Vita:Magyar szókincs

Hátborzongató

Egyszerűen hátborzongató ez a szócikk. Egyfelől rengeteg mindenről ír, aminek nincs igazán köze a magyar szókincs mint olyan témájához, másfelől ordas nagy hülyeségek vannak benne. – Nincs kedve valakinek rendbe rakni? Adam78 ✉ 2005. október 30., 00:34 (CEST)

hát, én nem értek hozzá, talán majd valami nyelvész rendberakja :-P Alensha  * 2005. október 30., 00:55 (CEST)

Akkor tegyünk rá legalább 1 lektort. OsvátA. 2005. október 30., 08:34 (CET)

Szláv szavak

Valaki tud segiteni szláv eredetű szavak keresésében? A "History of Slovakia" cikkhez kellene. Erre az állítasra keresünk példákat:"The Magyars adapted numerous Slavic words connected to the organization of the state and the hierarchy, the judicial system, the Church and religion, agriculture, the trades, social relations, etc."

Eddig a következőket találtam: Udvar-Dvur, Király-Král,

Köszönöm!194.114.62.38 2006. augusztus 17., 10:49 (CEST)

A hét napja nevei: szerda (stredná), csütörtök (štvrtý, štvrtok), péntek (piaty, piatok).

Ómagyar kor:

• egyházi élet: barát, keresztény, pap, apáca, apát, bérmál, keresztel, malaszt, tömjén, vecsernye, zsolozsma
• állami, társadalmi élet: bán, császár, király, asztalnok, bajnok, megye, nádorispán, pecsét, perel, szavatos, szolga, vádol, vall, zászló
• földművelés szókincse: bab, borona, csoroszlya, barázda, csép, mezsgye, parlag, ugar, gabona, rozs, zab, kalász, polyva, szalma, kapor, len, lencse, mák, répa, barack, cseresznye, szilva, kasza, kazal,
• háziállatok, állattenyésztés: bárány, galamb, macska, birka, bivaly, kakas, kanca, szelindek, abrak, akol, csorda, iga, járom, jászol, kalitka, pásztor, patkó
• ipar, mesterségek: bodnár, kovács, takács, esztergályos, gereben, guzsaly, kádár, korong, motolla, szekerce, akó, cső, deszka, donga, lánc, mészáros, poroszló, gúzs, donga, dorong, munka
• ház, lakás: ablak, kémény, pince, gerenda, konyha, oszlop, pitvar, asztal, dunna, kulcs, nyoszolya, pad, párna, polc, rozsda
• étkezés: ebéd, kása, pogácsa, csésze, serpenyő, palack, ecet, kalács, kolbász, kovács, pecsenye, szalonna, tészta, vacsora, zsír, villa
• ruha, öltözködés, testápolás: nadrág, ruha, szoknya, harisnya, kapca, palást, pólya, posztó, borotva, szappan, ragya
• család és rokonság: család, dajka, unoka
• népnevek: bolgár, német, olasz, bosnyák, cseh, horvát, oláh, zsidó
• természeti tárgyak: iszap, mocsár, szikla, barlang, patak, pernye, szikra
• vadon termő növények: beléndek, borostyán, gomba, konkoly, lapu, moh(a), pázsit, berkenye, cser, cserje, galagonya, juhar, jegenye, luc(fenyő), káposzta
• vadon élő állatok: hörcsög, medve, vidra, bolha, moly, muslica, kánya, szajkó, szarka, veréb, pisztráng, rák, pók, giliszta, galamb,

• melléknevek: bolond, drága, néma, csorba, gonosz, goromba, puszta, ritka, szabad, szapora, sánta
• igék: hahotál, kapál, parancsol

ü Középmagyar kor: galuska, kukta, kupec, pesztonka, pletyka, gatya, kamat, kótyavetye, kukac, kupac, jérce, jerke, szecska, garmada, köszméte, petrence, repce, poloska, zsizsik, csata, abál, pákosztos, komorna, kuckó, lóca, kabát, sapka, nátha, zsába, babona, csáva, kulimász, kuruzsol.

Újmagyar kor: bukta, filkó, svihák, trehány, varkocs, bratyizik, halina, kadarka, mangalica, mácsonya, bricska.

Forrás: Magyar nyelvtörténet (ISBN 9633895346). Egyes, a szláv szavak bevezetőjében említett, de a listában nem említett szavakat én soroltam be témakör szerint. Adam78 ✉ 2006. augusztus 17., 13:49 (CEST)

Én sem vagyok biztos minden szó szláv eredetében, mivel még a Kárpát-medencétől messze élő üzbégek nyelvében is megvan közülük sok szó, melyek egy részét valószínűleg nem az oroszból vették át. Az általad idézett szavak közül ezek amik úgy néz ki náluk is megvannak:

pop - pap

appat - apát

tutatqi - tömjén

qirol - király

pechatlamoq - pecsételni

somon - szalma

kesmoq - vágni, kaszálni

mushuk - macska

buyvol - bivaly

janjalkash - kakas

katak - kalitka

podachi - pásztor

ottaqa - ló-patkó

taqachi - kovács (Tem takács! Igazából szó szerint patkolót jelent. Meglehet a magyar nyelvben is csak később változott a szó jelentése, amikor már nem számított a kovácstól külön mesterségnek a lópatkoló.)

taxta - deszka

mehnat - munka

podval - pince

oshxona - konyha

ustun - oszlop

jadval - asztal

kalit - kulcs (a kalitka szavunk is hasonlít!)

polka - polc

chashka - csésze

kechki ovqat (kései evés) - vacsora

vilka - villa

sovun - szappan

[ ota - apa, atya (nincs szláv szónak tekintve és nem volt a listádban, de érdemes megemlíteni) ]

[ ona - anya (szintén érdemes az említésre) ]

g'orlar - barlang(-ok)

shlapa - sapka

ko'ylagi, palto - kabát 111.119.44.178 (vita) 2023. június 23., 18:10 (CEST)

@Adam78: Talán emlékszel még, hogy beszéltünk a finnugrizmusról. Na ez a lista is csak a finnugrászok felkészületlenségét, koncepciózus népetimológiáit mutatja. E szavak 80%-a török jövevényszó a szláv nyelvekben (legalábbis az „ómagyar”-nak mondott korbéliek). Deklarált elveik ellenére sosem a legrégebbi előfordulásokat nézik, és csak abban a szűk körben mozognak, hogy ami nem finnugor, azt szlávnak, vagy oszmánnak kell minősíteni. Arról mindig megfeledkezik minden történeti nyelvész, hogy a kárpát-medencei szlávok a 6. századtól avar, aztán pedig magyar fennhatóság alatt éltek, mégis szerintük a magyar nyelv van teli szláv jövevényszavakkal és nem fordítva. Csak néhány kirívó példa:

• bajnok – a baj szótő a köktürkben „igazság, becsület” jelentésű, Sztarosztyin prototörök rekonstrukciója szerint eredeti jelentése „védelem”. Tökéletes összhangban van a szó eredeti magyar jelentésével: „védnök”.
• munka – mind az eredeti magyar, mind a szláv muka jelentéseit is lefedi az óujgur buŋ és köktürk muŋ (szenvedés). A finnugrászoknak külön magyarázkodni kell a szóközepi nazalitás miatt.
• bárány, birka – logikátlan kivétel a tenyészállatok körében, ahol szinte minden levezethető a protoaltáji *bi̯ŏ́ŕu rekonstrukcióból (bárány, birka, borjú, ürü, amelyek közül az utóbbi kettőt török eredetűnek ismerik el). Hacsak a szláv nyelvek nem adtak át minden altáji nyelvbe szavakat, a reláció ismét fordított. De még csak rekonstruálni sem kell, mivel az ótörökben buzaɣu, a mongolban biraɣu alakban meg is vannak ezek a szavak.
• kulcs – hogy a finnugrászok nem ismerik fel a kilincs és kulcs szó rokonságát, nem lep meg. Mindenesetre Sztarosztyin *kɨlɨč (fogantyú, fül) rekonstrukciója véletlenül éppen lefedi mindkettőt.
• zsír – Sztarosztyin valamilyen érdekes okból *jür alakban rekonstruálta a zsír jelentésű prototörök szót.
• kasza – csuvas kas (vág), kasăl (levág), még az a-á különbség is azonos.
• puszta (és származékai) – a szláv átvétel csak akkor lenne magyarázható, ha valóban ez lenne az alapszó, és a többi (pusztít, pusztul) ennek a származékai. Valójában a csupasz föld megnevezése a pusztulás folyománya, amely viszont az ótörök buz- (elpusztítás) szótő rokona.

Na ez elég is ide. Ha ezek a szavak a 3–4. században megvoltak a köktürkben és/vagy az óujgurban, akkor aligha lehetnek eredeti szláv szavak. Egy lehetőség van: valamelyik ogur nyelvből vették át a kora középkorban ezeket. Amennyiben nem éppen a magyarból, úgy kicsit szlávosodhatott, és egyesek (esetleg) visszakerülhettek a magyarba, de jellemzően erre nem volt szükség, mert a magyarban megvoltak ezek a szavak. Szergej Sztarosztyin a magyar nyelvet nem vette figyelembe a rekonstrukcióinál, sőt jelentőségét alábecsülve a csuvast sem számította túl erősen be (ezért sokszor hibásak a rekonstrukciói), mégis rendszeresen a magyarhoz hasonló prototörök szavakat rekonstruált. Micsoda véletlenek... – LA^pankuš 2016. május 10., 19:11 (CEST)

tragikus

Emberek, ez a cikk egy horror... :O Ki volt az a szakbarbár aki ezt elkövette? Egyrészt a terjedelme 0, a vége meg leginkább egy esszé. – OrsolyaVirág^HardCandy 2010. április 29., 00:18 (CEST)

Nevetséges

Nem tudom, hogy a cikk szerzője honnan vette a szerinte más nyelvekből származó idegen szavakat. A nyelvészek még most sem egységesek abban, hogy a nyelvi átvételeknek mi volt az iránya. El tudom fogadni, hogy ha egy szó pl. az összes szláv nyelvben benne van, akkor azt a magyarok vették át, viszont ha pl. csak a szlovákban, akkor azt értelemszerűen a szlovákok vették át a magyaroktól.

A román eredetűnek vélt szavak esetében érdemes lenne a következő gondolatmenet figyelembevételével elemezni a szóátvétel irányát:

1. a románok rengeteg magyar szót átvettek Erdélyben (pl. az összes földrajzi nevet)
2. a románok sok magyar szót átvettek azon magyar néprészektől, akik a honfoglaláskor Moldvában maradtak
3. a románok egykori magyar, besenyő és kun területekre költöztek be. Beköltözésükkor kisebbséget alkottak. Kicsi a valószínűsége, hogy a többségi nép vett volna át kifejezéseket a kisebbségtől
4. kicsi a valószínűsége, hogy az egész magyar nyelvterületen elterjedtek volna a 13. században még kis létszámú románoktól átvett alapszavak, tekintettel arra, hogy a románok ekkor Dél-Erdély kivételével nem fordultak elő más magyar tájakon
5. a román eredetűként megjelölt szavak még csak nem is hasonlítanak az olasz megfelelőjükre - a két nyelv rokonsága ellenére

német eredetű szavak

Szerintem a béjgli szó jidis eredetű. Nem vitatkozok a magyar bejgli sütemény eredetéröl hanem csak a szó eredetéröl. A jidisben a a béjgel, béjgli, béjgele szavak mindig egy kerek süteményt jelentenek. Az igaz hogy a Montreali bagel (kejtés: béjgl) hasonlit a New Yorkira de mégis a szakértők szerint különböznek egymástol, [ http://en.wikipedia.org/wiki/Montreal-style_bagel]. De ha egy magyar turista Tel-Avivba egy "béjgelit" fog rendelni meglesz lepve mert egy perecet fog kapni. A Montreali és a New Yorki bagel, a Magyarországi béjgli és a Tel-Avivi béjgeli négy különböző sütemény. De mind a négy kerék. A jiddish nyelvben a béjgel szó vagy héber vagy német eredetű. Héberül beigul kereket jelent. Németül a beugen szó pedig hajlitanit jelent.

Ó magyar!

Felmerült elmémben számtalan szebbnél szebb gondolat, s jónak látom megosztani egyiket-másikat a közönséggel is.

1) Miként neveztük a tejet, mielőtt iráni népektől kölcsönöztük volna nevét? A 15. századig, roma felebarátaink megérkezéséig, nyilván térdünket sem tudtuk megnevezni. Hosszadalmasan magyaráznunk, vagy mutogatnunk kellett, ha lábunk eme nélkülözhetetlen ízületéről beszéltünk.

2) Miért a szlávoktól kellett átvennünk a barát szót? Szinte az összes indoeurópai nyelvben megvan, jobbára fitestvér értelemben.

3) Kellett nekünk német herceg? Már az ó-törökben is létezett er-tegin méltóság. Jelentése: az uralkodó család tagja, vér szerinti leszármazottja a királynak.

4) A rózsa miért nem lehet magyar? Van rós és róska, rozsda, róka stb. szavunk, továbbá Riska tehenünk. Rós (vörös) szavunkból ne tudtunk volna rósát képezni?

5) Galambom, csillagom, szedtem néked cseresznyét! – mondta a magyar legény. De csak miután lengyel atyafiságunktól kölcsönvettük a megfelelő kifejezéseket. Nyilván a rómaiak is hozzájuk folyamodtak, különben nem tudták volna columba névvel illetni a szóban forgó szárnyasokat, s cerasus névvel a rózsafélék családjába tartozó gyümölcsfát. No és a görögök? Nekik a galambra külön szavuk van (peristeri), ellenben ismerik a cseresznyét (kerasion).

6) A taljánokhoz kellett remete szavunkért zarándokolni? A római kor pusztalakói (eremita) nyilván kihaltak. A görög remeték (eremites) sem különben.

7) A szilaj magyar legény mokány. A moka szó is magyar, akárcsak képzett alakja: mokány. A román ifjú jelzője: sălbatic.

8) Az angol bus, nemkülönben a magyar busz kifejezés gyaníthatóan latin eredetű. Alighanem az omnibus nevezetű közhasznú jármű nevére vezethető vissza mindkettő.

9) A cikk tartalmáról Szilágyi György Sült tök ballada című költeménye jut eszembe. „Traktálásra szintén sült tök! (Lehetőleg minél több tök párologjon a tányéron, mit a vendég elé löktök…)”

Jebusaeus ^vita 2015. szeptember 5., 09:30 (CEST)

úgy tűnik, hogy odabiggyesztetették, hogy: "idegen nyelvből történt átvételek semmiképpen sem bizonyítják azt, hogy az adott fogalmat azt megelőzően nem ismerték az átvevő nyelvben. Sokszor előfordul, hogy az adott fogalomra, tárgyra saját szó is volt korábban az adott nyelvben, a jövevény egyszerűen annak a helyébe lépett". Ahelyett, hogy valami értelmes vitába csatlakoztak volna

Térd

A TESZ 1372 körülire jelöli a szó megjelenését. Nem tűnik túl valószínűnek a cigány nyelvből való átvétel. Forráskérés.
-- Ulrich von Lichtenstein ^vita 2016. május 10., 13:44 (CEST)

Miután a köktürk tiz szó térdet és lábat jelent, és az oguz-ogur hangváltásból egyértelműen következik egy *tir ogur alak, a cigány átvétel nemhogy nem valószínű, de inkább ostobaság. – LA^pankuš 2016. május 10., 13:59 (CEST)