Ugrás a tartalomhoz

Édouard Philippe

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Édouard Philippe
Franciaország 23. miniszterelnöke
Hivatali idő
2017. május 15. – 2020. július 3.
ElődBernard Cazeneuve
UtódJean Castex
Le Havre polgármestere
Hivatali idő
2010. október 24. – 2017. május 20.
ElődAntoine Rufenacht

Született1970. november 28. (54 éves)[1][2][3][4][5]
Rouen[6][1][2]
Párt

HázastársaÉdith Chabre
Foglalkozáspolitikus
Iskolái

Díjak
  • a francia Becsületrend főtisztje (2020)
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje (2017)
  • Grand Cross of the Order of Merit of Senegal (2019)
  • Honorary Officer of the Order of Australia (2019)

Édouard Philippe aláírása
Édouard Philippe aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Édouard Philippe témájú médiaállományokat.

Édouard Philippe (Rouen, 1970. november 28. –) francia jogász és konzervatív politikus, 2017. május 15.2020. július 3. között Franciaország miniszterelnöke.

Az Unió egy Népi Mozgalomért, majd a Republikánus Párt tagjaként 2012 óta a Nemzetgyűlés tagja, Seine-Maritime megye 7. választókerülete képviseletében. 2010 óta Le Havre polgármestere és a város agglomerációs szövetségének az elnöke.

Philippe-et a frissen megválasztott köztársasági elnök, Emmanuel Macron nevezte ki kormányfőnek, készülőben a nemzetgyűlési választásra, amelyen Macron pártja, a szociálliberális En Marche aligha szerez egyedül parlamenti többséget.

Ifjúkora, iskolái

[szerkesztés]

A szülei tanárok voltak, Phillipe Édouard baloldali családban nőtt fel. Bonnban érettségizett, ahol édesapja a Francia Iskola igazgatója volt. Egy év után abbahagyta a CPGE (Classe préparatoire aux grandes écoles) nyelv és irodalom (hypokhâgne) szakát, és a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében (Sciences Po) kezdett tanulni, ahol 1992-ben végzett. Később, 1995 és 1997 között a Nemzeti Közigazgatási Iskolában is tanult (École nationale d'administration, ENA), a "Marc Bloch csoportban".[7][8]

A Sciences Pón töltött éveiben Michel Rocard támogatója volt, és a Szocialista Párt rocard-i és szociáldemokrata szárnyaival azonosult. Miután Rocard elvesztette vezetői posztját a pártban, véget ért Philippe szimpátiája is a párt iránt. Miután 1997-ben elhagyta az ENÁ-t, az Államtanácsban (Conseil d'État) kapott munkát[7][8] a közbeszerzési jogra szakosodva.[9]

Politikai pályája

[szerkesztés]
Dimitrij Medvegyevvel Le Havre-ban, 2019. június 24.

2001-ben Le Havre jogi ügyekért felelős alpolgármestere lett Antoine Rufenacht polgármester alatt.[10] Rufenacht 1995 és 2010 közt volt a város polgármestere, és a 2002-es elnökválasztáson Jacques Chirac kampányigazgatója is volt.[8] Amikor 2002-ben megalakult az UMP, Philippe Alain Juppé támogatta, akit ideológiailag Michel Rocardhoz hasonlónak érzett. Ezzel véget ért baloldali aktivizmusa.[8] Ugyanebben az évben sikertelenül próbálta megszerezni választókerülete mandátumát a 2002-es törvényhozási választáson.[9] 2014-ig Juppé alatt az UMP szolgáltatási főtitkára volt, amikor a bordeaux-i polgármestert elítélték egy olyan fiktív munkákat érintő ügy miatt, amelybe belekeveredett a konzervatív párt elődje, az RPR (Rassemblement pour la République, Tömörülés a Köztársaságért) is. Ekkor Phillipe a privát szektorban kezdett dolgozni a Debevoise & Plimpton LLP nevű amerikai jogi cégnél.[7][8] Ugyanebben az évben megválasztották Felső-Normandia regionális tanácsába.[10]

Miután Nicolas Sarkozy megnyerte a 2007-es elnökválasztásokat, Phillipe rövid időre visszatért a politikába, Juppé rövid életű kabinetjébe, ahol egy ideig ökológiai miniszter lett (mielőtt kinevezték az Areva közügyi igazgatójának, amely posztot 2007 és 2010 között töltötte be).[8]

2007-től a Seine-Maritime 7. választókerületéből megválasztott nemzetgyűlési képviselő, Jean-Yves Besselat tartalék képviselője volt.[7] A 2008-as megyei önkormányzati választásokon Le Havre-ban a Seine-Maritime megyei tanács tagjává választották,[11] majd 2014-ben pártfogója, Rufenacht lemondása után polgármesternek választották,[8][7] és ugyanabban az évben a le havre-i agglomerációs tanács elnöke is lett.[10] Miután hosszú betegség után 2012-ben Besselat meghalt, Phillipe átvette a helyét a nemzetgyűlésben,[12] és a nem sokkal később tartott 2012-es törvényhozási választásokon meg is védte a mandátumát.[8] 2014-ben újraválasztották Le Havre polgármesterének. Már az első fordulóban elnyerte az abszolút többséget, a szavazatok 52,04%-át.[11]

2017. május 15-én Emmanuel Macron köztársasági elnök miniszterelnöknek nevezte ki.[13] 2020-ban mondott le.[14]

Magánélete

[szerkesztés]

Felesége Edith Chabre, aki a Sciences Pón tanít. Három gyermekük van.[15][16]

Publikációi

[szerkesztés]

Philippe a társszerzője a következő két fikció műfajú munkának:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. május 15.)
  2. a b c d e Édouard Philippe (francia nyelven). Franciaország kormánya, 2017. [2017. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 18.)
  3. French National Directory of Representatives, 9 April 2019
  4. Brockhaus (német nyelven)
  5. GeneaStar
  6. a b c Emmanuel Macron picks centre-right Édouard Philippe as PM (angol nyelven), 2017. május 15. [2017. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 15.)
  7. a b c d e Edouard Philippe de A à Z”, Le Point , 2010. december 16. (Hozzáférés: 2017. május 15.) 
  8. a b c d e f g h Jules Pecnard. „Trois choses à savoir sur Edouard Philippe, le potentiel futur Premier ministre”, L'Express , 2017. május 10.. [2017. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. május 15.) 
  9. a b Justine Chevalier. „Qui est Edouard Philippe, juppéiste pressenti pour être Premier ministre?”, BFM TV, 2017. május 11. (Hozzáférés: 2017. május 14.) 
  10. a b c Biographie et actualités de Edouard Philippe”, France Inter (Hozzáférés: 2017. május 15.) 
  11. a b Edouard Philippe : Biographie et articles”, Le Point (Hozzáférés: 2017. május 15.) 
  12. Jean-Yves Besselat, député UMP de Seine-Maritime, est mort”, Le Monde , 2017. március 23.. [2018. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. május 15.) 
  13. Le premier ministre Philippe prépare « un gouvernement rassembleur de compétences »”, Le Monde , 2017. május 15. (Hozzáférés: 2017. május 15.) 
  14. Lemondott a francia kormány. www.msn.com. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  15. All you need to know about France's little-known Prime Minister Edouard Philippe. The Local France, 2017. május 15. (Hozzáférés: 2017. május 15.)
  16. Session 1: Building a Smart Port City for today and tomorrow (Durban). 14th World Conference Cities and Ports. [2017. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 15.)
  17. Alain Auffray. „Edouard Philippe, la transgression à Matignon”, Libération , 2017. május 15.. [2017. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. május 16.) 

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk

[szerkesztés]