Violette Szabo
| Violette Szabo | |
 | |
| Született | Violette Reine Elizabeth Bushell 1921. június 26.[1][2] Párizs |
| Elhunyt | 1945. február 5. (23 évesen)[1][2] Ravensbrück |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | francia |
| Házastársa | Étienne Szabo |
| Foglalkozása | hírszerző |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | agyonlőtték |
| Magassága | 164 cm |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Violette Szabo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Violette Szabo (születési nevén Violette Reine Elizabeth Bushell) (Párizs, 1921. június 26. – Ravensbrück, 1945. február 5.) a külföldi titkos akciókat végrehajtó brit Különleges Műveletek Parancsnoksága (SOE) francia-brit ügynöke volt. Két bevetésben vett részt a nácik által megszállt Franciaországban, a másodikon elfogták, később agyonlőtték.
Élete
[szerkesztés]Édesapja, Charles Bushell angol, édesanyja, Reine Bushell francia volt. A lánynak négy fivére volt. Gyerekkorának korai szakaszát Pikárdiában töltötte nagynénjénél, mert szülei a gazdasági válság miatt Nagy-Britanniába költöztek. A családegyesítésre 1932-ben Londonban került sor. A Burnley Road 18-ban laktak, amelynek falán ma emléktábla tiszteleg előtte. Idejének java részét fiúk – fivérei és unokatestvérei – társaságában töltötte; jó atléta és tornász volt, biciklizett, valamint apja megtanította lőni is.[4]
Iskolába 14 éves koráig Brixtonba járt, majd egy francia fehérneműboltban helyezkedett el. Később az Oxford Street-i Woolworths-ban talált munkát, majd Brixtonban, a Le Bon Marche nevű boltban árult parfümöket.[4] A háború kitörésekor csatlakozott a Women’s Land Armyhoz, amely női munkaerővel segítette a mezőgazdaságot. Szabo epret szedett Hampshire-ben, majd 1941-ben a kiegészítő területi szolgálat (Auxiliary Territorial Services) tagja lett.[5]
1940-ben megismerkedett Étienne Szabóval, a Francia Idegenlégió tisztjével; szerelembe estek és öt hét múlva összeházasodtak.[5] Violette Szabo telefonközpontosként helyezkedett el a londoni főpostán, férje pedig visszatért szolgálati helyére, Afrikába. 1942. június 8-án megszületett a lányuk, Tania. Étienne Szabo 1942-ben, a második el-alameini csata során hősi halált halt.[4]
A hírszerzőknél
[szerkesztés]A lesújtott nő csatlakozott a brit hadsereg különleges műveleti egységének F részlegéhez[5]. Mivel folyékonyan beszélt angolul és franciául, különösen hasznos volt az SOE számára. Kiképzést Skóciában és Hampshire-ben kapott. Első küldetése a németek által a normandiai Salesmen-hálózatnak okozott kár felmérése volt. Egyedül, álnéven Rouenba utazott, ahol azt tapasztalta, hogy a szervezetet felgöngyölítették. Párizsba ment Phillipe Liewer-hez, a hálózat irányítójához, hogy tájékoztassa, majd Nagy-Britanniába repült.[4][5]
1944-ben önként jelentkezett egy új akcióra, és bajtársaival 1944. június 8-án, két nappal a normandiai partraszállás után ejtőernyővel Limoges közelében német területre ugrott. Feladatuk az volt, hogy új ellenálló-hálózatot építsenek ki a környéken. Június 10-én gépkocsival indult el az ellenállás egyik, Anastasie fedőnevű vezetőjével, hogy Jacques Poirier ellenállóval találkozzanak. Belefutottak egy ellenőrzőpontba, ahol megpróbáltak megfordulni az autóval, de tűzharc tört ki. Szabót a németek elfogták, de segítségével társának sikerült megszöknie.[5]
A németek őrizetbe vették a fiatal nőt. Először a limoges-i börtönbe, majd Párizsba vitték, ahol brutálisan bántalmazták. Kihallgatása az SS biztonsági szolgálatának Foch sugárúti főhadiszállásán folyt.[4][6]
1944 augusztusában 39 másik fogollyal a saarbrückeni táborba vitték. Útközben a szövetséges légierő megtámadta a vonatukat. A bombázás alatt Szabónak, Denise Bloch-nak és Lilian Rolfénak – nagy kockázat vállalásával – sikerült vizet szerezniük a férfi foglyoknak. Tíz nap múlva hármójukat a ravensbrücki, majd a torgaui koncentrációs táborba küldték tovább. Több hónap után visszavitték őket Ravensbrückbe, ahol megkínozták őket. 1945. február 5-én Violette Szabót tarkón lőtték. Két társát szintén megölték.[4] Posztumusz megkapta a civileknek adható legmagasabb katonai kitüntetést, a György-keresztet, amely jelenleg az Imperial War Museumban látható.[5]
Emlékezete
[szerkesztés]Az emlékének szentelt Wormelow Tump-i múzeum, a Violette Szabo Museum 2000 júniusban nyílt meg. Az ötletadó Rosemary Rigby, Szabo nagynénje volt. Violette Szabo életéről könyv és film is született, Carve Her Name with Pride címmel. A könyvet Rubeigh James Minney írta. A filmjében Virginia McKenna játszotta a titkosügynököt.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b A Historical Dictionary of British Women (angol nyelven). Routledge, 2003. december 17.
- ↑ The London Gazette 37820 (brit angol nyelven)
- ↑ a b c d e f Violette Szabo Museum
- ↑ a b c d e f Imperial War Museum
- ↑ A Biztonsági Szolgálat (SD) párizsi főhadiszállásának címe: 84, avenue Foch, Paris.
- ↑ Violette Szabo Museum 2
Források
[szerkesztés]- ↑ Violette Szabo Museum: About Violette Szabo: A Real Life Heroine. Violette Szabo Museum. Hozzáférés ideje: 2022. január 25.
- ↑ Violette Szabo Museum 2: Violette Szabo GC Museum. Violette Szabo Museum. Hozzáférés ideje: 2022. január 25.
- ↑ Imperial War Museum: Who Was Violette Szabo?. Imperial War Museum. Hozzáférés ideje: 2022. január 25.