Ugrás a tartalomhoz

ZiU–5

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(ZiU–7 szócikkből átirányítva)
ZiU–5
Gyártási adatok
GyártóZavod imenyi Urickovo
Típusszóló
Utasparaméterek
Szállítható személyek száma122 fő
Méretek
Hosszúság11 870 mm
Szélesség2680 mm
Magasság3120 mm
Tengelytáv
A-B6100 mm
Fordulókör átmérő12 m
Tömeg9 600 kg
Legnagyobb össztömeg19 280 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz ZiU–5 témájú médiaállományokat.

A ZiU–5 (oroszul ЗиУ-5) egy szovjet trolibusztípus, amit Urickij trolibuszgyár (ZiU) gyártott 1959 és 1972 között. Korszerűsített változatai, a ZiU–7 és a ZiU–9 gyártása. Összesen 14 632 db ZiU–5 trolibusz készült. Magyarországon az FVV és a BKV állította szolgálatba.

ZiU–5 trolibusz Oroszországban
A ZiU–5 trolibusz utastere

Története

[szerkesztés]

Az 1946-tól gyártott és az 1950-es éveke közepére elavulttá vált MTB–82 trolibuszok leváltására a ZiU 1956-ban kezdte el egy új típus kifejlesztését. A kifejlesztett TBU–1 azonban csak átmeneti típus maradt, 1958-ig csak egy 10 darabos kísérleti széria készült belőle. A ZiU–5-t a TBU–1 továbbfejlesztésével alakították ki 1959-ben úgy, hogy megfeleljen az akkori szállítási igényeinek. Karosszériája aluminiumból készült, 35 ülő- és 90 állóhely volt rajta. Hátrány volt, hogy két kisméretű ajtót kapott elöl és hátul, illetve a vezetőfülkéből (az első ajtó elhelyezkedése miatt) jobbra nehezen lehetett kilátni. Néhány déli és nyugati köztársaságon kívül a Szovjetunió egész területén ilyen típusú trolibuszok közlekedtek. A ZiU–9-esek forgalomba állítása után fokozatosan vonták ki őket a forgalomból az 1980-as években.

Trolik Budapesten

[szerkesztés]
Érkezés Pályaszám Darabszám
1966 500–519 20
1967 520–549 30
1968 550–598 49
1969 599 1
Összesen 100

Az első kettő trolibuszt 1975-ben vonták ki a forgalomból aminek elektromos berendezését az Ikarus 260T és az Ikarus 280T prototípusába szerelték bele. 1976-ban 52 darabot, 1977-ben 12 darabot, 1978-ban 11-et, 1981-ben 4-et és az utolsó 19 darabot 1982-ben selejtezték. Az utolsó két évben a 72-es vonalán közlekedtek. Selejtezésük oka elsősorban az Ikarus 280T trolibuszok folyamatos forgalomba állítása volt, amikbe a ZiU–5 trolibuszok berendezéseit szerelték, a másik pedig az utód (ZiU–9) üzembe helyezése az 1970-es évek közepétől 1984-ig, amiből 172 darabot gyártottak a BKV-nak.

Műszaki adatok

[szerkesztés]
  • Hossz: 11 780 mm
  • Szélesség: 2680 mm
  • Magasság: 3160 mm (szedő nélkül)
  • Tengelytáv: 6100 mm
  • Saját tömeg: 9 600 kg
  • Ülő- és állóhelyek száma: 32/65 (5 fő/m²)
  • Ajtók: 4–0–4
  • Motor típusa: DK 207 G-1
  • Motorteljesítmény: 110 kW

ZiU–7

[szerkesztés]

A ZiU–7 (oroszul ЗиУ-7) egy szovjet trolibusztípus, amit Urickij trolibuszgyár (ZiU) gyártott 1964 és 1969 között. Szembetűnő különbsége a ZiU–5-ösökhöz képest, hogy az MTB–82-es típushoz hasonlóan, az első ajtaját az A-tengely mögé helyezték. A típusból három darab készült, ezek Kirovban, Moszkvában és Csebokszáriban álltak forgalomba.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Троллейбус "ЗиУ - 7". trolza.ru. [2017. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 17.)

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SiU-5 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) ЗиУ-5 című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.