Vita:Az ékírás írásjeleinek változatai (Borger 1–150)

Ez a szócikk témája miatt az Ókorműhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Besorolatlan Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. Nem értékelt Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: ismeretlen

Ókori témájú szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Írásjel vs. írásjegy

Habár nem értek hozzá, de más, nem latin betűs nyelvekkel (pl. kínai) kapcsolatos analógiára hivatkozva azt kérdezném, hogy ezek biztosan „írásjelek”, nem pedig „írásjegyek”? A írásjelek magyarul a pont (.), a vessző (,), a kettőspont (:), a kérdőjel (?) stb. A kínai esetében ezekre kínosan ügyelnek a szakemberek. Az ékírással kapcsolatban megbízható szakirodalom nem volt a kezemben, de az interneten is általában írásjegyként (is) hivatkoznak rájuk.--Tao Kai 陶凯 ^vita 2014. július 15., 17:48 (CEST)

A 2009-es kiadású Magyar értelmező kéziszótár ezt írja (576. o.) az írás szócikke alá sorolva:

~jegy ⑤ fn Nyelvt Írásrendszerben: beszédhang(ok)nak önálló, egyelemű jele (pl. a, b).

~jel ③ fn 1. Nyelvt Az írásjegyeket kiegészítő, ill. a leírt m tagolását, hangsúlyát stb. jelző elem (pl. az ékezet, a kérdőjel). 2. Írásban vmely szót v. szövegrészt helyettesítő jel (pl. §). 3. Közlésre szolgáló vésett, festett, írott jel. Ősi ~ek. | Írásjegy.

(A „m” mondatot jelent.) Az írásjegy definíciója szűknek tűnik ugyan, ettől függetlenül ha az írásjel 3. jelentését vesszük figyelembe, akkor a kívánt értelemben talán ez utóbbi szó (is) elfogadható lehet. Ugyanakkor a következetesség és a szakszerűség kedvéért lehet, hogy érdemes lenne az írásjegyre áttérni. Ádám ✉ 2014. augusztus 24., 16:08 (CEST)

Mivel az írásjel definíciójának egyetlen eleme sem áll fenn (nem beszédhangok lejegyzésére szolgál és nem is egyértelmű), ezért nem tartom jó ötletnek az írásjegy alkalmazását. – LA^pankuš 2014. augusztus 24., 16:14 (CEST)

Mint fentebb írtam, az írásjegy megadott definíciója túlzottan szűk, mivel a kínaiban meglévő karakterekre de facto ezt a szót használják (holott nem beszédhangokat, hanem szótagokat jelölnek), úgyhogy nem feltétlenül a fenti meghatározásából érdemes kiindulni. Zavaró az is, hogy az írásjel szónak nem ez az elsődleges jelentése, hanem a pont, vessző, kérdőjel stb. (A kínaiban például így világosan elkülöníthetők az írásjegyek és az írásjelek.)

Attól tartok, szakszerűbb, szabatosabb forrás után kéne néznünk, és egyúttal az egyiptomi írás szócikkére vonatkozóan is feltenni ezt a kérdést, illetve alkalmazni a fellelt választ. Furcsa, hogy bizonyos írásfajtáknál az egyik terminológiát használjuk, míg másoknál a másikat. Nem vagyok biztos benne, hogy ennek szükségszerűen így kell lennie. Ádám ✉ 2014. augusztus 24., 16:30 (CEST)

A kínai írással kapcsolatban nincs is semmi probléma. Azok az írásjegyek egyértelműek és ha nem is önálló beszédhangokat, de egyedi hangsorokat jelölnek. Az ékírás egészen más tészta. – LA^pankuš 2014. augusztus 24., 16:49 (CEST)

Mennyire megbízhatóak a magyar fordítások?

napāḫu, nūru (= fény, ragyogó, ragyogás),

pašāru, šuparruru (= szabadon, szétterjed),

SUN₅ (= ób. alázatos),

būdum, kabattu (= működik, él),

kawûm, aḫû, warkatu (= külső, kívülálló),

qalāpu (= hámoz, hámlik),

salātu (= darabol, szeletel, hasít),

šalāqu (= felvág, felhasít)

Mind pontos? Balabenc ^vita 2022. november 16., 20:29 (CET)