Volli Kalm
| Volli Kalm | |
 | |
| Volli Kalm rektori beiktatásán a Tartui Egyetemen 2012-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1953. február 10. Aluste, Szovjetunió |
| Elhunyt | 2017. december 23. (64 évesen) Otepää |
| Sírhely | Raadi temető |
| Ismeretes mint |
|
| Iskolái |
|
| Szakmai kitüntetések | |
| Fehér Csillag érdemrend IV. osztálya (2005) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Volli Kalm témájú médiaállományokat. | |
Volli Kalm (Aluste, 1953. február 10. – Otepää, 2017. december 23.) észt geológus, 2012-től 2017-ig a Tartui Egyetem rektora volt.
Élete
[szerkesztés]Középiskolai tanulmányait Vändra gimnáziumában végezte, ahol 1971-ben érettségizett. A középiskola után a Tartui Állami Egyetemen tanult geológiát, ahol 1976-ban végzett. 1981-től a Tartui Egyetem Biológiai és Földrajz Kara Földtani Intézetének munkatársa volt. Közben, 1980–1984 között az Észt SZSZK Tudományos Akadémiájának Geológiai Intézeténél aspiráns volt. 1984-ben védte meg angol nyelvű disszertációját Formation, composition and usage of glaciofluvial deposits in Estonia címmel. 1988-tól 1989-ig Kanadában az Albertai Egyetem Geológiai Tanszékének posztdoktori hallgatója volt. 1992-ben nevezték ki az alkalmazott geológia egyetemi tanárává és ebben az évben a Tartui Egyetem Földtani Intézetének vezetője lett. 1995-től 1998-ig az egyetem Biológiai és Földrajzi Kar dékánja volt.
1998-tól 2003-ig a Tartui Egyetem rektorhelyettese volt. 2007-ben megpályázta a rektori posztot, de akkor nem választották meg, a háromfoedulós rektori választáson Alar Karis későbbi elnök szerzett elegendő támogatást. 2012. május 31-én viszont megválasztották rektorrá. A posztot 2017-ig töltötte be.
Fő kutatási területe a paleoklimatológia, a paleogeográfia, a geoarcheológia és az üledéktan (szedimentológia) volt. Tudományos munkássága során foglalkozott Észtország kőzeteinek és kőzetrétegeinek ősföldrajzával, a georacheológiai kutatásai részeként régészeti agyag- és kerámiaanyagok vizsgálatával, valamint kutatta a Baltikum, Skandinávia és az Andok jégkorszaki ősföldrajzát is.
2005-ben a Fehér Csillag rend IV. osztályú fokozatával tüntették ki.
2017. december 23-án hunyt el.[1]
