Ugrás a tartalomhoz

Zaporozsjei Had

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zaporozsjei Had
1648. január 30. – 1764. november 21.

 Zaporozsjei Had zászlaja
Zaporozsjei Had zászlaja
Fővárosa
Vallásorosz ortodox egyház
Államvalláskeleti ortodox kereszténység
A Wikimédia Commons tartalmaz Zaporozsjei Had témájú médiaállományokat.
A hetmanátus címere (1649–1764), Szent Vlagyimir jelképével, amely egy három ágú, sárga színű szigony[1]
Bohdan Hmelnickij, a kozák államalakulat vezetője 1648. január 30. és 1657. augusztus 16. között

A kozák hetmanátus (Гетьманщина) ukrán elnevezése Військо Запорозьке[2] után Zaporozsjei had, a zaporizzsjai kozákság által alapított és az 1649-es zborovi egyezmény következtében létrejött vazallus államalakulat elnevezése volt.

Története

[szerkesztés]

A zborovi egyezményben a lengyel kormányzat a kijevi, braclavi és csernyihivi vajdaságokat magába foglaló úgynevezett „Kozák-Ukrajnát” autonómnak nyilvánította, ahová a lengyel közigazgatás hatásköre nem terjedt ki.[3] Bohdan Hmelnickij 1638 és 1647 között a Dnyeper-parti csihirini erőd kozák kapitánya volt, 1648-ban pedig megválasztották a zaporozsjei kozák sereg hetmanjává.[4] 1654-ben Hmelnickij hetman és I. Alekszej orosz cár a kozák–lengyel háború lezárásaként megkötötte egymással a perejaszlavi szerződést. A szerződés értelmében az ukrán területek kimondták csatlakozásukat az orosz cárhoz. Gebei Sándor történész szerint a kozák rada döntését, manapság már államok közötti szerződésnek tekintik.[5] A régiót „Kis Oroszországnak” is nevezték.[6] 1669-ben Petro Dorosenko zaporozsjei kozák hetman a krími tatárok támogatásával megkísérelte elszakítani Ukrajnát a Lengyel–Litván Uniótól és az Oszmán Birodalom védnöksége alá vonni. A lázadók seregeit 1671-ben Sobieski János nagyhetman Bracławnál (ma: Braclav) legyőzte, emiatt 1672-ben IV. Mehmed szultán hadat üzent. Kitört az 1672–1676-es lengyel–török háború. Bár szilárd politikai határokkal egészen az 1667-es andruszovói békéig nem rendelkezett, kezdeti területi kiterjedése 312 ezer négyzetkilométerben határozható meg, amely magába foglalta a három vajdaságot.[7]

Területi kiterjedésének csúcsán – amely Hmelnickij 1657-ben bekövetkezett haláláig tartott – a kozák állam jelentős belaruszok lakta területekkel is rendelkezett Litvánia déli részén, illetve hozzá tartozott Zaporozsje is. Hmelnickij külpolitikáját az a cél vezérelte, hogy „Kozák-Ukrajnát” elfogadtassa mint valamelyik nagyhatalom protektorátusi alárendeltségében álló államot, és a Zaporozsjei Had kitörjön elszigeteltségéből.[8] Ivan Sztepanovics Mazepa hetman 1687 és 1709 között uralkodott az orosz fennhatóság alá tartozó Bal parti Ukrajnában, mintegy 20 éven keresztül hűen szolgálta I. Péter orosz cárt. Élvezte a cár támogatását a „modernizációs” programjának megvalósításában és a Zaporozsjei Had katonai potenciáljának növelésében. A Nagy északi háború kitörése megszakította a hetman reformtevékenységét.[9] 1708 februárja és márciusa között titkos svéd-ukrán tárgyalásokra került sor. Ezek során Mazepa segítségnyújtási kötelezettséget vállalt a svédek Moszkva elleni hadjárata esetére, majd 1708. november 4-én a svéd királyhoz menekült.[5] XII. Károly svéd király 1709-es poltavai veresége megpecsételte a Zaporozsjei Had sorsát. A vereséget követően a zaporozsjei kozákok egy része beolvadt az orosz seregbe, míg többségük tömegesen áttelepült a Krími Tatár Kánság területén található Aleskibe, ahol megalakították az új központjukat.[10]

A kozák állam felépítése

[szerkesztés]
A kozák hetmanátus területe 1649–1654 között

A történészek szerint a kozák köztársaságnak is nevezett Zaporozsjai Hadban legnagyobb hatalommal a kozák tanács rendelkezett, ahol minden résztvevő elmondhatta a saját véleményét. A tanács választotta meg a hetmant és a katonai vezetést, vagyis a sztarsinát. A hetman kezében összpontosult a legfőbb végrehajtói, illetve bírói hatalom. Ő volt a had főparancsnoka.[11] Az állam élén álló hetman feladatai közül kiemelkedett a hadsereg és a külpolitika irányítása, szervezése, de mellette közigazgatási, törvényhozói és bírói hatáskörrel is rendelkezett. Ő hívta össze a hadsereg radát (tanácskozó testületet) és a sztarsina radát, amelyeken betöltötte az elnöki tisztet, de a kozák tisztikar kinevezése is a hatáskörébe tartozott. Földbirtokot is a hetman adományozhatott és oszthatott el. 1654-től a Balparti hetman hűséggel tartozott a mindenkori cár felé. A hadsereg radán választották, de jóvá kellett hagynia megválasztását a cári kormányzatnak is.

A hadsereg rada feladatai közül kiemelkedik a hetman megválasztása (szükség esetén megbuktatása), az államot és a kozákságot érintő ügyekben a végső döntés meghozatala.

A sztarsina rada a hadsereg rada mellett segítette a hetman tevékenységét, e két szerv működésében átfedések figyelhetők meg. A hetman törvényhozói, közigazgatási és bírói munkáját koordinálta, de legfőbb szerepét az állami pénzügyek területén töltötte be.[12]

A hetmanátus központja a Zaporizzsjai Szicsnek (Запорізька Січ) nevezett erőd volt, melyet a kozákság bölcsőjének tekintenek. A Zaporizzsjai Szics gyűjtőfogalom, az egyes Szicsek az Alsó-Dnyeper mellett épültek, egy időben egy szics létezett:

A Zaporizzsjai Szics erődrendszer térképe

A hetmant segítette egy kilenctagú tanács, amely a legmagasabb rangú katonai vezetőket tömörítette magában. Ezek a tisztségek: hadfelügyelő (jeszaul), táborparancsnok (oboznij), hadbíró (szudja), kancellár (pisar)[21]

Petro Dorosenko 1665. október 10. és 1676. szeptember 19. között a kozákok hetmanja

A hadfelügyelő a hetman helyettesének tekinthető, felettese távollétében irányította a Zaporozsjei Had tüzérségét, feladata közé tartozott továbbá háború esetén a nagyobb egységek vezetése. Gyakran működött a hetman követeként. Négy hetman is betöltötte ezt a tisztséget hetmansága előtt: Petro Dorosenko, Demian Mnohohresnij, Ivan Mazepa, Ivan Szkoropadszkij.[12]

A táborparancsnok feladata a tüzérség irányítása és a hadsereg utánpótlásának biztosítása volt. Különleges esetekben a hetman követének funkcióját is ellátta.

A hadbírói posztra 1690-ig egy, majd később két főt neveztek ki. 1648-ig csupán háborús időkben töltötte be feladatát, 1648-1654 között azonban a hadsereg és az ezred-közigazgatás állandó alkotórésze volt a hadbírói hivatal.[22] A hetmanok közül Ivan Szamojlovics töltött be hadbírói tisztséget.

A kancellár feladata a kezdetekben a regiszter összeállításához kötődött, később pedig felügyelte a hetman bel- és külkapcsolatait. A tiszt betöltéséhez megfelelő műveltségre volt szükség, az írnok több nyelvet beszélt, jártas volt a diplomáciában. A hetman távollétében aláírhatta annak rendeleteit, felügyelte a rendeleteket és birtokadományokat.[23] A későbbi hetmanok közül hárman is betöltötték e tisztséget: Ivan Vihovszkij, Pavlo Tyetyerja, Pilip Orlik.

A megbízott hetman (nakaznij hetman) a hetman teendőit látta el bizonyos körülmények között. Ilyennek tekinthető például az az eset, amikor a hetman nem indult személyesen a háborúba, ilyenkor ugyanis a megbízott hetman állt a seregek élére. Vagy a hetman hosszúra nyúlt távolléte esetén is a megbízott hetman látta el annak teendőit.

A kozák állam területét 1625-től ezredekre osztották fel, melyek elnevezésüket központi városaikról kapták. Kezdetben 16 ezred létezett, de a későbbi időszakokban ezek száma gyakran változott. Ezen ezredek katonai és közigazgatási területi egységként funkcionáltak, élükön az ezredesek álltak[24], akiket 1638-1648 között a lengyel korona-hetman nevezte ki, utána a hadsereg rada, illetve a hetman, majd később a cár, az Unió és a Porta is jogot formálhatott rá. Az ezredesek munkáját hivatalok és tisztikar segítették.

Az ezredgyűlés 1648 után jelent meg, melynek feladata az ezredesek megválasztása és esetleges visszahívása volt.

Ivan Sztepanovics Mazepa a Bal parti Ukrajna 1687-ben megválasztott hetmanja

Az ezredek további egységekre, századokra voltak osztva, melyek száma az ezredek területi nagyságától függően változott. Szervezeti felépítésük, tisztikaruk és gyűléseiknek formái megegyeztek az ezredekével. Élükön a századparancsnok állt. Egyedül a századosok választásában érvényesült mindvégig az önkormányzati jog, azaz a századosi tiszt betöltése kivétel nélkül választás útján ment végbe.[25]

A kozák állam városai és falvai, ahogy a szics,[26] saját önkormányzattal bírtak, ennek ellenére a kozák vezetők gyakran hatáskörüket túllépve belefolytak a polgári igazgatásba is.

Az ukrán adminisztrációs rendszerre egyfajta kettősség jellemző: együtt élt a hagyományos helyi önkormányzat és a Hmelnickij idején kiformálódó intézményrendszer.[25] Felépítését tekintve: a legalsó szinten a hromada (paraszti közösség) helyezkedett el vezetőjével, a vojttal az élén. Egy város körül elhelyezkedő több falu alkotta a századot, melyen belül egymás mellett működött a polgári és katonai közigazgatás. A harmadik szintet az ezredi adminisztráció jelentette, melynek vezetését az ezredes látta el. A legfelső szintet a hetmani kormányzat alkotta a hetmannal, a hadsereg radával és a Sztarsina Radával az élen. A 17. század második felére a legmagasabb rangú kozák katonai vezetőket magába tömörítő Sztarsina Rada, a hetmani kormányzat döntéshozatali folyamatának kikerülhetetlen részévé vált.[9]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A háromágú szigony története - új külsőt kaphat az ukrán címer. szabadeuropa.hu. (Hozzáférés: 2022. április 16.)
  2. ↑ Організація козацького війська (ukrán nyelven). [2022. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. április 11.)
  3. ↑ Varga Beáta: A ZAPOROZSJEI KOZÁKSÁG SZÜLETÉSE. (Hozzáférés: 2022. április 8.)
  4. ↑ Csihirin – az ukrán kozák állam első fővárosa. (Hozzáférés: 2022. április 16.)
  5. ↑ a b Gebei Sándor: Mazepa Kozákhetman (1639-1709) - "nemzeti hős vagy áruló"? Politikai megrendelés a történelemtől?. (Hozzáférés: 2022. április 16.)
  6. ↑ ГЕТЬМАНЩИНА (ukrán nyelven). resource.history.org.ua. (Hozzáférés: 2022. március 29.)
  7. ↑ Magocsi, Paul Robert. A History of Ukraine. Toronto: University of Toronto Press (1996). ISBN 0-8020-0830-5 
  8. ↑ Varga Beáta: Önállóság, nemzeti identitás és külpolitika Ukrajnában a 17. század közepén. (Hozzáférés: 2022. március 26.)
  9. ↑ a b Varga Beáta: A Hetmanátus modernizációja: a kozák adminisztráció tervei 1687–1764 között.. Belvedere Meridionale 32. évf. 1. sz., 2020. (Hozzáférés: 2022. április 10.)
  10. ↑ Ukrajna története. (Hozzáférés: 2022. április 12.)
  11. ↑ Maha László: Ukrajna története. (Hozzáférés: 2022. április 11.)
  12. ↑ a b Khmelnytsky, Bohdan (angol nyelven). Encyclopedia of Ukraine. (Hozzáférés: 2010. december 18.)
  13. ↑ Tankönyv8 23. oldal :: "Kis-Hortica szigeten ekkor [ Dmitro Visneveckij ] megépítette első erődítményét, a későbbi Zaporozzsjai Szicsek prototípusát. Egyes tudósok 1552-re teszik a Horticai Szics megépítésének idejét, mások 1554–1555-re vagy 1556-ra."
  14. ↑ Tankönyv8 23. oldal :: "A XVI. század 70-es éveinek végén és a 80-as évek elején a dnyeperi zuhogókon túl, Tomakivka szigetén létrejött Nagy rét (Ukrajna) első szicserődítménye a tomakivkai, amelyet Zaporozzsjai Szicsnek neveztek, a kozákokat meg szicsovikoknak vagy zaporozzsjaiaknak. Ez egy saját önkormányzattal rendelkező katonai szervezet volt, amelyet a kozákok hoztak létre. A történészek számításai szerint a Tomakivkai Szicsben egyszerre 5 ezer harcos tartózkodhatott, Alsó-Dnyeper vidéken pedig összesen 10 ezer ukrán kozák."
  15. ↑ Tankönyv8 51. oldal
  16. ↑ Tankönyv8 51. oldal
  17. ↑ Tankönyv8 264. oldal
  18. ↑ Tankönyv8 264. oldal
  19. ↑ Tankönyv8 264. oldal
  20. ↑ Tankönyv8 264. oldal
  21. ↑ Tankönyv8 264. oldal :: "A hetmannak volt alárendelve a megválasztott katonai sztársina, amelyhez a fegyvermester (a tüzérség vezetője), a katonai jegyző (a kancellária vezetője és az ügyvitel felelőse), a bíró (ő bíráskodott) és a két kozákkapitány tartozott, akik a hetman személyes megbízottjai voltak.
  22. ↑ Font-Varga 2006, 117.
  23. ↑ Encyclopedia of Ukraine
  24. ↑ Tankönyv8 264. oldal :: "A lajstromozott kozákok katonai-közigazgatási egységei egy 1625- ben megkötött szerződés értelmében az ezredek lettek Bila Cerkva, Kanyiv, Cserkaszi, Perejaszlav és Korszuny központokkal, amelyek századokra, illetve tizedekre tagolódtak. Egy-egy ezred területén átlagosan 500–1000 kozák élt."
  25. ↑ a b Font-Varga 2006, 119.
  26. ↑ Az ukrán kozákság bölcsője, a szics. (Hozzáférés: 2022. április 11.)

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Tankönyv8: O. V. Hiszem, O. V. Hiszem, O. O. Martinyuk. UKRAJNA TÖRTÉNETE – Tankönyv az általános oktatási rendszerű tanintézetek 8. osztálya számára. Lviv: Вид-во „Ранок” (2016). ISBN 978-966-914-009-8 
  • Font Márta-Varga Beáta: Ukrajna története, JATE Press, Szeged, 2006. Magyar Elektronikus Könyvtár
  • Magocsi, Paul Robert: Ukraine: An Illustrated History, Seattle: University of Washington Press, 2007. 67-118.
  • Az Encyclopedia of Ukraine szócikkei (angol nyelven). Encyclopedia of Ukraine. (Hozzáférés: 2010. december 18.)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zaporozsjei_Had&oldid=27566409”