Ugrás a tartalomhoz

Vu-ce (könyv)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Vu-ce
SzerzőVu Csi
OrszágA Hadakozó fejedelemségek korabeli Kína
Nyelvklasszikus kínai nyelv
Témaharcászat, hadszervezés és katonapolitika
Műfajharcászati kézikönyv
SorozatA hadművészeti kánon hét könyve
Kiadás
Kiadás dátumakb. i. e. 4-3. század
A Wikimédia Commons tartalmaz Vu-ce témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Átírási segédlet
Vu-ce
Kínai átírás
Hagyományos kínai吳子
Egyszerűsített kínai吴子
Mandarin pinjinWúzǐ
Wade–GilesWu2tse-3

A Vu-ce (címváltozatai: Vu-ce ping-fa 《吳子兵法》 – „Vu-ce hadviselés szabályai”; Vu Csi ping-fa 《吳起兵法》 – „Vu Csi hadviselés szabályai”) az ókori kínai hadtudományos irodalom egyik legjelentősebb hadtudományi, hadművészeti alkotása. Gyakorta a Szun-ce pingfával (《孫子兵法》) együtt, azonos jelentőségű műként emlegetik a kínai források. Jelentőségét jól mutatja, hogy a Szung-dinasztia beli Sen Cung (宋神宗) uralkodása alatt (1078-1085), az addig született legjelentősebb hadművészeti művek közül összeválogatott, a hadtudomány kánonává emelt gyűjteménybe is bekerült.

Szerzősége, keletkezése

[szerkesztés]
Bővebben: Vu Csi

A hagyomány a Vu-cet a Hadakozó fejedelemségek kiváló hadvezérének és politikusának, Vu Csi műveként tartja számon, címét is a szerzőnek vélt személy tiszteleti neve után kapta. Noha ezek alapján már az i. e. 4. század elején léteznie kellett a műnek, az első utalást – arra, hogy Vu Csinek létezett volna egy saját maga által írt hadművészeti könyve – csak az i. e. 3. század végén íródott Han Fej-ceben (《韓非子》) található: „Az országban mindenki a hadviselésről beszél, s noha minden családban van olyan, aki megőrízte Szun Vu és Vu Csi könyveit...”[1] Erre a részletre szokás hivatkozni, mikor bárki azt kívánja bizonyítani, hogy a Vu-ce valóban Vu Csi hadvezér műve. Jól lehet, ez csupán arra lehet bizonyság, hogy Vu Csinak volt egy hadviseléssel kapcsolatos műve, de az, hogy az emlegetett mű megegyezik-e a fennmaradt Vu-ceval már korántsem biztos. Az i. sz. 100 körül elkészült A történetíró feljegyzéseiben, Vu Csi életrajzának végén is olvasható egy hasonló utalás Vu Csi művének létezésére.[2]

Az első, legkorábbi forrást a Vu-ce terjedelmére Han su bibliográfiai fejezetében, a Ji-ven-cse tartalmazza, ahol az olvasható, hogy a Vu Csi című könyv 48 fejezetből (pien 編) áll.[3] A Szuj su (《隋書》) és a Tang su (《唐書》) már Vu Csi ping-fa címen említi, és terjedelmét egykötetesként (csüan 卷) adják meg.[4] A Szung si (《宋史》) Vu-ce címen említi és három kötetből (csüan) állónak tartja.[5] A mű ma ismert változata, amely a 11. században összeállított hadászati, katonai kánonban is fennmaradt, összesen három kötetes (csüan), amely hat fejezetet (pien) tartalmaz, felmerülhet a gyanú, hogy a különböző korokban más és más könyveket tarthattak a Vu-cenak, illetve, hogy újabb és újabb változatokban, szerkesztésben élhetett tovább.[6] Maspero úgy vélekedik a Vu-ceról: „Létezik egy Vu-ce című rövid kis hadászati mű, amelyet Vu Csinak tulajdonítanak, de valószínűleg csak egy átdolgozott töredéke annak, amelyik Sze-ma Csien rendelkezésére állt, s amelyből az életrajz egyes elemeit merítette.”[7]

Többen a Vu-ce kompiláció jellégének bizonyságát látták abban a tényben is, hogy az 1972 áprilisában, Santungban, a Linji-beli (臨沂) Jincsüesanban (銀雀山) feltárt Nyugati Han-dinasztia (i.e. 206 - i.sz. 23.) korából származó sírrendszer 1-es számú sírjából előkerült számos jelentős hadművészeti könyv között nem találták a Vu-ce egyetlen példányát, változatát, még töredékes formában sem.[8] Kuo Mo-zso (郭沫若; 1892–1978) már korábban is úgy vélte, hogy az eredeti Vu-ce sajnálatos módon elveszett, és a ma ismert változatát későbbi hamisítványnak tartja. Álláspontját olyan érvekkel támasztja alá, hogy például a szövegben szereplő síp (csia 茄), nyereg (an 鞍) és egyéb szerszámok, felszerelések Vu Csi korában még nem léteztek. Különösen szembeötlő ellentmondásnak véli a szövegben emlegetett háromezer könnyűlovasból álló alakulatot, hiszen nagyszámú könnyűlovasság alkalmazására majd csak az i. e. 4. század végén, az i. e. 3. század elején került sor, elsőként Csin és Csao fejedelemségekben, ahol az északi nomád népek hadviselésének hatására, a gyalogos és harcikocsis alakulatok mellett felállították a könnyűlovasságot is.[9] Ennek ellenére a szövegen kétségkívül átsüt a Hadakozó fejedelemségek korának, i. e. 4. századbeli politikai viszonyainak, a fejedelemségek hadviselési sajátságainak alapos ismerete. Ezenkívül nyilvánvaló annak a hadvezetés-elméleti iskolának minden sajátsága, amelyet a Szun-ce ping-fa, és az 1972-ben előkerült Szun Pin ping-fa (《孫臏兵法》) is képvisel.[10]

A Vu-ce keletkezésével kapcsolatban a manapság általánosan elfogadott vélemény az, hogy nem zárható ki annak a lehetősége, hogy maga Vu Csi munkájának töredékekből vagy emlékezetből rekonstruált, átdolgozott változata. A szöveg legkorábbi i. e. 4. századi változata a Han-dinasztia idején még létezhetett, és vagy ekkoriban vagy később dolgozhatták át, egészíthették ki a szöveget. A ma ismert Vu-ce tehát mindenképpen egy, az eredeti szöveg figyelembevételével összeállított mű.[11]

Szerkezete, tartalma

[szerkesztés]
  • I. Terveket kovácsolni az ország üdvére (Tu kuo 圖國)
  • II. Az ellenség felmérése (Liao ti 料敵)
  • III. A hadsereg irányítása (Cse ping 治兵)
  • IV. Beszélgetés a hadvezérről (Lun csiang 論將)
  • V. Válaszok az esélyek megváltoztatásáról (Jing pien 應變)
  • VI. A tisztek ösztönzése (Li si 勵士)

Fordításai

[szerkesztés]

A francia jezsuita szerzetes, Jean Joseph Marie Amiot már 1772-ben fordított szemelvényeket franciára az ókori kínai hadtudományos művekből, melyek között a Vu-ce[m 1] részletei is megtalálhatók.[12] A mű magyar nyelvű fordítását Tokaji Zsolt készítette el 1998-ban,[13], amely azóta több kiadásban is megjelent.[14][15]

Magyarul

[szerkesztés]
  • Vu-ce: A háború útja; ford., előszó, jegyz. Tokaji Zsolt; Terebess, Bp., 1999
  • Szun-ce: A háború művészete; ford. Tokaji Zsolt, Szántai Zsolt / Wuzi: A hadviselés szabályai; ford. Tokaji Zsolt / Szema-fa, a tábornagy metódusa; ford. Tokaji Zsolt; Cartaphilus, Bp., 2006

Hivatkozások

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Amiot az Ou-Tsé átírásban szerepelteti a mű címét.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Lásd az eredeti szövegben: Hanfeizi 49. (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. december 21.)
  2. ↑ Lásd az eredeti szövegben: Shi ji 65. (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. december 21.)
  3. ↑ Lásd az eredeti szövegben: Han shu 30. (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. december 21.)
  4. ↑ Tokaji 1998 42. o.
  5. ↑ Tokaji 1998 42. o.
  6. ↑ Tokaji 1988. 43. o.
  7. ↑ Maspero 1978. 11. jegyzet. 308., 309. o.
  8. ↑ Tokaji 1998 42., 43. o.
  9. ↑ Tokaji 1998 43. o.
  10. ↑ Tokaji 1998 43. o.
  11. ↑ Sawyer 1993. 192 o.; Uo.: 4. jegyzet. 453-455. o.
  12. ↑ Lásd: L'art militaire dans l'antiquité chinoise (francia nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 22.)
  13. ↑ Tokaji 1998.
  14. ↑ Tokaji 1999.
  15. ↑ Tokaji 2006.

Irodalom

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Külső hivatkozás

[szerkesztés]
A kínai Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Wuzi témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vu-ce_(könyv)&oldid=24665036”