Wacói ostrom
| Wacói ostrom | |||
 | |||
| A Mount Carmel Center az ostrom végnapjain | |||
| Időpont | 1993. február 28. – április 19. | ||
| Helyszín | Mount Carmel Center, Waco közelében, Texas, Amerikai Egyesült Államok | ||
| Eredmény | amerikai rendvédelmi erők győzelme 11 dávidista letartóztatva A Mount Carmel Center porig égett | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Wacói ostrom
Pozíció az Egyesült Államok térképén
| |||
 é. sz. 31° 35′ 45″, ny. h. 96° 59′ 17″31.595833°N 96.988056°WKoordináták: é. sz. 31° 35′ 45″, ny. h. 96° 59′ 17″31.595833°N 96.988056°W | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wacói ostrom témájú médiaállományokat. | |||
A wacói ostrom (angolul: Waco Siege) az amerikai rendvédelmi erők által indított hadművelet volt, ami egy vallási szekta, a David Koresh vezette ún. dávidisták előállítására irányult. A hadműveletet az Alkohol-, dohány-, és lőfegyverügyi iroda (ATF) és a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) vezette. Az akció első napján kialakult tűzharcban hat dávidista és négy ATF-tag halt meg, majd 51 napig állóháború alakult ki. Végül a Mount Carmel Center lángra kapott és leégett, 76 ember halálát okozva, köztük David Koreshét.[1]
A szekta
[szerkesztés]
A szekta Victor Houteff vezetésével vált ki a Hetednapi Adventista Egyházból. Houteff a Texas állambeli Waco közelében alakította ki a szervezet központját, egy helyen, amit Mount Carmel Centernek nevezett el. 1955-ben, Houteff halála után a szervezet felvette a Dávidista előtagot. Később David Koreshnek (szül. Vernon Howell) viszonya volt a szekta akkori főprófétanőjével, Lois Rodennel. Lois Roden fia, George és David Koresh között hatalmi harc alakult ki, amiből három évvel később David Koresh jött ki győztesen: 1987-ben elfoglalta a Mount Carmel Centert.
David Koresh a hívek közt példátlan személyi kultuszt épített ki maga köré. Hatalmának utolsó hónapjaiban a „Hét Pecsét Tanítványai” nevet szívelte jobban a szervezet neveként, de a kívülállók a követőit többnyire „koreshistáknak” nevezték.
A csata
[szerkesztés]
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
1993 február végén egy helyi újság elkezdett A bűnös megváltó címmel cikkeket közölni. A cikkek szerzői szerint Koresh számtalan kiskorút rontott és erőszakolt meg, és 140 felesége, tőlük pedig legalább egy tucat gyermeke volt. Legfiatalabb házastársai 12-13 évesek voltak.[2]
A megvezetésen és szexuális molesztáláson felül felmerült a gyanú, hogy Koresh és hívei számos lőfegyverrel rendelkeznek. 1992. július 30-án két ATF-ügynök (David Aguilera és Skinner) meglátogatta Henry McMahont, a dávidisták fegyverbeszerzőjét, aki felhívta Koresht. Koresh felajánlotta az ATF-nek, hogy vizsgálják meg a fegyvereit a birtokon, és megkérte, hadd beszéljen Aguilerával, aki viszont ezt visszautasította.[3][4]
Az ATF hónapokkal az ostrom előtt megkezdte a birtok feltérképezését, de az álcájuk elég silány volt. Az "egyetemisták", akiknek álcázták magukat, erősen harmincas éveikben jártak, modern autóik voltak, nem szerepeltek a helyi iskolák névsoraiban, és nem volt "órarendjük".[5] A nyomozók egy beépített ügynököt is küldtek, Robert Rodriguezt, akiről Koresh rájött, hogy ügynök, de az ostrom napjáig úgy csinált, mintha nem is tudott volna róla.
A hatóságok ugyanakkor nem voltak tisztában azzal sem, hogy pontosan milyen arzenállal bírnak a dávidisták. A csoport tagjai ugyanis a törvények adta lehetőségekkel élve félautomata puskákat, így AR-15-ket szereztek be, de egyéb forrásból hozzájutottak olyan alkatrészekhez, amelyek segítségével a fegyver M-16-ra hasonlító automata funkcióra alakítható át.[6] Már 1992-ben jelezte egy helyi gazda, hogy a dávidisták birtokának területéről M-16-ok hangját hallotta. Azért tudta felismerni a fegyvert, mert ő is szolgált a hadseregben, és kiképzést kapott a használatára.[7] Következésképp minden jel arra utalt, hogy a szekta nemcsak bír komoly fegyverzettel, de gyakorlatoztatja is vele az embereit.
Az ATF rohama után így kialakult patthelyzetben a Szövetségi Nyomozó Iroda vezetésével egy 51 napos ostrom indult, az amerikai történelemben saját polgáraik (és több brit, kanadai illetve ausztrál állampolgár) elleni példátlan mozgósítással. Az FBI 9-10 Bradley gyalogsági harcjárművet, 2 Abrams tankot, 5-6 páncélos műszaki járművet, valamint 899 embert, köztük 169 szövetségi ügynököt, 35 helyi és megyei rendőrt,illetve 15 katonát és 31 texasi rangert vezényeltetett a helyszínre.
Február 28-án, a sikertelen ostrom után villámgyorsan felvették a kapcsolatot Koreshsel, hogy kimenekíthessék a sérült ügynököket a birtokról. Rögtön ezután az FBI egyik alegysége, a túszmentő alakulat is működésbe lépett. Ennek élén Richard Rogers próbálta meg klasszikus túsztárgyalási technikákkal elérni a következő hetekben, hogy Koresh elengedje a gyerekeket és társait, amiért cserébe a helyi rádióban leadott beszédeit alkudták ki a férfival. Koresh ugyan elsőre felrúgta a megállapodást, miután megkapta, amit akart (a rádióban leadott beszédével), de hamarosan mégis elengedett 19 gyereket, köztük egy 12 hónapos csecsemőt, ám még így is 98-an maradtak a birtokon.
Az elengedett gyerekek kihallgatása után az FBI bizonyítékot szerzett a fiatalkorúak bántalmazására, így az elnök Bill Clinton és a legfőbb ügyész Janet Reno jóváhagyásával egy könnygázos támadást indítottak a főépület ellen. Azonban nem tudták kiűzni a dávidistákat a birtokról, csak egy videókamerát tudtak bejuttatni, hogy Koresh egy felvétellel üzenjen. Erről kiderült, hogy még 23 gyerek maradt bent Koreshékkal, akik közül legalább 14 a férfi saját gyereke volt.
A művelet közben a legfőbb problémát az okozta, hogy még az FBI taktikai és túsztárgyaló részlegei sem tudtak együttműködni, és folyamatosan akadályozták egymás munkáját. Az egyik oldal természetesen a tárgyalásban látta a megoldást, a másik viszont az erőszakos fellépésben. Miközben a tárgyalók telefonon igyekeztek jó kapcsolatot kialakítani – pedig valójában lenézték a bibliai prédikációkkal kommunikáló Koresht, a szektatagok mély hitét pedig őrületként fogták fel –, addig a taktikai részleg óriási hangszórókat üvöltetve próbálta meg alvásmegvonással terrorizálni a bennmaradtakat. Mivel ezek sem vezettek eredményre, így 9, könnygáz bevetésére alkalmas Bradley és 5 páncélos műszaki jármű folyamatos járőrözésbe kezdett, helyenként centikre elhúzva az épületektől. Járőrözés közben rendszeresen áthajtottak a birtokon eltemetett dávidista, Peter Gent sírján is, hogy ezzel is hergeljék a szekta tagjait, ahogy az épületen kívüli tárgyak, autók, épületek páncélossal történő elpusztításával is ez volt a céljuk. Végül a víz- és áramhálózattól is elvágták a birtokot, hogy ezzel is távozásra bírják a dávidistákat, de ez nem történt meg. Igaz, minden atrocitás ellenére Koresh elengedett 11 újabb tagot – ám a gyerekek önszántukból maradtak.
A tűz
[szerkesztés]
A hatóságok sikertelensége több millió dollárt emésztett fel az ostromzár fenntartásában. Clinton elnök jóváhagyásával[8] április 19-én megkezdték a túszmentő hadműveletet a dávidisták fellegvára ellen. A tervek szerint a két napig zajló akcióban lyukakat vágnak az épület falán és annyi könnygázt eresztenek az épületbe, hogy kiszorítsák a fegyvereseket, anélkül, hogy bárkit megölnének. Csakhogy az elképzelés ennek hatékonyságát illetően merőben elméleti volt.[9] Már az akció elején kiderült, hogy az egységek által használt gránátok hatástalanok és nem alkalmasak erre a bevetésre. A szekta tagjai ráadásul felkészültek erre az esetre is, mert katonai gázálarcokat viseltek, és egy betonfalú pincében húzták meg magukat.
Aznap dél körül az épület több pontján egyszerre lángok csaptak fel. A tüzet a tévétársaságok tudósítói is élőben közvetítették. A Szövetségi Igazságügyi Minisztérium később kiadott közleménye szerint a tüzet belülről, szándékosan okozták az elsáncolt szektatagok.[10] Ezzel szemben más szakértők a tüzet túlélő személyek vallomásaira alapozva úgy gondolják, hogy a hatóságok által használt alkalmatlan pirotechnikai eszközök voltak a tűz okozói.[11]
-
A pince maradványa, ahol a maradék dávidisták a tűz idején behúzódtak -
Könnygáz-gránát maradványa -
Dávidisták katonai terepszínű egyenruhákban 1987 körül. Koresh leghátul áll
Csupán kilenc embernek sikerült kimenekülnie az épületből. A többiek mind a lángok között lelték a halálukat: van aki a tűz következtében, volt akit a tagok lőttek le, másokkal a leomló tetőszerkezet végzett. Koresht segédje, Steve Schneider előbb lelőtte, majd magával is végzett.[12]
Összesen 76 ember veszett oda. Legtöbbjük épp a pincében tartózkodott, ahol nagy mennyiségű lőszert és fegyvert is találtak. A vizsgálatok szerint sokakat visszatarthattak a szektatagok, hogy velük együtt halljanak meg. Mások azért nem tudtak kijutni, mert a tűz következtében lehulló elemei az épületnek elzárták a menekülés útját.[13]
A boncolások szerint az elhunytak tüdejében nem volt könnygáz jelenlétére utaló nyom, tehát a hatóságok még csak be se tudták juttatni az anyagot, hogy ártalmatlanná tegyék a fegyveres dávidistákat.[14] Mintegy 20 felnőtt személy életét golyó oltotta ki és további 5 személyét is, akik 14 éven aluliak voltak. Egy hároméves gyermeket késsel szúrtak le. Valószínűsíthető, hogy a szekta tagjai kollektív öngyilkosságot követtek el, miután a tűz felcsapott az épületben. Nem kizárt az sem, hogy az elsáncolt dávidisták úgy hitték, a hatóságok emberei gyújtották rájuk az épületet, ezért folyamodtak ehhez a végső eszközhöz.[15]
Következmények
[szerkesztés]
Az FBI-t, az ATF-t, Texas államot és a rendőrséget is rendkívül súlyos kritikák valamint támadások érték, amiért nem kellően szervezték meg a wacói dávidisták elleni fellépést, ezért nagyon komoly változtatásokat kellett tenni, különösképpen az FBI-nál, ahol a wacói tragédia máig külön tananyag.[16]
Az elpusztult Mount Carmel Center maradványait eldózerolták, csak néhány betonelem maradt meg. Az áldozatok emlékére a helyen ma kápolna áll.[17]
Mind David Koresh izolációs, apokalipszis-váró rögeszméjének, mind McVeigh akciójának kormányellenes aspektusai is voltak.[18]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ „Waco siege 20 years on: Picture timeline of Texas massacre which killed 76 men, women and children”, 2013. április 18. (Hozzáférés: 2016. november 25.)
- ↑ Waco Tribune-Herald, "The Sinful Messiah," February 27, 1993.
- ↑ Marc Smith, "Agent allegedly refused Koresh's offer," Houston Chronicle, September 11, 1993; "Gun Dealer Alerted Koresh to ATF Probe, Lawyer Says," Houston Post, Associated Press, September 11, 1993.
- ↑ Henry McMahon, Testimony, 1995 Congressional Hearings on Waco, part 1, pp. 162–63. Stuart H. Wright, Editor of Armageddon at Waco, and Robert Sanders, former ATF Deputy Director, also remarked on the ATF refusal of Koresh's offer in testimony.
- ↑ "Tripped Up By Lies: A report paints a devastating portrait of ATF's Waco planning – or, rather, the lack of it" Archiválva 2007. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, Time, October 11, 1993.
- ↑ The Waco Affidavit
- ↑ This Is Not An Assault: Penetrating the Web of Official Lies Regarding the Waco Assault
- ↑ Bill Clinton (2005): My Life, Alfred A. Knopf, Vintage Books (Random House), ISBN 1-4000-3003-X. 497–499. o.
- ↑ The Galveston Daily News. April 21, 1993.
- ↑ Report to the Deputy Attorney General on the Events at Waco, Texas: The Aftermath of the April 19 Fire (U.S. Department of Justice)
- ↑ David Thibodeau (1999): A Place Called Waco. A Survivor's Story. Public Affairs. ISBN 1-891620-42-8
- ↑ KORESH'S TOP AIDE KILLED CULT LEADER, FBI OFFICIAL SAYS (The Wasington Post)
- ↑ Report to the Deputy Attorney General on the Events at Waco, Texas/Appendix D
- ↑ XIII. The Aftermath of the April 19 Fire (Report to the Deputy Attorney General on the Events at Waco, Texas)
- ↑ Final report to the Deputy Attorney General concerning the 1993 confrontation at the Mt. Carmel Complex, Waco Texas
- ↑ United States General Accounting Office, GAO Report to the House Subcommittee on Treasury, USE OF FORCE: ATF Policy, Training and Review Process Are Comparable to DEA's and FBI's. 1996. március. 49. o.
- ↑ Branch Davidians hope a new church can close wounds (The Independent)
- ↑ Amikor Amerika páncélosokat küldött saját polgárai ellen (Index)
|
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |