Vita:Sorkatonai szolgálat Magyarországon

Ez a szócikk témája miatt a Hadtudományi műhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Bővítendő Ez a szócikk bővítendő besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Nélkülözhetetlen Ez a szócikk nélkülözhetetlen besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: Kavics (vita), értékelés dátuma: 2009. január 4.

Hadtudományi szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

"Jóreggelt, elv/bajtársak! Ébresztő, fel!" :)

(A cím a korabeli hivatalos ébresztőszöveg idézése, politikai felhangok nélkül.) Létrejött tehát a szócikk, köszönet Burumbátornak! Kicsit kiegészítettem az áthozott anyagot és felskicceltem pár további rész címét és lehetséges tartamát is. Ez természetesen csak egy elképzelés, ha van észrevételetek vagy javításotok, tegyétek meg, írjátok át és persze bővítsétek ti is, amit lehet, akár a mellékelt vázlatpontok szerint is. Grenzgänger ^vita 2008. július 31., 14:08 (CEST)

Az egyes témákban fontosnak tartom az időbeni változások rögzítését, lényeges hogy mi mettől meddig tartott. - mondotta Stewe007 ^Feedback 2008. július 31., 17:28 (CEST)

Ez jó gondolat, köszi. Hogyan legyen konkrétan? Adnál egy mintát? – Grenzgänger ^vita 2008. augusztus 1., 07:43 (CEST)

Alakulatok csoportosítása

(lépcsők: első, másod- és egyéb lépcsőkbe sorolás, fegyvernemek szerinti felosztás stb.) --- ide áttettem, szerintem ez nem ebbe a cikkbe való, hanem a honvédségről szóló valamelyik általánosabb cikkbe. – Burumbátor ^{zöldposztós csatatér} 2008. augusztus 1., 06:48 (CEST)

Köszi! Egyetértünk, a fegyvernemeket tényleg nem itt kellene taglalni. A lépcsőket talán azért lehetne megemlíteni, mert a sorkatonák számára (obi szempontból :) ) nem volt mindegy, hogy milyen besorolású és melyik egységhez, milyen beosztásba és milyen behívással (pl. előfelvételis) kerültek. (Egyik ismerősöm pl. Lentiben volt tápos hk. fűtő, asszem ennél rémesebb összeállítást nehéz találni. :) )

Azt szeretném illusztrálni, hogy a sorkatonai szolgálat lefolyásában és a sorkatonákra gyakorolt terhelésében jelentős eltérések voltak. A fegyvernemek jellegzetességéből, vagy akár a MN/HÖR szolgálatok különbségeiből adódó eltérések maguktól értetődnek, egyes apróbb különbségek innen is eredhettek. Pl. a repülős alakulatok reptechnikai alegységeinél a légkör kicsit lazább volt, gyakori volt a sor és a ht. (elsősorban tiszthelyettes) állomány között a tegeződés, pletykaszinten az is terjedt, hogy az ilyen egységekhez nem vagy csak elenyésző számban vonultattak be büntetett előéletűeket stb.

Ha a lépcsők az egyik honvédségi cikkben kifejtésre kerülnek, akkor oda belinkelnénk őket innen és kész. – Grenzgänger ^vita 2008. augusztus 1., 07:41 (CEST)

Sorkat. szolg. elemei részhez és úgy általában

Stewe007, köszi a tsz. beillesztését és ismertetését a személyi állomány alrészben. Fontos: ennek megfelelően átírni, illetve módosítani a szolgálat szakaszai alrész továbbszolgálattal foglalkozó bekezdését.

Szerintem az egész "Elemei" részt át kellene írni, mert így nagyon tömény, sűrített, mintha egyszerre akarna ötféle dologról írni. Sokkal jobban szét kellene szedni, és az ismertetéseket átcsoportosítani. Jelenlegi formájában lesüt róla, hogy egy másik szócikk része volt. A szlenges részeket innen ki lehetne hagyni (a weben kitűnő katonai szlenges tanulmányok, szótárak stb. vannak, azokat elegendő lenne kilinkelni az érdeklődők számára.

Javaslom (főként saját magamnak), hogy ez a cikk koncentráljon a sorkatonai szolgálatra és ne akarja ezen keresztül a Honvédség/Néphadsereg teljes keresztmetszetét bemutatni. Ami már szócikkben létezik vagy ténylegesen önálló új szócikké összefogható, azt belső linkkel kellene linkelni (és persze megírni az esetleg még hiányzó, így származtatott szócikkeket). – Grenzgänger ^vita 2008. augusztus 1., 08:02 (CEST)

Kedves saját magam, az valóban nem a szócikk célja, hogy a MH/MN teljes keresztmetszetét adja. Az viszont fontos lenne, hogy a fenti szervezetek keretében végzett sorkatonai szolgálat minél teljesebb képét bemutassa, akár részletesebb allapok befűzésével is. Jusson eszünkbe, hogy folyamatosan nőnek fel azok a generációk, akiknek mindez történelem, ezért lényeges, hogy referenciaként is tudják ezt a szócikket (és esetleges kapcsolt részeit) használni. – Grenzgänger ^vita 2009. április 10., 07:35 (CEST)

Kiegészítő vázlat a Mindennapok mellé

A lentebbi "Mindennapok" tartalmi vázlathoz kiegészítésként vegyük hozzá a beosztásokat is, azaz hogy egy bevonultatott fiatalra mi várhatott, "mi lehetett belőle". Ez természetesen alakulatonként és alakulatokon belül is változó volt, de pár sík mentén tagolhatnánk, bemutathatnák az egyes beosztásokat.

Ugyanígy fontos lenne a szolgálatok felsorolása és rövid ismertetése is, mert ezek szintén a sorkatonák mindennapjait képezték. Vigyázat, a beosztások állandó vagy vezénylés jellegűek voltak, a szolgálatok alkalmiak, de lehettek egymással átfedésben.

Ezekkel összhangban, praktikus lenne egy alakulat-modellt is bemutatni, azaz hogy nagyjából hogyan nézett ki egy MNxxxx egység, vázlatos szervezeti felépítéssel, objektum általános leírással.

Tevékenységek vázlatos csoportosítása is jó lenne, a Mindennapok részben ismertetve (pl. keltető, kiképzések, karbantartás és alegység technikai ellenőrzések (fegyverpucolás, ATE), gyakorlatok (helyi riadók, helyi gyakorlatok, kitelepülések, nagy/VSZ hadgyakorlatok), civilek támogatása emberi és technikai segítséggel (mezőgazdaság/betakarítások, katasztrófa-elhárítás (téli szállítás, árvízi mentések stb.), karhatalmi támogatás (rendezvénybiztosítás stb.)

: tartalmi bontás: (vázlat, nyugodtan szerkeszthető)

• BEOSZTÁSOK:
  • általános beosztások: amelyek (szinte) minden alakulatnál előfordulhattak a katona számára:
    • általános elöljáró (szoba/rajparancsnok és helyettese)
    • írnok
    • raktáros
    • eü. katona, felcser (gyenguszon)
    • ellátó / konyhai beosztások (legénységi és tiszti étkezde dolgozói, szakács, konyhai munkás, felszolgáló, vö.: szolgálat/konyhamalac; hadtáp? az alakulat sertés/birka telepeit is ide kéne venni)
    • gk. beosztások (gépkocsivezető stb.)
    • épk. karbantartó, építő, szerelő beosztások (adott szakipari jelleg szerint)
    • őr katona (őrség és a katonai rendészet (VÁP) is ide jöhetne, több alakulat is adott vápot)
    • vegyvédelmi, vegyi mentesítő
  • szakirányú beosztások: amelyeket a fegyvernem, az alakulat ill. az azon belüli alegységek határoztak meg (mi minden lehetett a fiatal):
    • gépesített lövész (nyúltól az RPG-sig, a BMP vezető nem tudom, hogy ide sorolandó-e)
    • harckocsizó (hk.személyzet, pk, vezető, fűtő stb.)
    • légvédelmi rakétás
    • repülőgépszerelő (shm, emo, fegyverzet szerelők, hangárosok, eje?)
    • mélységi felderítő (Furkó deszantosairól szót kell ejteni)
    • híradós (ez számomra ismeretlenebb terep, mivé lett a katona, ha híradós lett? rádiós? lokátorosok?)
    • tüzér (ennek az al-beosztásait talán vmelyik kolléga lesz szíves)
    • ( - - folytatható - - )

• SZOLGÁLATOK (olyan feladatkörök, amelyeket ad-hoc láttak el a katonák, a beosztásuk feladatai mellett):
  • körletezés (körletező "körteszedő" :) állomány, belső és külső körlet takarítás)
  • belszolgálat (alegységügyeletes és helyettese (AEG.Ü(h))
  • konyhaszolgálat
  • tanterem ügyeleti szolgálat
  • telephely szolgálat/őrség (pl. reptéren nyűgöző és zónaőrség, műszaki mentési készenléti szolgálat)
  • kiértesítő (riadók esetére, a helyőrségben lakó ht. állományok személyes értesítés útján történő riasztásához)
  • (- - folytatható - - )

• ALAKULAT-MODELL:
  • lépcső besorolás
  • fegyvernem, magasabbegység
  • egység megnevezés: ezredszám, ezrednév, MN fedőszám
  • lokáció, helyőrség, objektum (laktanya) felépítése, benne:
    • nőtlentiszti ltp. és HeMO
    • kapu (személy és gk. forgalom ellenőrzés, zsilip/sorompó)
    • parancsnoksági épületek
    • legénységi elhelyezési körletek, benne:
      • szolgálati hely/napos asztal (telefon, gyenguszkönyv, kulcsdobozok)
      • folyosó (szekrényekkel, burkolat, plakátok)
      • lakószobák (ágyak és ágynemű, stokik, asztal, esetleg tévé, linópadló)
      • fegyverszoba (fegyverállványok, rács, felnyitás)
      • raktár (tisztaruha-csere)/iroda,
      • mosdó/wc, egyéb helyiségek,
    • leg. és tiszti étkezde,
    • gyengélkedő és orvosi rendelő
    • kantin (szeszes ital árusítás egy időben létezett)
    • könyvtár, fodrászat(?),
    • őrszoba/fogda
    • gk. telephely
    • raktárak (ruha, vv, élelmiszer, fegyver és lőszer stb.)
    • tanterem épület
    • alakulótér
    • egység harci technikai telephely (harcjárművek, egyéb technikák telep-/állóhelyei, állásai stb.)
    • szerelőműhely(ek)
    • sportpálya (sport és rendezvény célokra)
    • akadálypálya
    • kazánház, fűtés/melegvíz ellátó központ
    • haszonállat (birka, sertés, D-üteg :) ) telephely (nem mindenhol)
    • objektumvédelem (kerítés, őrtornyok, egyéb műszaki dolgok)

Jó lenne még ezek mellett írni az alábbiakról:

• szótár/fogalomtár: nem a katonai szleng (arra van külső kitűnő forrás), hanem a rövidítések és a gyakori szakfogalmak magyarázata
• a tartalékosi rendszer, tarcsis behívások és kiképzések specialitásai
• "rigók", sorállományú tartalékos tiszti/tiszthelyettesi képzések és beosztások

Mindezeket a Mindennapok c. vázlatba (lásd lejjebb) kellene beleszervíteni ügyesen. – Grenzgänger ^vita 2009. április 10., 07:19 (CEST)

A mindennapokhoz

Itt gyűjthetnénk össze az egyes dolgok részletezéséhez szükséges támpontokat, fogalmakat, lehetséges témákat.

Ezek az eredeti forrásokból rekonstruált témakörök (lásd ennek a résznek az alján a forrásmunkák tartalmát)

Ha van véleményetek az alábbiakról, kommenteljetek. – Grenzgänger ^vita 2008. augusztus 1., 10:07 (CEST)

• bevonulás, alapkiképzés, eskü // a fenti részből ide áthelyezhetők; eskü szövege

• ellátás //

• élelmezés // legénységi étkezde, tápérték, változatosság, szabvány tálca, kantin, pótlékok, szeszes italok, fordított sorrend (a katona a forró levest a 2. fogás után eszi meg, mert addig ehetőre kihűl, és így nem fut ki az étkezési időből)

• felszerelés //

• RUHÁZAT // gyakorló/kimenő/sport; 1-es értékű, öltözködési utasítások, fegyvernemi eltérések, minta és ruhadarab változások; ruházat tisztán tartása; átalakítások tilalma (és megtűrt gyakorlata)
• FEGYVERZET és VÉDELEM // személyi lőfegyverek: AK-55/AKM-63/AMD-65, esetleg sornak kiadott PA-63; fegyverszoba, ATE, lőszerkezelés, fegyverzet kiadása, felvétele, leadása; rohamsisak, vegyvédelmi felszerelés
• ESZKÖZÖK // málhazsák, sátorlap, evőeszköz-készlet, kulacs, csajka, kimenőtáska, gyalogsági ásó stb.

• elhelyezés, napirend, körletrend // külső és belső körlet; ébresztő és takarodó; tisztálkodás, torna; ágyazás (stokizás, bejglizés), szekrény; körletezés (takarítás), körletező állomány; étkezések menete; szabadidő, kultúra, szerencsejáték

• illetmény // ezt csak megemlíteni, hogy adtak pénzt, nem túl sokat, rendfokozat és beosztás szerint

• egészségügyi ellátás // gyengélkedő, katonai mentő és katonai kórházak

• alaki és más kötöttségek // öltözék, ápoltság, mozgás, testtartési és étkezési tilalmak, szolgálati érintkezés, tiszteletadás; személyi tárgyak, ékszerek; személyi okmányok (katonai igazolvány, körletelhagyási engedély, dögcédula)

• függőségi viszonyok // felettes, elöljáró, szolgálati út, kihallgatás stb.

• rendfokozatok, állomány- és rangjelzések // ezeket linkelni a megfelelő szócikkhez, itt csak a sorként elérhető maximális rendfokozatot és a rendfokozat nélküliséghez viszonyított előnyöket érdemes kiemelni

• időszakok // a szolgálati idő függvényében 1-2-3. időszakok, időtartamok, kopasz-gumi-öreg

• rituálék, szokások, íratlan törvények, szleng // ezeket csak átfogóan, tematikusan ismertetni és linkelni a webes külső forrásokat, referenciákat

• (szak)kiképzés, munka, szolgálati feladatok // harcoló és nem harcoló; karbantartások; AEG.Ü(h), KA.Üh, konyhaszolgálat, őrszolgálat, kiértesítések, VÁP stb.

• hadgyakorlatok, kitelepülések, különleges események // a hadgyakorlatok volumene, VSz közös gyakorlatok, kockázatok, "engedélyezett veszteség", tábori körülmények; fegyverhasználat, baleset

• politikai nevelés, éberség, titokvédelem // poltisztek, oktatás, hidegháborús NATO- és USA-ellenesség propagandaanyagokon, plakátokon; idegenek, civilek és külföldiek megfigyelése, adatszerzés megakadályozása; levelezés, látogatók fogadása

• kilépés, kimenő, kimaradás, eltávozás, szabadság // időtartamok, gyakoriság, engedélyezés menete, korlátozások (mozgáskörzet meghatározása, tiltott helyek, öltözék); utazás; berendelő távirat; illegális körletelhagyás, kerítésparancsnokság, szökés

• jutalmazás és büntetés // dicséretek, fenyítések mértéke, jelentősége; előléptetések és más jutalmak; katonai bűncselekmények, kedvezmények megvonása, fogda, futkosó stb.

• leszerelés // felszerelés leadása, HTK, elvihető holmik (sportfelszerelés) stb.

Forrásnak tekinthetők (aranybánya kategória):

Az alábbi forrásokat minden sorkatona megkapta, nekem is megvannak még eredetiben :). Esetleg a fotójuk később be is tehető, addig is meríthetnénk belőlük, hiszen autentikusak. – Grenzgänger ^vita 2008. augusztus 1., 11:04 (CEST)

1. Kézikönyv sorkatonák részére a Szolgálati Szabályzatból (HM kiadás, 1985)

Tartalma:

I. A katonákkal szemben támasztott követelmények

• kötelességek
• jogok
• rendfokozatok
• fegyelem és függőségi viszonyok
• a parancs
• szolgálati érintkezés, alaki magatartás, katonai udvariasság
• jelentések, jelentkezések
• a katonák és a fegyveres testületek viszonya
• viszony más hadseregek katonáihoz

II. A katonák magatartása, ellátása

• magatartás az elhelyezési körletben
• az elhelyezési körlet elhagyása
• magatartás az elhelyezési körleten kívül
• levelezés
• titokvédelem
• látogatók fogadása
• katonáknál tartható személyi tárgyak
• katonák ellátása

III. A katonai elhelyezés

IV. Csapathagyományok, katonai rendezvények

• a csapatzászló
• ünnepélyes eskütétel

V.Dicséret és fegyelmi felelősségre vonás

• dicséretek, fenyítések
• panaszok és közérdekű bejelentések

VI. A katonai eskü szövege

2. MN Emlékeztető ........ honvéd részére

Tartalma:

A fenti kiadvány főbb részeinek kivonatolása.

Természetesen nem ezeket a kiadványokat kellene bemásolni, sok részük talán felesleges lenne a szócikkbe, az íratlan dolgokról értelemszerűen nem szólnak, és a 80-as évektől 2004-ig pedig több elemük valószínűleg változott is. De kiindulásnak szerintem jók. – Grenzgänger ^vita 2008. augusztus 1., 11:04 (CEST)

Az Ált/220. ból még van egy példányom A Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek szolgálati szabályzata. A múltbéli dolgokhoz jó forrás. - mondotta Stewe007 ^Feedback 2008. augusztus 1., 11:23 (CEST)

Jól hangzik. Akkor annak alapján feltölthetők, ill. pontosíthatók lennének az egyes részek. Azt is meg kellene még tudni (és forrást szerezni hozzá), hogy 1989 után melyek voltak a legfőbb változások, kezdve a megszólítás, az MN > MH és más jelzések megváltozásától a szolgálati idő rövidülésén át a kimenő Bocskai-sapka megjelenéséig, de asszem enyhültek a kötöttségek, talán még civil autót is tarthatott a sorkatona az egységnél, de ezeknek utána kellene nézni. Ja és a források közé véssük fel az alábbiakat is, hasznosak lehetnek:

• http://www.nephadsereg.hu/
• Index Fórum: Kihalt laktanyák

És előre is bocs, ha ügyetlenül szerkesztgetek, ebbe még bele kell jönni :) – Grenzgänger ^vita 2008. augusztus 1., 11:59 (CEST)

• Plusz forrásként leltem: Molnár Ferenc: A sorállomány és a haderő. Magyar Honvédség Tájékoztatási és Médiaközpont, Budapest, 1999.
  

Megyei könyvtárakban gondolom megvan. --Gyantusz ^vita 2009. április 13., 22:42 (CEST)

Képek

Az első kép majdnem biztos, hogy jogsértő, utána kellene nézni!

A Commonsból rakta be Btibor (ahova szintén ő tette be), de nekem is határozottan ismerős a webről, ahol ugyanez a modell szerepelt különféle egyenruha-összeállításokban. Hogyan lehetne kideríteni a kép eredeti forrását? – Grenzgänger ^vita 2008. augusztus 1., 16:46 (CEST)

Ha a Commonsban már fenn van, akkor szerintem kár vele vesződni, ha onnan törlik, akkor majd beszkennelem az egyik régi képemet... LOL - mondotta Stewe007 ^Feedback 2008. augusztus 1., 16:54 (CEST)

A kép a MNH öltözködési szabályzatából való, és mivel az államigazgatás eszközei nem tartoznak a szerzői jog védelme alá, ezért nem is lehet jogsértő (lásd: Wikipédia:Kocsmafal (jogi) oldalon jelenleg épp zajló vitát). – Burumbátor ^{zöldposztós csatatér} 2008. augusztus 3., 08:20 (CEST)

Tudtam én, hogy már jött ez a kép szembe: az ajánlott Néphadsereg.hu webhely egyik része az Öltözködési szabályzatok ruhaképeit szedi csokorba, köztük pedig az 1987-es (zipelve letölthető) képkollekcióban szerepel a képen is látható modell. Akkor ez kipipálva, forrás rendben :) – Grenzgänger ^vita 2008. augusztus 30., 08:18 (CEST)

A képen a szögletes bakancs a 65 mintájú, a kerek orrú a 87 mintájú, a Magyar Néphadsereg szócikkben ugyanezek a képek is szerepelnek, de ott helyesen.

Szökés

„A behívottaknak a helyszínen korán (rendszerint reggel 6 órakor) kellett megjelenni és a kísérő hozzátartozóiktól elbúcsúzni, majd adataik egyeztetése, személyi okmányaik elvétele és rendszerint igen hosszú, több órás várakozás után, az esetleges szökéseket megakadályozni képes rendőri és katonai biztosítás mellett, megkezdődött a behívottak csoportjainak elszállítása az egyes alakulatokhoz.” – Miből gondolták, hogy itt bárki is szökni fog? Aki nagyon elszánt, az, gondolom, eleve be se vonult. Vagy az még nagyobb bűnnek számított, mint ha valaki bevonul, aztán lelép? – Alensha ^sms 2009. január 31., 18:01 (CET)

Egyrészt a haza védelme az alkotmányos kötelessége minden magyar állampolgárnak. Az volt és az ma is. Az, aki a behívónak nem tett eleget, a Btk. szerint büntették. Az, aki viszont felszerelt, leadta személyazonosságát igazoló okmányait és katonait kapott, majd megszökött, dezertálásnak minősül és a hadbíróság ítélkezik felette (pontos jogszabályi paszusokat most nem tudok, egyes időkben ezért halál járt). Arra is figyelni kell(ett), hogy az eltávozás után, ha az illető nem érkezik vissza időben (szándékosan), katonaszökevény titulust „vívja ki” magának és 1 évtől 5 évig büntethető. Lehet választani: 0,5–0,75–1–1,5–2 év sorállomány, vagy 1-5 év kóter... Azért kellett vigyázni rendőri erőkkel az úgymod „elő-kopaszokra”, hogy teljesíthessék állampolgári kötelességeiket. ;) a hatályos Honvédelmi tv., Btk. VIII. fejezet, főként a XX. fejezet a szökésről és a kibúvás a szolgálat alól --Gyantusz ^vita 2009. január 31., 19:35 (CET)

hú, jó keményen büntették... kb. mikor járt ezért halál? – Alensha ^sms 2009. január 31., 19:46 (CET)

A II. vh. végéig egészen biztos. Szerintem olyan 70-es évek közepéig lehetett. Utána (aszem 75 körültől) enyhült az MN. Végig kéne követni a nevezett két jogszabály változásait, akkor kiderülne pontosan. --Gyantusz ^vita 2009. január 31., 19:51 (CET)

Amíg le nem tetted az esküt, addig nem követhettél el katonai bűncselekményt. --Bitman ^vita 2009. január 31., 20:01 (CET)

Ez igaz. Addig csak „hadköteles” magyar állampolgár vagyok. Tettemet a Btk. „honorálja”:

„334. § (1) Az a hadköteles, aki katonai bevonulási kötelezettségének nem tesz eleget, bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

„335. § (1) Az a hadköteles, aki abból a célból, hogy a katonai szolgálat alól kivonja magát, jelentkezési vagy bevonulási kötelezettségének nem tesz eleget, bűntettet követ el, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Az a hadköteles, aki az (1) bekezdésben meghatározott célból

a) testét megcsonkítja, egészségét károsítja, vagy megtévesztő magatartást tanúsít,

b) engedély nélkül külföldre távozik vagy tartósan külföldön marad,

öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

„336. § Az a hadköteles, aki katonai szolgálatának teljesítését megtagadja, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

„337. § Az a hadköteles, aki megjelenési kötelezettségének nem tesz eleget, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A behívásról és bevonulásról a Honv. tv. ír (22–24. §).

Ez gyakorlatilag ma aktuális állapot (ha lenne sorállmány, vagy a 333/A. § fennállna), hogy anno 1978-ban, a tv. hatályba lépésekor mi volt, passzolom. --Gyantusz ^vita 2009. január 31., 21:31 (CET)

A szolgálatmegtagadást „választották” azok, akik a vallásuk miatt nem foghattak fegyvert. Később az alternatív megoldás, polgári szolgálat bevezetésével enyhítette a rendszer a helyzetüket. Ez is bekerülhet a cikkbe. BTW. Ha jól sejtem, csak a sorkötelezettség szűnt meg, a hadkötelezettség nem. Háborúban a haza továbbra is számít minden fegyverforgatóra. :-> --Bitman ^vita 2009. február 1., 08:35 (CET)

Igen, így van. A kényszersorozást (gazdasági okokból) eltörölték, de a hadkötelezettség továbbra is fennáll. Most is hadköteles minden 18 és 40 év közötti férfi. Ha ez lejár, megkapja az obsitot („elbocsátó szép üzenet” ld. 31. §), de 55. évének dec. 31-éig polgári szolgálatra kötelezett (ld. 32. §).

Ezügyben a Honvédelmi törvény (2004. évi CV. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről) ad eligazítást:

6. § (1) Az általános hadkötelezettség alapján rendkívüli állapot idején és az Országgyűlés külön döntése alapján megelőző védelmi helyzetben a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú, magyar állampolgárságú férfi hadköteles. A hadkötelezettség a 18. év betöltésekor kezdődik, és annak az évnek a december 31. napjáig áll fenn, amelyben a hadköteles a 40. évét betölti.

(2) A hadkötelezettség magában foglalja a

a) tájékoztatási (adatszolgáltatási),

b) bejelentési,

c) megjelenési és

d) szolgálati kötelezettséget.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem hadköteles az a személy, aki e törvény hatálybalépését megelőzően vagy azt követően polgári szolgálat teljesítésére kapott engedélyt.

Tehát a fegyver- és harcászati ismereteket nem elfelejteni, hanem fejleszteni kell, mert még jól jöhetnek egyszer (életet menthetnek). ;) A polgári szolgálatról ugyaezen jogszabály 28–30. § ad útmutatást. Aki pedig ki akar bújni a szolgálat alól, azt a Btk. honorálja. De jogos is: Ha kb. 200 000-250 000 férfit „véradásra” szólítanak fel, ne lógjon meg előle senki. Nem a menekülést, hanem a túlélést kell megtanulni és pénzt áldozni rá (hadfelszerelés és oktatás/kiképzés)! ;) Az MN szervezti csúcsán 231 000 fős volt mindenkivel együtt 1952. év végére. Ma ezzel szemben kb. tizedannyi védi ugyanazt a területet, persze már NATO-kollektívában. Ami nagyságrendekkel nagyobb erőt produkál, ha kell. --Gyantusz ^vita 2009. február 1., 11:54 (CET)

Általánosítás

Majd jó lenne minimum egy felsorolás szintű (al)fejezetet szánni arra, hogy hol mikor voltak, vagy vannak (kényszer)sorozott állományok (pl. a Történelmi előzményekben - ha nem is az összeset, de a szomszédainkat és a „Nagyokat” nem árthat). Aztán a többi fejezetet pedig egyértelműsíteni, hogy ez a MN-ben és a MH-ben járatos. Egyébként jó cucc kerekedik ki belőle lassan. --Gyantusz ^vita 2009. február 6., 02:46 (CET)

Romániában az ántivilágban a nőket is behívták. (Izraelben nem tudom él-e még ez a gyakorlat.) --Bitman ^vita 2009. február 7., 21:35 (CET)

Utóbbi országban ez – jelen tudomásom szerint – ma is él. Hogy mikortól eredeztethető, még nem jártam utána. Szeritnem az 1948–49-es függetlenségi háborúban még nemigen. A tartalékos állományra elég erősen építenek, nem eszek rá mérget, hogy lenne még sorállomány náluk, de nem kizárt. A 1920-as évektől elég rugalmas, önszervező védelmet építettek ki. Az egész olyan magyar „ifjúgárdistás” dologhoz hasonlatos. Na mindegy, utána nézek lassacskán. --Gyantusz ^vita 2009. február 8., 01:03 (CET)

Egyetemi század

Hallomásból tudom, hogy valamikor hatvanas-hetvenes években – ha jól számolom – az értelmiségieket koncentráltan, szinte 100 %-os töménységben, ún. egyetemi századokba vonultatták be. Csak nem emlékszem már a sztorikból, hogy ez az egyetem előtt vagy után történt-e. --Bitman ^vita 2009. február 14., 22:01 (CET)

Az értelmiségi fiatalokat, pontosabban azokat a hadköteles korú fiúkat, akik felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatára felvételt nyertek, a sorkatonaság fennállásának során szinte mindig az egyetem megkezdése előtt hívták be ("előfelvételisek", a szlengben "táposok"), rövidebb (1 éves) szolgálatra. Erről van pár sor a szócikkben.

A koncentrálás talán abból eredhet, hogy a táposokat előszeretettel hurcolták el igen rossz beosztást jelentő, első lépcsős egységekhez, amelyeknek nem oknélkül volt félelmetes hírük (Lenti, Kalocsa, Nagyatád neve sokak számára csenghet így). Ezeknél az alakulatoknál nagy koncentrációban jelentek meg a táposok :) így előfordulhatott, hogy akár egy teljes század nagy részét ilyen fiatalok tették ki, de úgy tudom, arról gondoskodott a vezetés, hogy 100%-os értelmiségi alegységek, századok ne jöjjenek létre. A parancsnoki, elöljárói beosztásokat rendszerint kifejezetten a nem értelmiségi sorkatonák közül választották ki. Utólag elemezve, nagyon nehéz azt mondani, hogy ebben (és az értelmiség "megfegyelmezésében") nem volt szándékosság.

Egyetem után, mint felsőfokú végzettségű, idősebb embert, kevesebbeket hívtak be. A táposoknak elvileg egyetem után le kellett volna húzniuk a maradék fél évet, de ilyenkor már tartalékos kiképzés keretében, magasabb rendfokozatban, amit a vezetés nem szívesen adott, ezért a gyakorlatban a legtöbb tápos az egyetem után már nem vonult be újra ("Öreg tápos nem rezel bé / Nem jön vissza soha többé", ahogy anno mondogatták :) ) – Grenzgänger ^vita 2009. április 10., 07:30 (CEST)

Kösz, hogy mint volt táposnak ezt így szépen elmagyaráztad nekem! Az egyetemi század viszont más kategória. --Bitman ^vita 2009. április 10., 07:43 (CEST)

Sajnálom, hogy nem lehettem segítségedre. De talán majd másvalaki. És hát nem tudt(hat)tam, mennyi tapasztalattal bírsz - ha feleslegesnek gondolod, töröld bátran. (Viszont ha már itt vagy, kicsit tekerj feljebb, firkáltam egy kiegészítő tartalmi bontást, de volna még mit bővíteni/javítani rajta.) – Grenzgänger ^vita 2009. április 10., 20:19 (CEST)

egyetemi század értelme

Egyetemi század fogalma nem azonos a sok egyetemistával feltöltött századéval. Lenti, Kalocsa és egyéb legendás helyeken sokszor nem sima egyetemisták fordultak elő, hanem például az evangélikus teológiára jelentkezők.

Én matematikusként valódi egyetemi században szolgáltam 1974/75-ben, amely nemzetbiztonsági megfontolásból úgynevezett lépcsőn kívüli alakulat volt.

Kommunisták a mai elvakult történelemszemlélet alapdogmáival ellentétben igyekeztek nagyon racionálisan dönteni. Ennek egyik folyománya, hogy háború esetén nem mészároltatják le első- vagy második lépcsőben az ország reál értelmiségét. Tudták, hogy nincs hosszútávú katonai győzelem REÁL-értelmiség nélkül. Ezért voltak a fontos egyetemi századok (matematika, fizika zöme) lépcsőn kívüliek.

Így a hódmezővásárhelyi egyetemi század egy valóságos reál-intelligencia paradicsom volt: egy év a matematikából, fizikából és általában reál dolgokból legütőképesebb kortársaiddal! Ez olyasmi, mint a váci fegyház, ahol meg a klasszika filológiai intelligencia verbúválódott össze, NEM ÖNKÉNTESEN, és a körülmények ellenére a szellemi térben szárnyaltak.

prohlep ^vita 2009. április 14., 22:28 (CEST)

sorkatonai szolgálat előnyei

Cikk a mai politikai doktrina szerint dicsőíti a sorkatonai szolgálat eltörlését, és ennek megfelelően egyoldalúan sorolja a MEGVALÓSULT szocializmus MEGVALÓSULT sorkatonai szolgálatának egyértelmű bajait.

Az éremnek azonban van másik oldala is, amely immár 20 év, és ráadásul ILYEN 20 távlatából egyre többeknek kezd derengeni.

Minden ősi kultúrában létezik egy fontos átváltozási folyamat, sajátos szertartás, ahogy az anyjuk szoknyájába kapaszkodó individuális kisfiúkból kooperálásra képes felnőtt férfiak válnak.

Sorkatonai szolgálat egy éves verziója is elég hosszú volt ahhoz, hogy előbb utóbb a sok anyámasszony katonája ráérezzen arra, hogy kooperáció nélkül nem megy. Néhány hónapig lehet az ember individualista. Sok hónapot azonban nem lehet individualistaként túlélni.

Mivel az 1989 utáni rendszer az individualizmust emeli piedesztára, ezért szinte szükségszerű volt, hogy a sorkatonai szolgálatnak lőttek. De ennek megfelelően most nőnek fel azok a korosztályok, akik mint közösség túlkoros kisfiúkra emlékeztetnek. Túlkorosak, mert az évek múlása nem megállítható. Kisfiúk, mert elmaradt az évezredek óta minden fontosabb kultúrában fellelhető FELNŐTTÉ AVATÁS, FELNŐTTÉ AVATÓDÁS, FELNŐTTÉ VÁLÁS.

KOOPERATÍV FELNŐTTÉ!

prohlep ^vita 2009. április 14., 22:28 (CEST)

Nofene. Beszólt a tápos. Régen volt már beultrázva a felsőágyas rüszüknek :) Oké, vegyük sorra a dolgot:

A 2. világháború utáni hazai sorkatonaság létrehozása semmiféle "férfivá nevelő" és egyéb magasztos szempontra nem épült. Geopolitikai és hidegháborús alapokon szervezték a szovjet érdekszférába vont országokban, mert a korabeli katonai doktrinák állandó, nagy létszámú, azonnal bevethető hadseregeket igényeltek egy feltételezett világháborús konfliktus esetére. Ez a Szovjetunió haderejének telepített (megszálló) hadseregcsoportjainak és a helyi (nemzeti) szövetséges hadseregeknek puffer szerepet szánt. A sorkatonaságot (mai aspektusból súlyosan alkotmánysértően és antidemokratikusan) belpolitikailag is integrálták a rendszerbe, mert komoly karhatalmi potenciált jelentett (számoltak is vele így), és a sorkatonai szolgálatba a határőrséget is bekapcsolták, amelynek korabeli szerepe is elég ellentmondásos volt.

Teljesen nyilvánvaló volt, hogy több milliós bevethető haderőt nem lehet hivatásos konstrukcióban létrehozni. Az érintett szocialista országok gazdasága épp eléggé megsínylette az erőltetett iparosítást, amelynek jelentős (ma aránytalanul nagynak számító) részét hadészati célokra fordították, fizetett katonákat ilyen létszámban nem lehetett volna alkalmazni. Ezért alkalmazták a sokkal egyszerűbb és olcsóbb sorkatonaságot.

A szócikk semmiféle politikai doktrinát nem követ, nem dicsőít, ezeket a vádakat ejtsük bátran. A rideg tényeket dolgozzuk fel, azok pedig nagyjából azok, amiket feljebb olvashatsz, a felépítéstől a társadalmi hatásokig bezárólag. Ezen felül, mint egy letűnt kor egyik jellegzetességét, szeretné a cikk bemutatni a sorkatonaság részleteit, elemeit, hogy a mai generációk is képet kapjanak arról, ami egykor a magyar férfiak mindennapaihoz, életéhez hozzátartozott és gyakran komolyan ki is hatott arra.

A szócikknek (mint ahogy a Wikipédiának) nem feladata, hogy elvont elméletek mellett vagy ellen tegye le a garast. Individualizmus és közösség stb. ennek a szócikknek nem témája, és feltehetően nem is lenne szerencsés olyan szócikket nyitni, ami ilyen elméleti (és merőben szubjektív) síkon elemzi a sorkatonaság intézményét. Erre megvannak a külön fórumok, lehetőségek, ott érdemes (már ha) publikálni.

Ami korunkat illeti: bárki jelentkezhet hivatásos katonának, a kiegek tárt karokkal várják és átélheti az előnyöket, a bajtársiasságot, a közösséget ma is, ráadásul ostoba szivatásoktól mentesen, értelmetlen feladatok helyett értelmes, akár nemzetközi missziókban. Ehhez nem kell sorkatonaság, mint ahogy sor rendőrség sem kell ahhoz, hogy közbiztonságot vagy schengeni határvédelmet csináljunk. Az "előnyök" egyébként nagyszerűen biztosíthatók gyermekkorban, erre való a cserkészmozgalom. A diákkorban inkább a tanulásra célszerű helyezni a hangsúlyt. Felnőtt korban pedig dolgozni és családot nevelni a praktikus.

Az országot egy katonai konfliktus esetén nem X millió kézifegyverrel felszerelt, hirtelen behívott civil fogja megmenteni, az pedig elmebeteg elképzelés, hogy mindenkiből csináljunk katonát, csak békében legyenek civilként otthon. A katonaság a profi katonák dolga, sorkatonaság alatt nem lehet modern haditechnikai üzemeltető szakembereket kiképezni és a tudásukat szinten tartani, ez illuzórikus is, és ostobaság is. A katonaság, a katonai eszközök üzemeltetése szakma, nem valami betanított munkás szintű civil szerencsétlenkedés, amit a sorkatonaság biztosított. A mai modern fegyverrendszereknél pedig nevetséges is lenne ilyesmit erőltetni. Egy modern háborúban nem fognak százezrek masírozni. Ha nagyon akarjuk, esetleg a kézifegyverek kezelését lehet elsajátíttatni, amolyan honvédelmi oktatás keretében, de nincs sok teteje. (Én meg ma is szétszedem és összerakom az AMD-65-öt, szerszám nélkül :) tudok vápos szíjbilincset csinálni derékszíjból, ennyi tudás máig megmaradt. De nem hiszem, hogy a mai fiataloknak ilyen ismeretekre nagy szükségük lenne :) ) – Grenzgänger ^vita 2009. április 15., 17:57 (CEST)

Ellenérvek

A sorkatonai szilgálat elleni érvek (a forrásokat nem találom):

• Egyetlen ország vezetőinek sem érdeke, hogy fegyvereket kezelni tudó, a katonai taktikában jártas emberek tömegesen megjelenjenek az országban, hiszen a rendfenttartó erők dolgát szinte lehetetlenné teszi.

Ebből adódik, hogy a sorkatonai szolgálat során érdemleges kiképzés nem történhet

Amerikai (és gyéb) felmérések szerint a besorozott katonáknak csak néhány %-a adott le célzott lövést az ellenségre. Az önkéntes katonák között remélhetőleg ez az arány magasabb lehet, amit a kiképzési technikák korszerúsítésével is erősítenek (ember alakú bábúk, arcképek, mint céltábla stb.)

--Duhos ^vita 2010. február 19., 07:52 (CET)

Nos, ezzel annyi a probléma, hogy a kényszersorozás gyakorlatilag a két katonai blokk – NATO, VSZ – szembenállásakor csúcsosodott ki (egyébként eredete minimum a 19. század első felébe nyúlik, ld. Keegan: A hadviselés története). Mivel az egymástól való rettegés motiválta az összlakosságot, így gond nem volt az egyes országokon belüli „mentális zavar” kezelésére (civil fegyverrel való randalírozása), a keleti blokkban a rendvédelem egyébként is meglehetősen komoly szinten állt, a hírszerzéssel együtt. Az, hogy a VSZ idején „a sorkatonai szolgálat során érdemleges kiképzés nem történhet”ett, egyszerűen badarság. Figyeld meg jobban a VSZ páncélozott, légvédelmi, rádiólokációs felderítő- és repülőcsapatainak fejlődését (utóbbi esetben csak kiszolgálók a sorállományúak)! Nincs más megvalósítható módja annak, hogy tömeghadseregek rövid időn belül felállítódva, (legalább) minimális kiképzés mellett harcba vethetőek legyenek (gyalogság esetén). A technikai eszközöket kezelőknél azonban komoly kiképzés és katonamunka folyt! Nagy idősíkban gondolkodva azonban nem gazdaságos a sorozott állomány fenntartása, mert a munkaképes (férfi) lakosság kivonása az aktív termelésből nem kifizetődő nemzetgazdaságilag, ráadásul a szolgálati idő alatt megszerzett szakismeret később (legtöbbször) közvetve sem hasznosul a polgári életben. Erre csak és kizárólag egy tartalékos állománnyal kibővített hivatásos és szerződéses állomány megfelelő és elviselhető teher az egyes országok számára. Ettől még elvetni létjogosultságát a katonai szervezésben, nem helyénvaló gondolkodás. Jöhet még olyan időszak, amikor ismételten fel kell állítani (Magyarországon). Ekkor viszont tanulni kell az elődszervezetek tapasztalataiból. Egyébként ne csak a Magyar Népköztársaságra vonatkoztassunk, szemlélődjünk az összes haderőre. --Gyantusz ^vita 2010. február 19., 19:45 (CET)

Kedves Gyantusz

Amit írtam nem én találtam ki (de hangsúlyozottan egyetértek vele), azt hogy a kézifegyverekkel jól bánó lakosság veszélyes lehet egy népszerűtlen hatalmi elitre egy rádióműsorban egy ismert katonai elemző mondta (azt hiszem irakkal kapcsolatban szokott nyilatkozni), azt hogy vietnámban kevés katona lőtt ellenségre, pedig egy index? origo? cikk + "természetfilm" csatorna alapján állítottam. Ott be is mutatták, hogy u.a. katona milyen nagyon pontosan lő kerek céltáblára, sziruletre pontatlanabbul, ha a sziruletre arckép fotót ragasztanak akkor pedig pocsékul. Maga a bemutató egyszerűen nevetséges volt. (kerek lőlpra, és szirulerte én is lőtem közel azonos eredménnyel...). Ha jól tudom a sorkatonaság lényege a tömeges gyalogos haderő (forrást ne kérdezz), ahol a sok sorkatona elsősorban "golyófogó" üzemmódban működik. (Valamiérr nem hallottam arról, hogy akár az amik visszahozták volna a sorozást)

--Duhos ^vita 2010. február 20., 09:59 (CET)

„Valamilyen szinten” lehet pszichés behatás egy „élőlény” meglövésében és egy üres papírlapra lődözésben. De ezt a harctéri sterssz szerintem felülírja, azaz az életösztön („én lövök vagy meghalok”) erősebb érzelem bárminél. Ilyenkor lemegyünk állatba. Ez az, amit sok civil nem képes felfogni, úgy gondolja, az valami bűnös dolog, noha ő maga is képes erre, még hétköznapi szituációkban is. Hogy hogyan voltak képesek egy átlag vietnami sorkatona lőteljesítményét megállapítani egzakt módon, abban az időben és helyszínen, arra erősen kíváncsi lennék...! ;) A sorozott állomány persze nyílánvalóan alacsonyabb harcértékű, mint egy rendszeresen képzett katona, ezért „elveszíthetőbb” is. Lásd a Vörös Hadsereget a II. vh-ban: igaz, hogy 1941-ben elég pudingok voltak harcászatilag, de 1943 végére, még ha nagy veszteségek árán is, de a folyamatos hadiállapot miatt jelentős minőségi javuláson mentek át.

Hogy az USA miért nem akarja visszahozni a kényszersorozást? Mert drága. Ezt írtam fentebb is. Továbbá nincs olyan hadiállapot, ami indokolná azt a kiadást; a meglévő – relatíve jól működő – katonai rendszer (hiv., szerz., tartalék) mellé nincs értelme bevonni a kényszersorozott állományt is. Felesleges pluszkiadás. Pláne a világgazdasági krach alatt nem.

A fegyveresen jól kiképzett lakosság veszélye egy politikai rendszerre nézve meg eléggé elferdített szemlélet. A „jól képzett” kifejezést minden lehetséges szinten kell érteni, gondolok itt arra, hogy a lőfegyverrel jól bánó állampolgár képes mérlegelni, mert felelős, felnőtt ember, a mindennapi rövid- és hosszútávú politikai érdekeit és nem birka módjára kimenni az utcára és randalírozni. Ha itt Magyarországra gondolsz, el is fogadom az elmúlt eseményekre nézve, hogy az állam nem enged meg ilyen kiképzést a saját költségvetéséből (ui. a sorállományt a mindenkori kormány látja el zsozsóval a költségvetéséből). Azonban a polgári lőkiképzés a polgár költségein, sportlövészet formájában továbbra is adva van, mint lehetőség! Úgyhogy nincs kibújás, államra felelősségáttolás. Lehetnek jól kiképzett lövészek így is, működhetnek sportlövészklubok az állam felügyelete alatt. A tagság és a versenyzés különösebben nem drága, már ha azt nézzük, mit költünk havonta „bulira”, ill. egyéb versenyekre (pl. amatőr autó–motorsport) vetítve sem. A rendszer viszonylag bonyolult, a többi EU-országéhoz nézve, de nem kezelhetetlen. Tehát a jól kiképzett lakosság lehetősége „adva” van. Egyébként ebből is látszik/érződik (ha sok polgárnak a sportlövészet drága), mennyi lenne egy sorozott állomány fenntartása... Visszatérve az elferdített szemlélethez: ha bárki tarthatna otthon lőfegyvereket engedéllyel és a randalírozni vágyók egy része ezeket ki is vinnék az utcára, a jogrend fenntartásáért felelős végrehajtó szerv (rendőrség) ezzel arányos védelmet állítana fel. Azaz ekkor már perelni sem lehet a rendőrséget, amiért gumilövedékkel kilőtte valamelyik „ártatlannak” a szemét, ugyanis a tömegben éles lőfegyverek vannak. Nemhogy gumilőszert, de akár élest is alkalmazniuk kéne az „egybegyűltek” feloszlatására. Melyik a jobb? (szigorú legyen az engedélykiadás, vagy tarthat bárki, de a rendőrök is agresszívabbak lesznek) Ha van ennyire „gagyi” az a felvonuló 3-5000 ember, akik magukat az ország közvéleményének nevezik és ilyet, azaz lőfegyvereket is kivisznek, ne is csodálkozzanak a retorzióban. Viszont szerintem(? - gondolom, akármi), ha egy embernél legálisan (rendőri regisztráció) éles lőfegyver van a lakásában, 25-ször meg fogja gondolni, hogy kivigye-e az utcára, vagy sem. Ha kint megtalálják nála, megy a kóterba. Ez természetesen szubjektív és tökéletesen igazolhatatlan állítás. Ezért nem lesz ilyen helyzet Magyarországon. A sorállomány pedig nem olcsó, de legalább jó drága. Arról nem is beszélve, hogy a Magyar Honvédség OGY által megszavazott létszáma sincs feltöltve (70-80%), pénz sincs rájuk, hogy fel legyen. Nemzetközi szinten is többnyire ott alkalmazzák, ahol hadban áll az egyik ország a másikkal (pl. Közép-Afrika), vagy „sanszos” a helyzet. --Gyantusz ^vita 2010. február 20., 12:21 (CET)

Még annyit érdemes megjegyezni a sorkatonaság, mint kerülendő általánosítás ellen, hogy az egymással hadban álló országok sorállományai között is jelentős kiképzésminőségi különbségek vannak/lehetnek. Gondolok itt az amerikai–észak-vietnami sorkatonákra egyazon időben, szovjet–afganisztáni, irak–iráni, izraeli–arab stb. Sőt. Az egyes országok koronkénti sorkatonái sem mutatnak egységes kiképzettségi szintet. Elég csak szemügyre venni a Magyar Honvédség 1948–2004 közötti időszakában mondjuk az 1970-es évekbeli és a 2004-es vonulások nívóját (1951–1990 között MN), még ha 6 hónapra vetítjük is le és csak a gyalogságra. A vietnami háborúban bevetett amerikai és pl. az izraeli, szovjet/orosz, kínai sorkatona-szint tökéletes ellenpéldája az „érdemleges kiképzés nem történhet” cáfolására. Az, hogy Magyarországon olyan nívótlan szervezetté vált, amilyenné, elég szomorú. Figyeljünk oda, ki-mit állít, mert attól, hogy „amerikai a forrás”, vagy ZMNE-s, esetleg akadémiai, még nem biztos, hogy igaz is. --Gyantusz ^vita 2010. február 21., 10:06 (CET)

Az Izraeli (szerintem) részben azért más, mert a különböző érdekek folyamatos hadiállapotot tartanak fenn, és a kiképzés/bevetés gyakorlatilag folyamatos, a civil munka másodlagos.

Vietnám idején (ha jól tudom) nem minden amit képeztek ki katonának. Az, hogy valaki az adott fegyverrel X méterről mindig eltalálja acéltábla közepét, még nem jelent azt, hogy képes egy harci helyzetben is helytállni, az több (más jellegű) ismeretet feltételez. (Amit írtam vélemény én még csak papírlapot lótem le)

--Duhos ^vita 2010. február 21., 12:30 (CET)

Ha általánosan a sorállományról beszélünk, az összeset bele kell venni kivétel nélkül. Sajnos a cikk eme nemzetközi része még elég hiányos, ami félreértésekhez vezet. Az izraeli sorállomány is sorállomány, még ha csökkent eme létszám az idők során.

Vietnamban az amerikai fegyveres erők szép számmal alkalmaztak sorkatonává avanzsált amerikai állampolgárokat (az összes haderőnem). 12 hónap volt a szolgálati idő, ezt lerövidíthette a súlyos sérülés, mert akkor irány haza. Emiatt előfordultak öncsonkításos esetek. Azonban a kiképzés szintje igen komoly volt. Az 1970-es évek elejére pedig ugyanazok az orvosi hamisítási módszerekkel bújtak ki a sorköteles amerikaiak a szolgálat alól, mint idehaza 1990 után (pénzért vett hamis orvosi jelentések miatt E-kategória). Azt hiszem, 1973-ban eltörölték a sorozást az USA-ban. 2,594 millió amerikai állampolgárságú katona járt Dél-Vietnamban, ebből a US Army-ban 1,736 millió. Náluk volt a legtöbb sorállományú (szerintem) kb. 800 000-1 millió fő a 10 év alatt. Róluk szól a Született július 4-én és A szakasz című amerikai film is, meg még pár. --Gyantusz ^vita 2010. február 21., 14:09 (CET)

Sorállomány Izraelben (Saját tapasztalat) Soha nem lehet tudni éppen ki dolgozik, illetve ki teljesít katonai szolgálatot, sokszor egy-egy elkezdett folyamat azért akad el, mert mindenkit aki érdemben ismerte, éppen behívtak (aztén egyszercsak előkerülnek) Ezek után a palesztínokat sem látom annyira elvakultnak (zsák és a foltja eset, de ez a cikk nem erről szól)

A vietnámól hazajött, a katonai taktikákat ismerő emberek is okoztak feszültségeket (dokumentumfilm nem jut eszembe, de a Rambo nevű klasszikus igen), illetve a francia idegenlégióból leszerelt katonákat is jó ideig "figyelemmel kísérik", ami megint azt igazolja, hogy a "hatalomnak nem érdeke", hogy az alattvalók tudjanak fegyverrel bánni (ismétlem a célba lövés, még nem harci ismeret, annak vannak stratégiai, taktikai közelharc elemei is)

Tisztelettel:

--Duhos ^vita 2010. február 21., 21:15 (CET)

Napjaink sorköteles területei (piros)

Hm. A katonák nyugállományú státusza már az ókori Római Birodalomban is fejtöréseket okozott. Ha viszont ezt szemléljük, azaz ha a hatalomnak nem érdeke, hogy az állampolgárok tudjanak bánni a fegyverrel, akkor kik „képviseljék” az adott ország expanziós külpolitikai (vagy területszuverenitási) érdekeit, ha nem a katonák, vagy a hamar behívhatóak? Ha ez az állítás igaz lenne, akkor nem tartanának fenn tartalékos katonai állományokat szerte a Földön (az ún. „hétvégi harcosokat”). A polgári életbe visszaintegrálódás minden katonai szegmensben probléma, nemcsak a sorállománynál. Viszont jelen esetben a (béke- és háborús időben behívott) sorállományúak utóélete a tárgy. Az én problémáim ezzel kapcsolatban pénzügyi eredetűek (drága). Tömeges „kormánydöntő” lázadásuk csak egy destabilizált politikai helyzetben jelent valós veszélyt. Mint ami volt az őszirózsás, vagy az októberi események idején, vagy 1956-ban itthon. Egyéb esetben a demokratikus intézményekre nézve kevés kockázatot rejthetnek. A diktatórikus rendszerekben (pl. Kína, vagy részben Oroszország) meg eleve nem rejtenek semmit, mert elnyomják őket csíráikban. A fejlett, demokratikus országok többsége gazdasági okokból függesztette fel a sorkötelességet (fenntarthatatlan), nem pedig erkölcsi-mentális okokból. Németországban és Ausztriában például a mai napig van sorkötelesség, németajkú „kiskatonák” randalírozásáról mégsem hallani. Vagy akár Svájc esete. Az USA-ban sem azért függesztették fel, mert problémásak lettek volna a hazatérő katonák a lakosságra nézve, hanem mert az ország az államcsőd felé hajózott (USD-infláció), a kiadásokat drasztikusan vissza kellett fogni, a háború végével megszűnt az a külpolitikai kényszerhelyzet, ami a sorkötelességet fenntartotta, ráadásul a sorkötelesek is a háború előrehaladtával inkább kibújtak a bevonulás alól, azaz maga a rendszer lett gyér hatékonyságú és fenntartása már-már diktatórikus elemeket igényelt, az USA-ban. Ford pl. 1974-ben amnesztiát adott a sorkötelesség elől elmenekülteknek, már nem büntethették meg őket. Nyílván nem azért, mert féltek a fegyvertudásuktól. Maga a sorozórendszer felszámolása és a haderő átalakítása 1968-tól indul (Nixon a választásokon „politikai tőkét” kovácsolt ebből, meg is nyerte) és tart 1973-ig. A rendszer lett fentarthatatlan és nem azért, mert a hadképzett fiatal kezelhetetlen lett volna a társadalomnak (annak a társadalomnak, ami hagyományosan fegyverforgató és fegyverorientált). Pénzügyileg/gazdaságilag, elsősorban. Bővebben: en:Conscription in the United States (azaz „sorozás az USA-ban”). A britek is e célból oszlatták fel 1960. év végén (bővebben: en:Conscription in the United Kingdom). A Francia Idegenlégió nem kényszersorozott, hanem önkéntes állományú, java részt „külföldiekből” (francia nem jelentkezhet). Visszailleszkedési problémáik, mint írtam fentebb, általános a hadviseltek között, nem csak a kényszersorozottakra (lehet) igaz.

A palesztin–izraeli kérdés elég érdekes, ebből a szemszögből még nem vizsgáltam. A palesztin férfilakosság jószerével 7-8 évestől az aggastyánig hadviselő. Kockázatot saját politikai rendszerükre nézve „nem” jelentenek, mert a klánok egymást is nyírják, nemcsak az izraelieket. Itt a Fatah–Hamász-konfliktus, mint örök kérdés (konzervatív és jobboldal), a fiatalok fegyverforgatása szó szerint az egyes családok létszükséglete. Izrael lételeme viszont az általános sorkötelezettség fenntartását kívánja meg mindaddig, amíg Szíriával–Irakkal–Iránnal ki nem egyezik és (de inkább ez) nem rendezi megnyugtató módon a két palesztin „autonóm terület” kérdését (gázai, ciszjordániai). Ha ez utóbbit lezárja és megalakul az új Palesztina, onnantól már nem biztos, hogy fog kelleni sorállomány, mert a hivatásos–szerződéses állomány a tartalékosokkal megoldja a „szíriai történetet” (értem ez alatt a szír–iráni támogatású, libanoni székhelyű Hezbollahot). Nyílt katonai konfrontációra a zsidó ország már nemigen számíthat (szomszédai közül egyedül Szíriával áll hadban). Tehát izraeli részről is inkább gazdasági létkérdés a fenntartása (hogy egyáltalán legyen ország). Az izraeli sorkötelesek fegyverismeretének társadalomra vetített veszélye szintén minimális, esetükben inkább előny, mint hátrány. Az, hogy az izraeli gazdaság mennyire működik hatékonyan így és mennyire szorul rá a külföld segítségére (hitel és egyéb adományok), azt nem tudom megmondani. Nyílván hatékonyabb lenne, ha békésebb körülmények között élnének, de a sorkötelesség megléte jelenleg állami létérdek, aminek épp a hiánya lenne rá veszélyes...

A felhozott példák alapján a lakosság fegyverismerete nem igazán tűnik hátránynak. Ha pedig mégis akad, azt mégkevésbé lehet a sorállomány meglétére-nem létére, rovására írni. --Gyantusz ^vita 2010. február 21., 23:28 (CET)

„Általánosan” elmondható (nézvén a berakott térképet is), azokban az országokban van sorozás, ahol a szomszéd országokkal való viszony nem rendeződött olyan szintre, amikortól már nem szükséges ezen kényszerrendszer fenntartása (Afrika, Ázsia, Közép- és Dél-Amerika). Egyrészt (szomszéd) elrettentés(e), másrészt belpolitikai stabilitás megteremtése. Érdemes elolvasni fentebb Grenzgänger írását is: kell az „ingyen munkaerő” az egyes országoknak, még ha a rendszer fenntartása nem két fillér is, pláne ha a szomszéd külpolitikája és hadererejének mérete ezt kívánja meg. Érdekes (és hasznos) elemzés tárgya lehetne, ha megvizsgálnánk, ezen országokban milyen államforma, politikai berendezkedés (pl. demokrácia, monarchia, diktatúra, anarchia) és külpolitikai viszonyok vannak. --Gyantusz ^vita 2010. február 22., 19:25 (CET)

Nagyrészt saját érveimmel szinte teljesen meggyőztél. Néhány szempontot azért írnék:

• Izraelben a hatalmi elit legitimitását az erős ellenségkép biztosítja ugyan úgy mint annak idején AH esetében
• Amikor az USA vietnába sorozott katonákat akkor a kiképzők, és a sorozottak is tudták, hogy az életük függ a jó kiképzéstől (A "sok vietnámban meghalt katona" még mindig sokkal kevesebb volt, mint ahányan autóbalesetben haltak meg, ez szerintem sokat mond a kiképzés minőségéről).

A Magyar (európai) hidegháborús "valamire még jó lesz" kiképzések esetén egyik eset sem állt meg. A katonatörténetek szerint jól követhető, hogy a kiképzés színvonala itt is függött az ellenségkép erősségétől.

--Duhos ^vita 2010. február 23., 08:16 (CET)

Első pontod az egész Földméretű rendszerre általánosítva igaz, ez nem „izraelikum”. Ha megnézed mondjuk Uganda–Ruanda–Kongói DK esetét (1., 2.), itt is fennáll ez a helyzet, azaz a mindenkori hatalmi elit úgy fanatizálja, ellenségképet nyújt/vetít az egyes etnikai csoportokra (pl. tuszi–hutu), hogy a kisebbségben levő (frusztráltak) ugyanolyan állampolgárok szintén nekimennek eltérő nemzetiségű, de azonos állampolgárságú társaiknak, mert „szabad” nekik, a mindenkori hatalom ezt elnézi (sőt, burkoltan uszítja is őket). Lásd dárfúri eset Szudánban, a szomszéd Csád is kénytelen lett ismét fegyverkezni, francia segítséggel megerősített határvédelmet fenntartani. Továbbmegyek: ugyanez igaz a néhai Szaddám-rezsimre Irakban, az irak–iráni háborúban felhalmozott hatalmas államadósságát az általa védendő öbölmeti országokra vetítette később, aztán annektálta Kuvaitot. Később már a korábban támogató USA lett a nagy ellenségkép, ahogy Iránban (1978-tól), de általános mindkét országban a síita–szunnita vallási ellentét. De ha a tálibok Afganisztánját (~1995-2002) figyeljuk, szintén ez a helyzet (vallási és politikai üldöztetés, totális terrorral), Chavez Venezueláját, Castro Kubáját, mindenhol van ellenségkép. Afganisztán részben kilóg, mert a „lázadó” lakosság nagy része „megélhetési lázadó”, mert nincs (még) más lehetősége, hogy életben maradjon, csak a hadurak támogatása. Ez az ország szintén destabilizált, a kormány (kp-i hatalom) szintén soroz a lakosságból, hogy képes legyen fenntartani (és kiterjeszteni) a rendszert. Náluk ebből a szempontból még európai középkor van, csak az alkalmazott fegyverek mások. Jelen esetben is igaz, amit fentebb írtál, hogy a fegyverrel bánó polgár (ellentábor) veszélyes a rendszerre nézve, de a kp-i hatalmi rendszer kénytelen saját sorozást is alkalmazni, illetve még ez sem elég, általa meghívott külföldi, szerződéses segítséggel (ISAF) képes csak stabilizálni az ország nagy részét. Az ISAF pedig azon van, minél több afgán önkéntes legyen jól kiképezve katonailag és mentálisan is, ők irányítsák saját rendszerüket, belső érdekből, ne a külföldiek (lévén kivonulnak vagy 4-6 éven belül). Az afgán rendőröknél dettó nemzetközi kiképzésfejlesztés van: emeljék a létszámot, ne legyenek túlkapások és csökkentsék a köztük levő magas korrupciót, a jogrendet érvényesítsék (szó sincs „elkeresztényesítésről”, más muszlim országban is demokrata(-szerű) jogrend van, Szaúd, Emírek, mégsem nem ölik egymást halomra - és nincs kényszersorozás). Szomália például egy olyan eset (en:Somalia#Politics), ahol kőkemény anarchia van. Az ország három részre szakadt, olyan destabilizált már a helyzet, hogy jószerével alj nélküli zsákhoz lehet hasonlítani: amit fent beöntesz, az alul kihullik. Kicsit érdekes mondjuk Dél-Afrika esete, ahol a fehéreket nyírják a feketét, a kp-i politika akarata és erőfeszítései ellenére. Sorozás náluk sincs, de a bűnelkövetők nem is lőfegyverekkel támadnak, hanem husángokkal, tömegben, vagy késsel. Szóval nem igazán lehet általánosan bevett definíciót kitalálni ezekre az esetekre, mindegyik problémát önállóan és részleteiben kell kezelni!

Immigráció Izraelbe

Izraelben az „ellenségkép” azért nem ennyire markáns (nyílván az ország védelme mindenek felett álló, mint mindenhol). Rengeteg a bevándorló az 1980-as 90-es évek óta is (főként orosz), maga az etnikai – és ebből fakadóan a felfogásbeli/ideológiai, vallásbeli, műveltségbeli, nyelvi – összkép meglehetősen vegyes (kis túlzással már a héber, mint hiv.nyelv is nembeszéltté válik olykor, persze nem a politikában). Nagyon sok a polgári érdekképviselet és a politikai párt náluk (~95-100 volt 1948 óta, csak a tavalyi parlamenti választáson vagy 33-ra voksolhattak a polgárok, 12(!) jutott be, nem úgy mint itthon, hogy 3-4 pofozkodik év(tized)ek óta). Ezt azért én nem nevezném az NSDAP-pal való egypártrendszeres hasonlóságnak. Nagyonsokféle érdekek ütköznek, vagy egymás mellett halad szélsőség és konzervatív, ameddig tud. Aztán koalíciós szakadás, új választás, vagy mint láttuk 2008-ban, korrupciós botrányban kibukott a kormányvezér (Ehúd Olmert), de kigolyózták a hatalmon levők a megoldást (Olmert visszalépett szeptemberben, majd Cipi Livnit szavazták meg pártvezérnek), nem lett akkor előrehozott, a Kadima elvitte az országot közel fél évig (dec-jan. között volt az „Öntött ólom”, amit az ország fele nem támogatott). Az ellenérdekek ezeknél is keményen megnyílvánultak, de nem lépték át diktatúrába(!), mint gondolod, elfogadták a többségi véleményt; aztán a választásokon meg lett az eredménye. A 2009 tavaszi előrehozott választáson nem nyertek egyértelmű többséget, lett helyette Likud-vezette egységkoalíció, noha a Kadimának lett egymagában a legtöbb széke (az államfőre, Pereszre hárult a döntés kényszere). Szóval az, hogy Izraelben éppen mik a vezetők érdekei, amögött sok ellenérdek is megnyílvánul. Ezt idehaza a sajtó észre sem veszi, még csak nem is sugalja (igazából a magyar témákat sem veszik észre, minimális az oknyomozó újságírás, csak a bulvár, az általánosítás, a hülyítés megy - akinek meg ennyi is bőven elég, az meg is érdemli...). Ha ítélkezünk, akkor az egész rendszert kell mélységében figyelni (áttekinteni), nem csak egyes részleteit!

Ez az amerikai közlekedési balesetek 1964–1973 kontra vietnami amerikai halottak érdekes, még nem hallottam. Ilyen infóban én azért kétkednék (ha sokat fogsz wikizni, majd te is fogol), minimum forrásért kiáltó infó. Például a link szerint 40 484 önkéntes és 17 725 sorálományú amerikai halt meg. Az amerikai bakák alacsony veszteségei többnyire a fejlett táboriorvosi rendszernek (ill. a légiszállító kapacitásnak - helikopterek) és a személyi védelemnek (lövedékálló mellény, az összes frontkatona viselte) tudható be. Továbbá a heli.k nagyszámú alkalmazása lehetővé tette, hogy egy-egy lőttsebes (ideális esetben) 20-30 percen belül valamelyik tábori korházban legyen. A gyalogsági taktika és az alkalmazott kézifegyverek pedig a sokadik a sorban. Ezek teljes hiánya volt a szembenálló félnél (taktikát és a fegyvert kivéve). ;) --Gyantusz ^vita 2010. február 24., 14:10 (CET)

átnevezés

Javaslom, hogy a szócikket nevezzük át Magyarországi sorkatonai szolgálatra és bontsuk szét az általános/más orszégokról szóló minimális részt, mert a szócikk jelenleg igen félrevezető azzal, hogy szinte kizárólag a magyarországi viszonyokról szól. – Bái Táng ^{a házisárkány barlangja} 2010. október 2., 23:27 (CEST)

Én inkább az átműtését javasolnám: országonként részletezve, előzményként kis történeti áttekintés, és eme cikk nagy része menjen a magyarországi alcikkbe. Február óta molyolok rajta. --Gyantusz ^vita 2010. október 3., 22:01 (CEST)

A sorkatonai szolgálat szócikk neve eddig még nem változott meg, ellenben még mindig a magyarországi viszonyokat taglalja. Apród ^vita 2012. október 19., 19:09 (CEST)

A más nyelveken elérhető szócikkek általánosan sorkatonai szolgálatról (conscription) szólnak, nem pedig kifejezetten a magyar sorkatonai szolgálatról. Ezt az ellentmondást átnevezéssel meg lehetne gyógyítani. 80.98.104.42 (vita) 2018. május 8., 18:19 (CEST)

Szolgálati idő

Lehet, hogy érdemes lenne egy alszakaszt vagy egy táblázatot betenni a hidegháború alatti szakaszhoz vagy a szerkesztők által megfelelőnek ítélt helyhez az egyes sorkatonai állományok kötelező szolgálati idejéről. Itt arra gondolok, hogy családomban volt pl. HŐR, aki 36 hónapig szolgált a hatvanas évek vége felé, illetve sima MN, aki emlékeim szerint 24 hónapig szolgált. Viszont úgy emlékszem, hogy a szolgálati idő kérelemre rövidülhetett. Talán itt lehetne megemlíteni a sorozás időpontjait is (tavasz vagy ősz, melyik évben melyik évszakban, hónapban volt a sorozás). Laikusként ennyi. Egyébként kimerítő és rendkívül jó szócikk szerintem. Üdv. az alkotóknak:Margit  ^(üzenet) 2011. március 22., 13:43 (CET)

A sorozás nem volt időszakhoz – pláne nem naphoz – kötve, az év során bármikor szervezhették. Akár több napos alkalmassági vizsgálat is volt, aminek azonban mégsem volt semmi értelme, mert ha valakinek nem hiányzott keze-lába, akkor alkalmasnak minősítették némi végbélkukucskálás, látás- és hallásvizsgálat után. Meghatározott ideje a bevonulásnak és a leszerelésnek volt. Bevonulás augusztus 29-én és február 28-án volt. Leszerelés augusztus 15-én és február 15-én. Kérelemre csak akkor rövidült meg a szolgálati idő, ha valami olyan körülmény merült fel időközben, ami miatt eredetileg sem hívták volna be az embert, vagy rövidített szolgálati idő járt miatta. Ilyen volt a háromnál több gyerek – és hirtelen mást nem is tudok. LA^pankuš→ 2011. március 22., 14:13 (CET)

Ezzel nem értek egyet. De bizony, hogy volt időszakhoz kötött sorozás. Mégpedig a toborzott leendő sorállomány megszervezése miatt kellett. Engem konkrétan 2000 augusztusára vittek volna be, ezért április elején voltam sorozáson. Minden leszerelési időszaknak megvolt a maga saját felszerelési időszaka. A februári „vonulásnak” előző év októbere, a májusinak január, az augusztusinak április, a novemberinek július. Ez természetesen a féléves szolgálati idő alatt értett. Előtte és utána nem tudom, de szerintem a Honvédelmi Közlönyökből előbányászható (szerintem ez nem a Parlament hatásköre volt, de akár a Magyar Közlönyben is meglehet). Konkrét naptári napi dátum sohasem volt megszabva (tudtommal), ahány alakulat és ahány fogadólaktanya, annyiféle volt abban az adott hónapban. A hónapok voltak csak fixen rögzítve. És ezért is maradt meg a közszlengben az xy havi vonulás (pl. „Májusi vonulás! ÉBRESZTŐ, FÖL!”) természetesen az egyes személyeknek napra és percre pontosan meg kellett jelenni, de a sorozási időszak szempontjából ez nem lényeg. Ami biztos: 1999 februárjában szereltek fel az első 9 hónaposok (tesóm április végén szerelt 1 évesként) és 1999 közepén már a 6 hónaposokat vonultatták. Ezt viszont pontosan meg lehet nézni a HK-ben. A Néphadsereg idejét pontosan nem tudom, de 1979 környékén még 2 év volt a „szoli”. Valamikor 1975-77 környékén lehetett a váltás 2,5 évről. Aztán 1,5 és 1 év lett, majd 9 és 6, aztán a sorozás 2004-ben felfüggesztve.

Ami a kedvezményeket illeti: igen, gyerekszám-növekedés (2 gyerekre már fele szolgálati idő járt, apámnak a 2 évből miattam lett 1 év), illetve a családi állapotban (keresőképesek száma), vagy egészségügyi (és egyéb politikai) állapotban beállt változás miatt is rövidülhetett. Hosszabbodhatott is, ha az illető függelemsértő volt. --Gyantusz ^vita 2011. október 16., 00:59 (CEST)

úgy tudom, apukám október közepe felé szerelt le 79-ben. (2 év után, rövidítő/hosszabbító körülmény nem volt.) Alensha 2011. december 30., 02:14 (CET)

1969-'71 között voltam katona. Akkor három volt az időszakok száma, 8-8 hónapra osztották a kötelező 2 évet. --Ronastudor ^{a sznob} 2012. január 15., 16:22 (CET)

1983. augusztus és 1985. február 15. között voltam katona. Ekkor már csak 1,5 év volt a szolgálati idő. Charanguito

Visszatérnék @Margit51: nyolc évvel ezelőtti kérésére, hogy legyen a cikkben szó a szolgálat időtartamáról. Én úgy emlékszem, hogy eredetileg szovjet mintára 36 hónapos volt. Ez 1971-ben már biztosan 24 hónapos, a Határőrségnél 27 hónapos tényleges szolgálati időt jelentett, a többit tartalékosként, részletekben kellett (volna) letölteni. Ha valaki tudná, hogy pontosan mikor mennyi volt, kérném, tegye a cikkbe. Voxfax ^vita 2019. október 7., 08:53 (CEST)

Néhány adalék a cikkhez

• Az apósom életreszóló izületi gyulladást szerzett be egy több napos, a téli minuszokban is sátorokban alvós hadgyakorlaton.
• Sok olyan volt, akinek a párkapcsolatát tette tönkre a két év, mások soha többé nem láthatták szeretett nagyszülőjüket, vagy éppen kutyájukat, mert meghaltak mire kijöttek.
• Több olyan popzenész is van, akinek 20 éves kor körüli zenészi álmait kis híján derékba törte a két éves kényszerszünet. Zenekaruk szétesett, vagy őt kényszerből lecserélték és utóbb már nem vették vissza, kijött a gyakorlatból, stb.
• Kollágám régi munkahelyemen leszerelés után állandóan köpködött. Amúgy egy értelmes és kultúrált gyerek volt, de bent rászoktatták. Hetekbe tellett leszoktatnunk róla. Más haverjaim a cigizésre, piálásra és sumákolásra szoktak rá bent.
• Arról is beszélhetnénk a cikkben, hányan lettek bent öngyilkosok vagy mert lelkileg nem bírták a kényszerű elszakadást régi életüktől, vagy egyszerűen az alkesz őrmester, vagy a többiek szivatását, ennek az egésznek a totális értelmetlenségét.
• Olyan eset is volt, hogy az értelmetlenül felületes orvosi vizsgálat alkalmasnak talált valakit, aki aztán az első futógyakorlaton összeesett és meghalt.
• A fegyelemre és engedelmességre való kiképzésnek (vagy inkább igen komoly retorzióval való rákényszerítésnek) két célja volt. Mint katona parancsra gondolkodás nélkül meneteljen a golyószóró tűzben mint golyófogó, kint pedig legyen engedelmes és fegyelmezett melós (zombi). Ennyit a témáról.

Még néhány kiegészítés a cikkhez: A sorozás egy szélsőségesen megalázó procedúra volt, ahol tök pucéran kellett hosszú sorba állni akár félórát is, mire sorra került a delikvens. Ha alkalmas volt, jött a szuri (tetanusz elleni lószérum, aki allergiás volt rá, akár bele is halhatott). Akit elsőre nem találtak teljesen alkalmasnak, azt később még egyszer, kétszer, vagy akár háromszor is újra behívták újabb sorozásra, amig alkamasnak nem találták. Ilyen esetben akár 25 is volt, mire behívták és berakták 19 évesek közé, akik már csak kora miatt is szívatták a vénembert.

Sokszor magam is hajlok rá, hogy a nagyarcú ifjaknak egy kis kétéves kirándulást kívánjak mondjuk Lentibe, de mindig visszaszívom, ennyire azért ők nem rosszak és meg nem vagyok annyira gonosz...

Fenti cikkre véletlenül akadtam rá, látom hosszú a vita, hát pár gondolatot magam is hozzáfűztem, de nem kívánok a témáról diskurzust folytatni, kérek ennyi megértést. – Livvyfan ^vita 2017. április 11., 15:51 (CEST)

Tényleg kellene ezekről is szót ejteni, meg a sok megaláztatásról, amit primitív emberek gyakoroltak a műveltebbeken, testileg-lelkileg gyengébbeken, ha egy kis hatalomhoz jutottak. A tisztek többnyire szemet hunytak ezek felett, mert ez is a megfélemlítés, az engedelmességre való betörés eszköztárába tartozott. Voxfax ^vita 2019. október 7., 09:08 (CEST)

Ezt a fajta kényszermunkát (ellenőrizzétek le a kritériumokat) háború esetén ma is elrendelhetik. A mentesítés nagyon felületes, a lelkileg alkalmatlanokat is alkalmasnak találják. Lássátok az errőlszóló jogszabályt. Ha háború lesz, akkor megint lesznek, akik holtan esnek össze futás közben, vagy lelkileg nem bírják.

Ha ti is úgy találjátok, hogy kényszermunka, akkor tegyétek be a cikkbe, a cikket megfelelő kategóriákba és navsablonokba. Én ezzel nem akarok foglalkozni, mert már amúgy is kikészültem miatta. Szalakóta ^vita 2020. április 15., 05:47 (CEST)