Zoutpansbergi Köztársaság

	Zoutpansbergi Köztársaság
	1849 – 1858
	; Zoutpansbergi Köztársaság zászlaja
	; Zoutpansbergi Köztársaság zászlaja
	Általános adatok
Fővárosa	Zoutpansberg, 1854 után Schoemansdal
Hivatalos nyelvek	afrikaans
Vallás	holland református
	Kormányzat
Államforma	Köztársaság
Államfő	Andries Hendrik Potgieter (1849–1852); Pete Potgieter (1852–1854); Stephanus Schoeman (1854–1858); Janse van Rensburg (1858)

Zoutpansbergi Köztársaság (afrikaansul: Republiek van Zoutpansberg) a mai Dél-afrikai Köztársaság Limpopo nevű tartományában alapított búr állam volt 1849 és 1858 között. Alapítója Andries Hendrik Potgieter, aki 1838-ban létrehozta a Winburg–Potchefstroomi Köztársaságot (ez később különvált potchefstroomi és winburgi köztársaságra), valamint a Lydenburgi Köztársaságot is szintén 1849-ben.

Az első telepesek Zoutpansberg területére 1835-ben érkeztek Louis Tregardt és Hans van Rensburg vezetésével. Potgieter 1845-ben költözött ide és fogott bele a közösség szervezésébe, amely négy évvel később önálló államként deklarálta magát.

Központjában templomot és egy erődítést építettek. Ez a búr köztársaság feküdt a lehető legtávolabb az angolok ellenőrizte területektől. A közeli Mozambikból a portugálok kereskedelmi állomást létesítettek Zoutpansbergben, ahol virágzásnak indult az elefántcsont-kereskedelem és a fegyvercsempészet.

Potgieter 1852-ben meghalt. Utódja fia, Pete Potgieter lett, aki két évvel később egy, a helyi őslakókkal vívott harcban esett el. Utána Stephanus Schoeman tábornok követte őt az elnöki székben, aki a város katonai parancsnoka is volt. Schoeman után nevezték el a köztársaság fővárosát és névadóját, Zoutpansberget Schoemansdal-ra, amelynek ekkortájt körülbelül 1800 lakója volt.

Schoeman a Marthinus Wessel Pretoriusszal folytatott tárgyalásokat követően 1858-ban egyesítette az országot Transvaallal. Az állam fennállásának utolsó évében Schoeman betegsége miatt Janse van Rensburg látta az elnöki teendőket.

Zoutpansberg egyesülése Transvaallal bár formálisan megtörtént, a gyakorlatban viszont csak a búr polgárháborút követően (1864) lett annak része.

A területet a búrok 1867-ben elhagyták, miután a vendák törzse felégette Schoemansdalt. Ezt követően szakadár búrok és más fehérek éltek öntörvényű szabad közösség formájában, akiket a búr államokban megvetettek és törvényenkívülieknek számítottak. Ez a közösség számos esetben követett el bűncselekményeket is.

További információk

Búr portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap