Zákó András
Zákó András | |
Született | 1898. március 23. Brassó, |
Meghalt | 1968. március 13. (69 évesen) München, |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Fegyvernem | gyalogos |
Szolgálati ideje | 1916–1945 |
Rendfokozata | vezérőrnagy |
Egysége | 24. brassói székely gyalogezred, 38. rohamzászlóalj, 27. székely könnyű hadosztály. |
Csatái | Első világháború, Második világháború |
Kitüntetései | Tiszti Ezüst Vitézségi Érem |
Iskolái | Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zákó András témájú médiaállományokat. |
Zákó András (1940-ig Zakó) (Brassó, 1898. március 23. – München, 1968. március 13.) magyar katonatiszt a második világháborúban.
Élete
[szerkesztés]A Ludovika Akadémia elvégzése után 1916-ban tisztté avatták. Ezt követően az első világháború végéig a román és orosz fronton harcolt, előbb a 2. brassói székely gyalogezred, majd a 38. rohamzászlóalj kötelékében. A fronton tanúsított hősiességéért megkapta a Tiszti Ezüst Vitézségi Érmet. A háború után a vezérkar 2. osztálya hírszerző alosztályának lett a vezetője, megkapva a vezérőrnagyi rangot. 1940 - 1942 között a Hadiakadémián a hadműveleti vezérkari szolgálat tantárgy tanára volt. 1943-ban a marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály parancsnoka lett, ezzel az egységgel 1944. március 21-én a már Kárpátalja északi felén húzódó frontra kivonult és felvette a harcot a szovjet hadsereggel.
A nyilas hatalomátvételt követően Szálasi Ferenc vezérőrnaggyá léptette elő és kinevezte a vezérkar 2. osztályának (hírszerzés) vezetőjévé. Továbbra is részt vett a harcokban, majd 1945. májusában Ausztria területén amerikai fogságba esett. Absam helységben a menekülttábor őre lett. A magyar hatóságok kikérték az amerikaiaktól mint háborús bűnöst, Szálasi hatalomra jutásának elősegítésével vádolták, de kiadatása elmaradt. 1948. október 23-án Klagenfurtban megalapította a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségét, amelynek tagja lett szinte minden Magyarországról emigrálni kényszerült magyar katonatiszt. A szervezet céljának Magyarország szovjet megszállás alóli felszabadítását tűzte ki maga elé. Központja előbb Absam, majd 1955-ben München lett. Zákó András a szervezet lapjának, a Hadak Útján-nak főszerkesztője is volt.
Kitüntetései viselési sorrendben
[szerkesztés]- Magyar Érdemrend középkeresztje hadiszalagon, kardokkal (1944. augusztus 9.)
- Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1942. december 4.)
- Magyar Érdemrend lovagkeresztje (1939)
- Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal,
- Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
- Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
- Kormányzói Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Bronzérme, szalagján a Tiszti Ezüst Vitézségi Érem kisebbített alakjával,
- Bronz Vitézségi Érem
- Károly-csapatkereszt
- Nemzetvédelmi Kereszt
- Háborús Emlékérem kardokkal és sisakkal
- Erdélyi Emlékérem
Műve
[szerkesztés]- Őszi harcok 1944 (Bp., 1991)
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- ↑ Szakály: Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály: Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és elhárítás témaköréből 1918–1945. 2. javított és kiegészített kiadás. Budapest: Magyar Napló; (hely nélkül): Veritas. 2015. 230–231. o. ISBN 978-615-5465-61-1
- Zinner Tibor - Róna Péter: Szálasiék bilincsben, Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1986
- Brassóiak
- A Magyar Királyság katonái a második világháborúban
- 1898-ban született személyek
- 1968-ban elhunyt személyek
- Magyar katonai felderítők
- Nevet változtatott magyar személyek
- A Károly-csapatkereszt kitüntetettjei
- A Kormányzói Dicsérő Elismerés kitüntetettjei
- A Nemzetvédelmi Kereszt kitüntetettjei
- Az Erdélyi Emlékérem kitüntetettjei
- Magyar emigránsok Ausztriában
- Magyar emigránsok Németországban