Veréb György (Méra, 1949. december 10. –) magyar labdarúgó, kapusedző. Jelenleg a DVTK szakmai stábjának tagja. Tagja volt az 1977-es és 1980-as Magyar Kupa győztes csapatnak is. Több mint 800 meccsen vette fel a piros-fehér kapusszerelést, ebből 287 volt NB 1-es. A diósgyőri szurkolók szemében élő legendának számít. Miskolc díszpolgára.
Veréb György tizenöt évesen került anyaegyesületéhez, a Miskolci VSC-hez, melyben 1964–67 között védett, innen lett megyei ifjúsági válogatott. 1968 januárjában lett a DVTK NB I-es csapatának játékosa, ahol 1998-ig 802 hivatalos mérkőzésen szerepelt. Ezek között számon tarthatunk 400 bajnoki és 402 nemzetközi- és kupamérkőzést. Szerepelt a magyar utánpótlás, liga és olimpiai válogatottban is. 1974-75-ben és 1975-76-ban az NB I legjobb kapusa címet nyerte el. 1981 októberében az Újpesti Dózsa–DVTK mérkőzésen teljesítményével a Népsport 10-es osztályzatát érdemelte ki. 1977-ben és 1980-ban csapatával elnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát.
Már játékos korában edzői oklevelet szerzett és szakmai képzésekben vett részt. 1988-tól, az aktív labdarúgás befejezése után technikai vezető, majd szakosztályvezető, később ügyvezető titkár lett a DVTK-nál, ahol ilyen minőségben 1993-ig dolgozott. 1993-tól 1996-ig a BM hivatásos állományában teljesített szolgálatot mint sajtóreferens és sporttiszt. 1988-tól a mai napig a DVTK kapusedzője, 1998-99-ben az olimpiai válogatottnál is ellátta ezt a beosztást.
1981. október 7-énÚjpesten játszott első osztályú bajnoki mérkőzést a Diósgyőri VTK csapata. Az összecsapás végeredménye 1–1 lett, a találkozón a miskolciak kapuját Veréb György védte, aki olyan parádés teljesítményt nyújtott, hogy az országos sportnapilap tudósítója a legmagasabb, 10-es osztályzattal jutalmazta.
1998-ban Rácz és Nota (az akkori két kapus) is megsérült. Volt egy jó kiállású ifi kapus, de Tornyi Barnabás (akkori edző) nem merte beállítani. (Egész héten fűzött, hogy védjek a Videoton ellen. Ráálltam, bár tartottam attól, hogy egy hibával lerombolhatom eddigi munkámat. Az is felmerült bennem, mivel a Vidinek ez volt az utolsó esélye az osztályozós hely elérésére, nehogy potyagóllal gyanúba keveredjek.) Elkezdődött a mérkőzés: egy átemelést a kapufára ütött, ahonnan bepattant , 0–1. (Volt dolgom, el is fáradtam, persze elsősorban idegileg. A 70. perc táján, 4–1-es vezetésünknél átadtam a helyem a fiatal kollégának. Ám itt nincs vége a történetnek: az ifista kapuspalánta előbb ért a zuhanyzóba, mint én, ugyanis összehozott egy 11-est és kiállították. Mivel kapus most már a környéken sem volt, ezért Kiser Laci (középpályás) állt a vonalra.) A tizenegyest kivédte, így lett 4–1 a meccs vége.