Ugrás a tartalomhoz

Visnyó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Višňov szócikkből átirányítva)
Visnyó (Višňov)
Visnyó zászlaja
Visnyó zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rangközség
Első írásos említés1270
PolgármesterMarta Pejová
Irányítószám076 61
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámTV
Népesség
Teljes népesség250 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség52 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság131 m
Terület4,76 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 45′ 00″, k. h. 21° 40′ 00″48.750000°N 21.666667°EKoordináták: é. sz. 48° 45′ 00″, k. h. 21° 40′ 00″48.750000°N 21.666667°E
Visnyó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Visnyó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Visnyó (szlovákul Višňov) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Gálszécstől 5 km-re északra, a Visnyovka-patak völgyében fekszik.

Története

[szerkesztés]

A települést 1270-ben „Wysno” alakban említik először, amikor V. István király Rajnald mesternek, a Rozgonyiak ősének adta. 1289-ben „Vysnow”, 1306-ban „Fuluisno”, 1329-ben „Nogvisnow”, „Kis Visnow” és „Eghazas Wysnow”, továbbá 1355-ben „Nogvysnyo”, majd 1459-ben „Kyswysnyo” és „Naghwysnyo” alakban szerepel a korabeli forrásokban. A Rozgonyiaké, majd Csicsva várának uradalmához tartozott. 1493-ban 14 jobbágytelke volt, ebből 6 lakatlan. 1598-tól a varannói plébániáé, később a homonnai uradalom része. 1672-ben a Drugeth család a varannói pálosoknak adta. 1715-ben 6 lakott és 12 lakatlan háza volt. 1787-ben 35 házában 289 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VISNYÓ. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura a’ Religyiói Kintstár, lakosai katolikusok, ó hitüek, és evangelikusok, fekszik n. k. Parnóhoz 1/2, é. Sztankóczhoz 1/4, n. ny. Bacskóhoz 1 órányira; térséges, és elegyes ritka földgye 3 nyomásbéli, gabonát leginkább, zabot pedig középszerűen terem; erdeje, szőleje nints, rét nélkűl szűkölködik; piatza Kassán 5 mértföldnyire.[2]

A 18. század végén a pálos rend megszüntetésével a kincstáré lett, majd 1820-tól az eperjesi görögkatolikus püspökségé. 1828-ban 54 háza volt 413 lakossal.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Visnyó, Zemplén vm. tót falu, Gálszécs fil., 252 romai, 36 g. kath., 103 evang., 8 zsidó lak., 494 h. szántófölddel. Ut. p. Vécse.[3]

1880 és 1890 között sok lakója kivándorolt a tengerentúlra.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Visnyó, tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 85 házzal és 402 róm. kath. vallású lakossal, a kiknek azonban nincsen itt templomuk. Ősrégi község, mely a XIII. század közepén herczeg Rasztilóé volt, de V. István 1270-ben Rajnold mesternek, a Rozgonyiak ősének adományozta. 1407-ben Lasztóczi Sebestyént iktatják birtokába s ekkor Vyznyo a neve. Idővel két Visnyó szerepel, Kis és Nagy jelzőkkel. A Lasztóczyak birtoklása után a Csapiakat iktatják mind a két Visnyó birtokába, 1460-ban pedig Krucsai Tamást és Ágócz Pétert, 1473-ban Kozma Istvánt és 1492-ben Ujfalussi Miklóst és Pált mondják az adatok possessoroknak. 1569-ben Kis-Visnyó pusztára Rákóczy György, Kálnássy Ferencz és Deregnyei Pál királyi adományt kapnak. Az 1598-iki összeírásban Nagy-Visnyó a varannai plébániáé. 1600-ban Visnyón a Daróczyakat, 1663-ban Bocskay Istvánt és Soós Györgyöt s a Drugetheket iktatják némely részekbe. 1672-ben özv. Drugeth Györgyné a maga részét a varannai pálosoknak adományozza. 1754-ben Kálnássy Ádámot és Ferenczet iktatják Kisvisnyó birtokába. A pálos-rend megszűntével a vallásalapé lett s azután az eperjesi gör. kath. püspökségé. A XVII. századbeli pestis ennek a községnek sem kegyelmezett.[4]

A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 350, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2011-ben 246 lakosából 233 szlovák.

2021-ben 250 lakosából 244 szlovák, 2 cseh, 1 magyar (0,4%), 1 rutén, 1 ukrán, 1 ismeretlen nemzetiségű.[5]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Temploma 1514-ben gótikus stílusban épült. 1690 körül már ismert Mária-kegyhely sok zarándokkal. Kegyszobra, a Boldogságos Szűzanya előtt számos csodás gyógyulás történt, híre messze földön elterjedt annyira, hogy 1714-ben kis könyvecske is jelent meg róla. A 18. század közepén egy gazdag körmöci polgár beteg leánya gyógyult meg itt. A család letelepedvén egy tágas, kéttornyú barokk templom építését kezdeményezte. A templom 1769 és 1782 között épült fel. Nevezetes búcsújáróhely.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.
  5. SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. január 30.)