársa	Sarah Knafo (nem ismert – )
Gyermekei	három gyermek: Hugo Zemmour
Szülei	Lucette Lévy Roger Zemmour
Foglalkozása	író editorial columnist újságíró kolumnista politikai kommentátor aktivista politikus
Tisztsége	elnök (2021. december 5. – , Visszahódítás)
Iskolái	École Yabné Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete (–1979)
Kitüntetései	Prix du livre incorrect (2010) Prix Richelieu (2011) Prix Combourg-Chateaubriand (2015)
Magassága	173 cm
Éric Zemmour aláírása
weboldal Facebook IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Éric Zemmour témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Éric Justin Léon Zemmour (Montreuil, 1958. augusztus 31. –) francia szélsőjobboldali politikus, esszéíró, politikai újságíró és író. Indult a 2022-es francia elnökválasztáson, amelyen az első fordulóban a negyedik helyezést érte el.

Határozott álláspontjai, valamint a számos vita, amelyekben részt vett, a szélsőjobb körökben népszerűek Franciaországban. A Francia Öngyilkosság (franciául: Le Suicide français ) című könyvével elnyerte a 2015 -ös Prix Combourg-Chateaubriand díjat és nemzetközi elismerésre tett szert.

Montreuilban született Zemmour a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében tanult. 1986-ban a Le Quotidien de Paris című újságnál helyezkedett el, majd 1996-ban a Le Figaro riporterévé vált. 2009 óta hasábja van a Le Figaro Magazinban. Zemmour televíziós személyiségként lépett fel olyan műsorokban, mint az On n'est pas couché a France 2-n (2006–2011), az Ça se vitája az I-Téléről (2003–2014) és a Face à l'Info on CNews (2019 óta). . 2011 óta szerepel a Zemmour et Naulleau-n is, Anaï Bouton által vezetett heti esti beszélgetős műsorban a Paris Première-en , Éric Naulleau irodalomkritikussal együtt. Zemmour párhuzamosan dolgozott az RTL -nél 2010 és 2019 között, először a Z comme Zemmour rádióműsor házigazdája volt, mielőtt elemzőként csatlakozott Yves Calvi reggeli hírműsorához.

Zemmourt a 2022-es francia elnökválasztás egyik lehetséges jelöltjeként tartja számon a hírmédia. 2021. november 30-án bejelentette, hogy indul a választáson.

Élete és karrierje

Fiatalkora

Éric Zemmour Montreuilben született, 1958. augusztus 31-én, egy algériai bevándorló családban, amely az algériai háború idején Franciaországba menekült. Berber eredetű zsidóként és mindenekelőtt francia zsidóként azonosítja magát. Drancy-ben, később a párizsi Château Rouge kerületben nőtt fel. Szülei Roger Zemmour mentős és felesége, Lucette.

Politikai újságíró

Zemmour, aki a Párizsi Intézetben diplomázott, kétszer nem jutott be az École nationale d'administration-ba. Pályafutását 1986-ban kezdte a Le Quotidien de Paris-ban, a Philippe Tesson vezettte, újság a politikai szekciójánál. Miután az újság 1994-ben megszűnt, szerkesztő lett az Info-Matinnál, ahol egy évig maradt. Ezután 1996-ban politikai újságíróként csatlakozott a Le Figaro szerkesztőségéhez. Zemmour 1997-ben a Marianne és 1999- ben a Valeurs actuelles szabadúszó újságírója is volt. 2009-ben a Le Figaróból a Figaro Magazinba költözött, ahol azóta heti rovatot írt. A Le Spectacle du Monde politikai rovatvezetője is. Annak ellenére, hogy nem sikerült bejutnia az École nationale d'administrationba, politikai újságírói státusa lehetővé tette számára, hogy 2006-ban az iskola felvételi bizottságának tagja legyen.

Zemmour támogatta a rattachizmust, vagyis Belgium francia ajkú területeinek (Vallónia) Franciaországhoz való csatlakozását.

Író és esszéista

Zemmour megírta Édouard Balladur és Jacques Chirac életrajzát is. Zemmour 2014-es The French Suicide című könyve több mint 400 000 példányban kelt el.

Politikai nézetei

Raphaël Glucksmann úgy jellemezte Zemmour törekvéseit, hogy "nagyon világos ambíciója van, a republikánus jobboldal és a szélsőjobb közötti szakadék eltörlésére a szélsőjobb zászlaja alatt". A France Inter rádióműsorában 2017 szeptemberében Zemmour azt mondta a Glucksmannnak: „Nagyon jól megértettél.”

Neoliberalizmus-ellenesség

A Le Figaroban megjelent vezércikkekben rendszeresen kifejtett nézetek miatt Zemmourt a jelenlegi mainstream kategóriák szerint széles körben úgy értelmezik, hogy szilárdan a politikai spektrum jobb oldalán helyezkedik el. A gaullista vagy bonapartista hagyományok hívének vallja magát miközben elismeri a marxista elemzések relevanciáját, különös tekintettel a kapitalizmus nyereségforrásaira, ideértve a bevándorlást is. Szerinte a kapitalizmus tönkreteszi a hagyományos struktúrákat, mint például a család.

Konzervatív álláspontot képvisel a társadalmi kérdésekben, és gazdasági kérdésekben is határozottan liberalizmusellenes. Így reakciósként azonosítja magát egy olyan társadalommal szemben, amely a hamis cél szolgálatában dekonstruálja a társadalmi rendet, különösen a családot és a hagyományokat, felszabadítva azt az egyént, aki valójában elszigetelődik és a fogyasztó kizárólagos státusza alá csökken. A reakciót felforgatónak mutatja be annak fényében, hogy a progresszívek, akik ma a kultúra és a média területén dominálnak, nem állíthatják, hogy kritizálják a kialakult rendet, mivel ők maguk alkotják ezt a rendet és rögzítik annak normáit.

Társadalmi kérdések

Társadalmi kérdésekben konzervatív álláspontot képvisel, és reakciósként azonosította magát.

Bevándorlás és asszimiláció

Zemmour széles körben hirdetti a Nagy Lecserélés összeesküvés-elméletét, és azt állítja, hogy Franciaország lakosságát bevándorlók váltják fel. 2021 augusztusában a franciaországi bevándorlással kapcsolatos nézeteiről készített interjún Zemmour kijelentette: "Meg kell állítanunk a beáramlást. Nem csak az illegálisról beszélek; elsősorban a legális bevándorlásra gondolok. ... A leváltás folyamata zajlik attól a pillanattól kezdve, hogy túl sok a bevándorló, aki már nem asszimilálódik."

A francia asszimilációs hagyomány tagja, Zemmour sokáig határozottan ellenezte a tömeges bevándorlást és a bevándorlók integrációjának jelenlegi, általa túl engedékenynek tartott modelljét. 2008 novemberében interjút adott a Le Choc du mois havilapnak, amelyben a bevándorlást egy „demográfiai cunamihoz” hasonlította. 2007-ben kiállt a Thierry Mariani-módosítás mellett is, amely genetikai vizsgálatokat írna elő a családegyesítésre való jogosultsághoz.

2021. október 2-án Lille-ben egy nyilvános találkozón Eric Zemmour felidézte a migrációs áramlással kapcsolatos nagyon erős pozícióját, és a franciaországi illegális és legális bevándorlás megszüntetéséért könyörgött.

Faji és rasszizmusellenes kérdések

Szerinte a rasszizmusellenesség François Mitterrand által kezdeményezett taktika, hogy elfeledtesse az emberekkel a baloldal gazdasági liberalizmus felé fordulását 1983-ban. Állítása szerint az antirasszizmus olyan ideológia, amelyet egykori baloldaliak hajtanak végre, akiknek fel kellett adniuk illúzióikat. A bevándorlókkal ezek az emberek egyfajta alternatív forradalmár embert találtak.

A feminizmus, a nők és a homoszexualitás

Zemmour kritikát fogalmazott meg a feminizmussal és a homoszexualitással kapcsolatban, és azt állította, hogy Franciaország hanyatlását részben a férfiasság eróziója és a társadalom „elnőiesedése” okozta, amelyeket a Le Premier Sexe és A francia öngyilkosság című műveiben hosszasan feltárt. Zemmour ellenzi az abortuszt, amelyet „kollektív öngyilkosságnak” nevezett, és azzal érvelt, hogy a nők alkalmatlanok voltak politikai hatalmi pozíciókra. A francia öngyilkosságban kritikát fogalmazott meg a születésszabályozással, a nők jogaival és a gender-kutatással kapcsolatban. Ezenkívül megvédte Dominique Strauss-Kahnt és Tariq Ramadant az ellenük felhozott szexuális zaklatással kapcsolatos vádak kapcsán.

Számos publikáció nőgyűlölőnek minősítette álláspontját.

Nemzetközi kapcsolatok

Zemmour amellett érvelt, hogy Franciaország távolodjon el az Egyesült Államoktól, szorosabb legyen kapcsolata Oroszországgal, valamint az Európai Unió és külpolitikájától való fokozott függetlenség mellett áll ki. Kijelentette, hogy a normandiai partraszállás egyszerre volt Franciaország felszabadítása, de egyben „gyarmatosítása” is az Egyesült Államok által. A francia fegyveres erők megerősítését is szorgalmazta, azzal érvelve, hogy az egyetlen befolyás, amelyet Franciaország megtartott a nemzetközi színtéren, fegyveres erőinek és nukleáris védelmi képességeinek köszönhető. Zemmour támogatja a NATO integrált katonai parancsnokságából való kilépést.

Ezenkívül Zemmour támogatását fejezte ki a rattachizmus, Belgium francia nyelvű részének Vallónia Franciaországba való integrációja mellett, rámutatva egy 2010-es közvélemény-kutatásra, amelyben a vallonok 49 százaléka készen állt egy ilyen lépésre. Belgiumot nagyrészt fikciónak minősítette, és Franciaországtól való elszakadását Kelet-Németország Nyugat-Németországtól való elszakadásához hasonlította, és „Franciaország NDK-jának” nevezte.

Indulás a 2022-es francia elnökválasztáson

2021-ben részt vett egy országos körúton Franciaországban, hogy népszerűsítse új könyvét, a La France n'a pas dit son dernier mot (Franciaország nem mondta ki utolsó szavát), amely szeptember 15-én jelent meg. Több mint 80 000 példányban kelt el az első négy napban, és 165 000 példányban az első 3 hétben.

2021. szeptember 24-én Zemmour több mint 3,8 millió nézőt vonzott egy nagy nyilvánosságot kapott kétórás televíziós vitában Jean-Luc Mélenchon baloldali elnökjelölttel.

2021. november 30-án Eric Zemmour bejelentette, hogy indul a 2022-es elnökválasztáson. December 5-én pedig felfedte, hogy új politikai pártot alapított Reconquête (Visszahódítás) néven.